„Ha bekapcsolom a tévét öt év múlva, legyenek benne a játékosaink” – Székely Zsolt a 25 éves Sándor Károly Labdarúgó Akadémia igazgatója

Huszonötödik születésnapját ünnepelte az ország futballutánpótlásának egyik, ha nem a legfontosabb intézménye, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia. Az Agárdról indult, ma már Budapesten működő műhely MTK-s és válogatott játékosok sorát nevelte ki. A kezdetekről, az inspiráló külföldi tapasztalatokról, a személyes élményekről és a tervekről Székely Zsolt, az akadémia igazgatója beszélt az Utanpotlassport.hu-nak.

25 év 25 percben címmel tett közzé kisfilmet a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia a YouTube-on, amely az MTK Budapest utánpótlás-nevelésével foglalkozó egyesület immár negyedszázados történetét mutatta be. Megszólal benne Gulácsi Péter, Schäfer András és Kata Mihály, aki az akadémiáról játékosként jutott magasra, valamint olyan meghatározó vezetők, mint Tamási Zsolt korábbi szakmai igazgató, Polyák Balázs klubmenedzser vagy Székely Zsolt jelenlegi igazgató. Utóbbit kérdeztük most arról a két és fél évtizedről, amely alatt az akadémián

illetve kiemelendő, hogy az MTK 2008-ban többségében saját nevelésű futballistákból álló kerettel magyar bajnoki címet szerzett.

A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia 2001-ben nyitotta meg a kapuit Agárdon, hazánk első ilyen jellegű intézményeként.

„Az MTK akkori tulajdonosának, Várszegi Gábornak az ötlete volt, hogy ne Budapesten legyen az akadémia, de mégis a főváros közelében – kezdte Székely. – Azt szerette volna, ha valamennyire ingerszegény, nyugodt, már-már falusias környezetben nevelkednek a gyerekek, hogy semmi nem vonja el a figyelmüket a futballtól. Egyébként eredetileg Szadán épült volt fel a komplexum, ám ott adminisztratív nehézségek miatt nem jött össze, és Várszegi Gábor, a Fotexnek éppen Agárdon tervezett rendezvényközpontot létrehozni, így megvalósította ott, a Velencei-tó partján fekvő településen az akadémiát.”

Agárdon zárt rendszerű akadémia jött létre, azaz a gyerekeknek az intézmény területén laktak, jártak iskolába, étkeztek, edzettek. Ezzel szemben a ma már Budapest működő akadémia nyitott rendszerű, azaz nem egyetlen központi intézményben tanul mindenki, valamint utazni kell az edzésre, aztán pedig haza – ennek az elképzelésnek deklarált célja, hogy nagyobb önállóságra nevelje a fiatalokat. Kíváncsiak voltunk, milyen érvek szóltak a kétezres évek elején a zárt akadémia mellett.

„Akkoriban az akadémiai struktúra még gyerekcipőben járt, ugye itthon még nem is létezett. Várszegi úr több európai akadémiát is megnézett Pölöskei Gáborral annak idején, és onnan próbálták ellesni a jó dolgokat. A tulajdonos gondolata az volt, hogy ha minden egy helyen van, akkor egyrészt nem megy el idő az utazással, tehát lehet sokat edzeni és a pihenés is megfelelő lesz, másrészt a védett, biztonságos környezet a szülők számára is vonzó tényező, és nem utolsó sorban közösségformáló koncepció volt.”

A nyugat-európai klubok nyitottan álltak az MTK-hoz, bizonyára ebben az eredmények is közrejátszottak.

„Amikor a Liverpool látta, hogy sok játékost adunk a korosztályos válogatottakba, rövidesen partneri kapcsolatot kötöttünk.

A megállapodásunk szerint minden évben megnéztek néhány labdarúgót, aki próbaedzéseken vehetett részt, és ha tetszett, egy évre kölcsönvették. Nagy büszkeség, hogy az említett három srác mellett Adorján Krisztián, Hajdú Ádám, Polgár Kristóf, Poór Patrik és Pölöskei Zsolt is szerződést kapott. Később a League One-ban szereplő, Manchester közelében lévő Oldham Athletic csapatával kötött össze bennünket a Liverpool. Nyolc futballista és két edző ment ki fél évre. Sajnos szakmai nézeteltérés miatt aztán kiszálltunk ebből a projektből, de amíg ott voltam, hetente jártam át a Liverpool akadémiájára. Hatalmas élmény volt és rengeteg kapcsolatot tudtam építeni. Jóban voltam Rodolfo Borrell-el, aki később Pep Guardiola másodedzője lett a Citynél, Steve Cooperrel, aki Wales szövetségi kapitányaként, majd a Nottingham Forest vezetőedzőjeként dolgozott, de az oldhami csapatunkban játszott például James Tarkowski angol válogatott labdarúgó.”

Székely elmondása szerint lényegében a komplett európai élmezőny akadémiáit végigjárta, mindent levideózott, felírt, ugyanakkor a másik fél is rendre kíváncsi volt az MTK-ban folyó munkára.

