Látszanak a problémák a leányutánpótlásban, de mekkorák is ezek valójában?
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
Az U16-osok ötödik helyét leszámítva nem alakult a legfényesebben a mieinknek az idei nyár a korosztályos leány kosárlabda Európa-bajnokságokon, ugyanis az U20-asok a kilencedik, míg az U18-asok a kiesést jelentő 15. helyen zártak az A-divíziós kontinenstornájukon. Székely Norbertet, a női utánpótlásért felelős szakmai koordinátort kérdeztük a felemás eredmények hátteréről.
Véget értek az idei nyárra a korosztályos kosárlabda-válogatottak számára az Európa-bajnokságok. A sort a Meszler Balázs vezette U16-os lányok zárták, akik a romániai Pitesti-ben öt győzelemmel és két vereséggel fejezték be szereplésüket, s végül az ötödik helyet szerezték meg az A-divíziós Eb-n, ezzel 2026-ban a legjobb eredményt jegyezték a női utánpótlás nemzeti csapataink közül. Ugyanakkor az azt megelőző U20-as és U18-as leány kontinensviadal már kevésbé sikerült jól, sőt az U18-asok a kiesést sem tudták elkerülni.
Székely Norbertet, a hazai szövetség (MKOSZ) leányutánpótlásért felelős szakmai koordinátorát, korábbi szövetségi kapitányt kértük fel a leányszakág szereplésének értékelésére.
„Minden egyes utánpótlás-válogatottunk eredménye jelzésértékű, hol persze értékesebb, hol pedig kevésbé egy-egy helyezés, de mindenképpen megmutatja az aktuális helyünket abban a korosztályban – kezdte Székely Norbert az Utánpótlássportnak. – Kezdjük a sort a legfrissebb történésekkel:
Azt látni kell, hogy az U16-os a belépőkorosztály az Eb-ket tekintve, így előzetesen igencsak nehéz belőni a pontos erőviszonyokat, ez a leginkább lutri kontinenstorna a három közül. Persze, a veretlenül lehozott felkészülési meccseken látottakból azért már sejtettük, hogy itt akár kifejezetten versenyképesek is lehetünk az Európa-bajnokságon, így aztán valamelyest vártuk is a jó eredményt a csapattól, a legjobb nyolc közé jutás célkitűzésként volt megfogalmazva. Majd Romániában sikerült is bebizonyítani, hogy joggal reménykedtünk a jó szereplésben, és összességében az ötödik hellyel sikerült is kimaxolnia a csapatnak az Eb-t. Talán a negyedik hely még elérhető lehetett volna, de azt hiszem, az első két-három együttes valamivel előttünk járt, és mi pedig nagyjából a helyünkön vagyunk ezzel az ötödik helyezéssel. Ez a válogatott abszolúte felfelé ívelő pályát futott a torna során, az első meccses veresége után látható volt a folyamatos javulás, és az elbukott a negyeddöntő után különösen jó volt látni, hogy a helyosztókon két meggyőző teljesítménnyel szerezték meg a lányok az ötödik helyet.
Ez volt az a nemzeti csapatunk, amelyik leginkább megközelítette játékban a szövetség által felállított követelményrendszert, a többi korosztályban ezt sajnos jóval kevésbé sikerült megvalósítani.”
A legnagyobb negatív meglepetést aztán a stockholmi U18-as Európa-bajnokság szolgáltatta, amelyen a Laczka Miklós vezette válogatottunk csupán a 15. helyen végzett, és ezzel kiesett az A-divízióból.
Előzetesen egyáltalán nem volt benne a levegőben, hogy ebből ilyen rossz eredmény sülhet ki. Még a sérülések, a kulcshiányzók ellenére is azt képzeltem, ha a nyolcba jutás esetleg nem is jön össze, a kilencedik-tizenkettedik hely között végezhetünk különösebb bennmaradási gondok nélkül – nos, sajnos nem így lett… Hatalmas csalódásként éltem meg a kiesést, és rendkívül fájó, hogy jövőre nem leszünk ott az elitmezőnyben. Az Eb-n látottak alapján kijelenthető: mentális és fizikai képességekben sem tartoztunk a mezőny első feléhez, ami mindenképpen elgondolkodtató. Az U18-as válogatottunk ellentétes pályát járt az U16-oshoz képest, és
Ettől függetlenül ez az eredmény korántsem jelenti azt, hogy erről a korosztályról le kellene mondanunk a jövőre nézve, hiszen itt is akadnak olyan tehetségeink, akikkel hosszú távon is érdemes számolnunk – elég, ha csak Josepovits Kingát említenem, aki jelenleg már a felnőttválogatottnak is stabil tagja.”
