Hogyan kerül Észak-Korea a női utánpótlás élmezőnyébe?
Az U20-as női labdarúgó-világbajnokságok történetének legeredményesebb válogatottja, Észak-Korea ezúttal ezüstérmet szerzett Lengyelországban.
Vasárnap Észak-Korea második lett az U20-as női futball-világbajnokságon, miután a döntőben a gól nélküli 120 perc után tizenegyesekkel kikapott Spanyolország ellen.
Valószínűleg – hozzánk hasonlóan – sokaknak újdonság, hogy az ázsiai diktatúra női utánpótlása igazi nagyhatalomnak számít, ugyanis
Az észak-koreaiak 2006-ban, 2016-ban, 2024-ben is diadalmaskodtak, az idén pedig kapott gól nélkül védték meg majdnem a címüket.
Még látványosabb a helyzet a három évvel fiatalabbak között: Észak-Korea U17-ben is négyszeres világbajnok, ráadásul 2024-ben és 2025-ben is a dobogó tetejére állhattak a lányok, tehát elmúlt két tornát ők nyerték. A korosztály vb-je október 17-én kezdődik Marokkóban, ahol természetesen a regnáló bajnokok is ott lesznek.
De mi történik felnőttkorukra? Azt gondolhatnánk, ilyen utánpótlás-eredményeket követően bizonyára a nagyok között is a legjobbak egyikének számít Észak-Korea, azonban ez egyáltalán nem így van. A női válogatott legutóbb 2011-ben jutott ki világbajnokságra, a legnagyobb sikere pedig a 2007-es vb-negyeddöntő. (A férfiak legutóbb 2010-ben voltak ott a vb-n, előtte 1966-ban, amikor negyeddöntőt játszottak.)
A Deutsche Welle még 2024-ben foglalkozott a témával. A cikkben megszólalt Lee Jung Woo, az edinburgh-i egyetlem sportpolitikával foglalkozó vezető oktatója:
„A sport azon kevés területek egyike, amelyen a nemzetközi közösség előtt demonstrálhatják a szuverenitásukat, a létezésüket és az identitásukat. Ezért az ilyen sportsikerek észak-koreai szemszögből fontos események, amelyek alkalmat ad arra, hogy zászlajukat a világ előtt lobogtassák. Ugyanakkor belföldön
A DW arról ír, hogy a leányutánpótlást nem véletlenül válaszotta Észak-Korea, egyszerűen ott a legkisebb a konkurencia, márpedig az elszigetelt országban már gyerekkorban is csak az eredmények számítanak, nem úgy mint a szabad világ szerencsésebb részein.
„Észak-Korában tizenhárom-tizennégy éves kortól nagyon fegyelmezett, szisztematikus, professzionális felkészítés zajlik, ami segíti, hogy az utánpótlás-világversenyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak" – állítja Lee.
A DW cikke szerint a diktatúrában a fővárosnak, Phenjannak különleges a státusza, privilegizált helyzetben van, aki ott lakhat.
„Az ország vidéki területein jóval nehezebb az élet, ugyanis folyamatosan élelmiszerhiánnyal küzdenek, valamint az egészségügyi ellátások is korlátozottan érhetők el. A lányok számára hatalmas motivációt jelent, hogy a fővároson kívüli játékosok a futball miatt tartózkodási engedélyt kapnak, sok labdarúgó pedig lakást kapott az államtól. A sportkarrier egy esély arra, hogy megváltoztassák az életüket. Olyan, mint egy lottónyeremény" – fogalmazott az egyetemi oktató.
Könnyen belátható, hogy Észak-Koreát a felnőttsikerekben erősen gátolja az elszigeteltsége, illetve az, hogy a legjobbjaik nem az erős európai ligákban futballoznak hétről hétre, hanem odahaza, így az elit elhúz mellettük.
„Nem hiszem, hogy lehetetlen, de nem is olyan könnyű – mondta Lee arról a felvetésről, hogy valamelyik észak-koreai külföldön játszhasson. – Ott vannak gazdasági szankciók, amik sújtják az országot, továbbá az is nehezíti a szerződtetést, hogy korábban, amikor hasonlóval próbálkoztak,
Ez jelentősen bonyolítja a helyzetet."
(Kiemelt képünk forrása: FIFA/YouTube)