„Meghatározó számunkra a spanyol vonal, ugyanis többször jártunk a Valenciánál, a Villarrealnál, az Athletic Bilbaónál. E klubok szakemberei

Ha a környező országokra gondolok ebből a szempontból, a Crvena zvezdát kell említenem: az elmúlt években kezdtünk el meccseket játszani utánpótlásszinten, amelyeken mindkét fél számára meglepően jó eredményeket értünk el, és megkerestek, hogy beszéljünk a játékelképzelésünkről, -filozófiánkról” – a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia igazgatója hozzátette, Magyarországon többnyire a körzetközpontok és a grassroots klubok kérik ki a véleményüket.

Az akadémia sikeressége sokféleképpen értékelhető, Székely elárulta, milyen szempontok szerint vizsgálják mások és önmaguk az elvégzett munka hatékonyságát.

„Vannak külső értékelési rendszerek, amelyekhez rengeteg adatot szolgáltatunk. Itt nem kell bonyolult dolgokra gondolni: hány felnőtt- és utánpótlás-válogatottat neveltünk ki, mennyi első- és másodosztályú labdarúgót adtunk, hányan igazoltak külföldre, mennyien hagyták abba. Minősít bennünket a sportintézet is gazdaságilag, szakmailag, vizsgálja a produktivitásunkat. Aztán ott van a klubstratégia, amelyben szerepelnek a saját elvárásaink, például az NB I-es csapat hány százaléka legyen saját nevelésű labdarúgó vagy mennyi U21-es szerepeljen az élvonalbeli együttesben. A mi belső értékelésünk viszont kifejezetten szubjektív. Mindig lesz olyan, akiről azt gondolod, a válogatottban lenne a helye, de nem kerül oda, illetve olyan is, akiről nem hitted volna, mégis behívják.

Ha beszélünk az edzőkkel, mi a céljuk, ők sem azt mondják, hogy meg akarjuk nyerni a bajnokságot (igaz, az előző évadban négy aranyat és egy ezüstöt szerzett az MTK a korosztályos ligákban – a szerző), hanem azt: ha bekapcsolom a tévét öt év múlva, akkor legyenek benne a játékosaink.”

Amikor az elmúlt huszonöt év legmeghatározóbb személyes élményeiről érdeklődtünk, Székely a hármat említett.

„Az első egyértelműen a 2008-as felnőtt NB I-es bajnoki cím, amikor a huszonöt tagú keretből húsz játékos saját nevelésű volt. Az akadémia első néhány évfolyamából állt össze a csapat zöme. Az egész évadban jellemzően kilenc saját nevelésűvel álltunk fel, alkalmanként pedig tízzel.

– akkoriban nagyon mérges voltam ezért, mára túlléptem ezen. Szerintem ez kuriózum lett volna egész Európában.”

„Másodikként lehet, hogy furcsa, de azok a szakemberek jutnak eszembe, akik már nincsenek itt az akadémián. Volt, aki sajnos elhunyt, másoknak valamiért távozniuk kellett, de mindenkiért fáj a szívem, aki itt dolgozott, és ma nem ünnepelhet velünk, mert ők is megérdemelnék.”

„A harmadikként pedig azokra a játékosokra gondolok, akikhez tudtunk hozzátenni picit. Akik gyengébb labdarúgóként érkeztek, és segítettünk nekik előrelépni. Persze arra is nagyon büszke vagyok, hogy Szoboszlai Dominik is itt játszott – még ha csak egy évet is –, akárcsak Schäfer Andrásra, aki viszont többet volt nálunk. És arra is büszke vagyok, aki ma sikeres a civil életben, nem lett belőle játékos, de eljutott valahova a saját szakmájában.”

Miután az akadémia utánpótlás-neveléssel foglalkozik, nem zárhatjuk mással, mint a jövővel: arról érdeklődtünk, mire készülnek a következő időszakban Székelyék, milyen célokért dolgoznak az előttünk álló években.

„Az infrastruktúrát tekintve a legnagyobb vágyunk most az, hogy legyen a saját kollégiumi ellátás terén lépjünk előre.

be akarunk kerülni még jobban az európai futballelit körforgásába, hogy megismertessük az MTK nevét. Ezzel egyébként nem állunk rosszul, de még jobb helyekre szeretnénk eladni, tényezők akarunk lenni. Mondok egy példát. Hasonlítsuk össze a lehetőségeinket például a PSV Eindhovennel – nem rég voltunk náluk. Nekik adottság, hogy a bajnokságban kétszer játszanak az Ajaxszal, a Feyenoorddal és az AZ Alkmaarral, tehát hat olyan meccsük van, amiért mi odaadnánk a fél karunkat. De ha akarnak jó nemzetközi mérkőzéseket játszani, akkor átmennek Belgiumba, ami ott van a szomszédban vagy Németországba, ahol a legjobb csapatok könnyen elérhetők. Magyarország földrajzilag nagyon távol van az európai topfutballtól, ami egyértelmű hátrány. Nem degradálni akarom a környékbeli együtteseket, sőt bizonyos korosztályokban a Fradi vagy a Vasas is jobb nálunk, de mégis más volumenben találkozunk a legmagasabb szinttel, mint például a PSV. És ami a játékosaink helyzetét illete: ha a Real Madridnak kell egy jobbhátvéd, akkor megnézi, hogy a Rayo Vallecanóban vagy a Léganesben van-e, de azt nem, hogy az MTK-ban akad-e valaki. Régóta úgy vélem, hogy

(Kiemelt képünk forrása: Sándor Károly Labdarúgó Akadémia)