A Magyar Gergely irányította U20-as válogatottnak sem jött össze a nyolcba jutás, ám a biztos bennmaradás nem forgott veszélyben, a tavalyi feljutása után az idén kilencedik lett a csapat az A-divíziós kontinenstornán.
Ugyanez a korosztály – akkor a legerősebb felállásában – tavaly nyolcadik lett az U19-es vébén, illetve megnyerte az U20-as B-divíziós Eb-t, az idénre viszont egy teljesen új csapatot kellett összerakni a hiányzók miatt. Nagy szenvedések árán, de mindent egybevéve, pozitív pályát írtak le az U20-as lányok is, akik az utolsó három meccsüket megnyerve egy megérdemelt kilencedik helyet szereztek. Ez okvetlenül dicséretes teljesítmény attól a csapattól, abban az összeállításban.”
Székely Norbert az elmúlt évek világversenyein látható nemzetközi trendekre is kitért.
„Ami a nagyképet illeti: az látszott ezen a nyáron, hogy a spanyolok és a franciák mellett nincs másik olyan európai nemzet, amelyik valóban korosztályokon, akár generációkon átívelően folyamatosan tudja nevelni a kiemelkedő tehetségeket, illetve stabilan a legmagasabb szintet tudja képviselni a leány utánpótlás Európa-bajnokságokon. Az összes többi országnak – így nekünk is – megvannak a maguk problémái, és évről évre rendkívüli az ingadozás az erőviszonyokban. Például az idén az olaszok az U16-osoknál kiestek, míg az U20-asoknál kis híján maradtak csak bent tizenharmadikként. Azok a finnek, akik két éve megnyerték az A-divíziós U16-os Eb-t, egy esztendőre rá utolsóként pedig kiestek a másodvonalba. A szlovénok ezen a nyáron az U16-osoknál másodikok lettek, U20-ban viszont reménytelen játékot bemutatva sereghajtóként búcsúztak A-divíziótól.
Az U18-as lányok stockholmi kiesésével három éven belül a második korosztályos női válogatottunk búcsúzott az A-divízióból az Eb-ken, miután 2024-ben az U20-asoknak sem jött össze a bennmaradás (azóta ők a B-divíziót megnyerve, tavaly visszajutottak). De vajon mekkora is a baj a szakági utánpótlásban annak fényében, hogy már az
elsővonalbeli tagság megőrzése is gondot jelent?
Nem is feltétlenül csak az U18-asok kiesése utal erre, hanem az U14-esek negyedik helye a hagyományos Slovenia Ball-tornán, Slovenj Gradecben. Számomra ez az utóbbi eredmény talán még sokkal nagyobb problémákról is árulkodik, ugyanis az elmúlt tíz évben nem túl gyakran fordult elő olyan, hogy nem mi nyertük volna ezt a tornát, de a második hely volt a minimum. Ezúttal azonban olyan csapatoktól is – például lengyelek, bolgárok és szlovákok – kikaptak a mieink, akiktől az elmúlt években korántsem volt megszokott, hogy vereséget szenvednénk, sőt jellemzően magabiztosan legyőztük őket. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy manapság nekünk itthon már nincsenek kiemelkedő generációink, csak maximum egy-két-három kiemelt tehetségünk évfolyamonként. Akik pedig jó játékosok ugyan, de nem tudunk köréjük olyan minőségű csapatot tenni, amivel olyan nagy célokra törhetnénk az Eb-ken, mint akár néhány évvel ezelőtt még. A szakmai berkekben erről okvetlenül beszélgetnünk kell, és bizonyos lépeseket, változtatásokat meg kell tennünk annak érdekében, hogy megállítsuk ezt a tendenciát és ismét a fejlődés útjára sikerüljön lépnünk. Úgy gondolom,
(Kiemelt képen: a kezdő feldobás pillanata a Magyarország–Törökország meccsen a stockholmi U18-as leány Eb-n Forrás: FIBA)
