Petrovics Mátyás: Mindenkit segíteni kell a céljai elérésében

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Petrovics Mátyás vízilabdaedzőt, a Ferencváros női utánpótlásának szakmai igazgatóját, az FTC ifjúsági leánycsapatának vezetőedzőjét mutatjuk be.

Petrovics Mátyás 1996-ban az OSC serdülő fiú vízilabdacsapatánál vállalt először edzői szerepet, 2000 és 2008 között pedig az UTE utánpótlásában és a klub férficsapatának vezetőedzőjeként dolgozott. Ez idő alatt négyszer nyert Komjádi-kupát és kétszer Magyar-kupa-bronzot. 2009-től 2010-ig a női szövetségi kapitányi posztot töltötte be, majd tizenkét éven át a BVSC-Zugló női utánpótlásának vezetője és női csapatának vezetőedzője volt. A zuglóiakkal az ob I-ben két ezüst- és három bronzérmet szerzett, 2011-ben a Magyar-kupát nyert, további három alkalommal volt az MK-ban második. A BVSC leány ifjúsági csapatával 2013-ban ünnepelhetett bajnoki címet. 2022-ben csatlakozott a Ferencvároshoz, a női utánpótlás vezetőedzője, majd rövidesen szakmai igazgatója lett. Az idén irányította az U16-os leányválogatottat is, amellyel negyedik lett a világbajnokságon. Kiemelkedő tanítványai között említhetjük Kisteleki Dóra, Ilyés-Takács Orsolya, Gyöngyössy Anikó, Simon-Illés Anna, Leimeter Dóra, Máté Zsuzsanna, Gulyás-Oldal Emma, Daróczi Julianna, valamint a jelenleg is ifjúságiak közül például Szalkai Hanga, Füle Barbara és Turi Adrienn nevét is.

Miután a tréner felnőtt- és utánpótláscsapatokat is vezetett, jól látja, hogy mi a legfőbb különbség az eltérő korosztályokkal és nemekkel való munkában.

„Fontos szem előtt tartani, hogy

– mondja Petrovics Mátyás. – A felnőttjátékosoknak már ez a munkájuk, a foglalkozásuk és profikként tekintünk rájuk. A női vízilabdában a felnőtté válás folyamata gyorsabb, mint a férfiaknál. A lányoknál tizenhat-tizenhét évesen már simán alapember lehet valaki egy felnőttcsapatban, és bár ennek lehet egyéni előnye, leginkább hátrányát látom. A fiúknál tizenkilenc-húsz esztendősen ér oda valaki, hogy stabil tagja legyen egy felnőttcsapatnak, amely szerencsésebb dolog, mert így jobban kitolódik a játékoskarrier és kisebb a kiégés veszélye.”

Petrovics többször hangsúlyozta, hogy az utánpótlásban is fontos az eredményesség, de az nem mehet a fejlődés rovására.

„A mai gyerekek nagyon leterheltek, így még a fejlődés fontossága elé helyezném azt, hogy a fiatalok örömmel, boldogan járjanak edzésre, jól érezzék magukat a közegükben és szívesen sportoljanak. Egyáltalán nem baj, ha valaki még ifjúsági korban is azért jár edzésre, mert egyszerűen csak szeret vízilabdázni. Boldog és egészséges fiatalokat szeretnék nevelni. Az eredményesség természetesen a felnőttcsapatoknál már elsődleges. A legtöbb korosztályos játékosnak pedig az a célja, hogy bekerüljön a klubja a felnőttcsapatába. A Ferencváros női csapatába jelenleg nem egyszerű helyet követelnie magának a fiatalnak. Az előző évi ifjúsági együttesemből ketten csapattagnak számítanak és ketten a mostaniból is rendszeresen lehetőséget kapnak. De egy bajnoki címre hajtó, BL-győzelemre is esélyes felnőttcsapatban nyilván nem annyi játékperccel kell számolnia a tinédzsernek, mint másutt. Viszont nem mellékes, hogy a Fradiban a fiatalok hazai és külföldi világklasszisokkal edzhetnek együtt, akiktől az élményen felül rövid idő alatt is rengeteget tudnak tanulni. Ezzel együtt azért dolgozunk, hogy elsősorban a Fradinak neveljünk játékosokat, illetve sok olyan ifink van, aki Amerikában vagy itthoni első-, másodosztályú csapatban folytatja a pályafutását.

és azoknak az utánpótláskorúaknak is legyen jövőképük, akik a Fradiba nem férnek be a korosztályos éveik végén.”

Az edző nemcsak az uszodában, hanem a magánéletben is odafigyel a játékosaira.

„Továbbra is támogatom a tanulást. Nálam lehet edzésről és meccsről hiányozni iskolai elfoglaltság, vizsgák, tanulmányi versenyek, utak miatt. Azt is tudom, hogy például szalagavató is csak egyszer van egy diák életében. Kell, hogy a sport mellett legyen másik lábuk is a fiataloknak. Fontos, hogy mindenkinek legyen személyes célja, nekem pedig az a feladatom, hogy segítsem annak elérésében akár a sporton kívül is. A legjobb persze az, amikor idővel a játékosnak, az edzőnek és a klubnak közösek lesznek a céljai. Az edzéseimen azt szeretném elérni, hogy a fiatal utána többként menjen haza vízilabdásként és emberként is. A sportág szeretetéből és az elhivatottságomból igyekszek minél többet átadni a tanítványoknak.

De persze megvan a belső motivációm is a munkához, mert minden nap lelkesen megyek edzésre és alig várom, hogy sípba fújhassak. És amíg ez a tűz ég belül, addig szeretném csinálni ezt a hivatást.”

(Kiemelt képünkön: Petrovics Mátyás Forrás: fradi.hu)