UtánpótlásSport
2026. november 20.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Mestermunka

2026-11-20 20:02

Gulyás István: Rend, fegyelem és őszinteség nélkül nem lesz eredmény

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Gulyás István birkózóedzőt, a hazai szabadfogású szakág kiemelkedően eredményes trénerét mutatjuk be, aki szövetségi kapitányként számos nagy sikert ért el versenyzőivel. Jelenleg a KIMBA szakágvezetőjeként tevékenykedik, illetve a női válogatottat is segíti szövetségi edzőként.

„Kilenc éves koromban, 1974-ben kezdtem el birkózni a Csepel SC szakosztályában, majd tizennyolcévnyi versenyzszerű sportolás, korosztályos és felnőtt bajnoki címek, illetve két Eb-negyedik helyezés után az aktív pályafutásomat az 1992-es esztendő végén fejeztem be – idézte fel a kezdeteket a 61 esztendős Gulyás István az Utánpótlássportnak. –

Ekkor a legnagyobb meglepetésemre, Maróthy István szakosztály-igazgató rögtön felkért, hogy legyek a serdülő- és a felnőttcsapat edzője Csepelen.

Bár már megvolt a középfokú edzői papírom, illetve éppen a szakedzőit végeztem, de korántsem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan majd trénerré válok a gyakorlatban is."

El is fogadta a lehetőséget, egyik pillanatról a másikra, 1993 januárjától pedig a szőnyeg másik oldalán találta magát, és belefogott az edzősködésbe.

„Nem volt egyszerű a feladat, mivel ekkor – mindössze huszonhét éves edzőként – jó néhány versenyző idősebb volt nálam, így ki kellett vívni az ő tiszteletüket is, de hál'istennek sikerült az első pillanattól fogva felvennem a fonalat, és mindenkivel megtalálni a közös hangot.

Azt hiszem, jókor voltam jó helyen az edzői pályám elején Csepelen.

A kezdetben egyáltalán nem hittem volna, hogy ez ilyen hosszú és tartalmas pályafutás lehet majd a következő évtizedekben.

Emlékszem, hogy az volt az első célom edzőként, hogy legyen egy olyan versenyzőm, aki jobb eredményeket tud elérni, mint egykoron nekem sikerült.

Szerencsére ezt viszonylag hamar kipipáltam, és ezt aztán még számos versenyzőmmel újból és újból megadatott."

Gulyás István ​​Fotó: Szalmás Péter

Néhány évre rá, 1997-ben aztán már a szabadfogású felnőttválogatottnál dolgozott, először szakágvezetőként Balla József szövetségi kapitány mellett, majd 2004-től már kapitányként egészen 2018-ig (pontosabban: 2015-ig a szabadfogású férfiakkal, majd utána még két és fél éven át a nőkkel).

Rengeteg jó és hasznos dolgot kaptam a saját edzőimtől is, de mindig is nagyon szerettem kísérletezni, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy ami szerintem nem működik elég hatékonyan, azt hogyan lehetne másképpen, jobban csinálni.

A mai napig szeretek új elemeket beépíteni a felkészülésbe, kisebb-nagyobb változtatásokat kipróbálni, hogy a napi monoton munkát ezáltal is valamelyest változatosabbá, izgalmasabbá tegyük. Nem lehet csak a régi, jól bevált sémák szerint dolgozni, mindig meg kell újulni. Azt gondolom, az évek, évtizedek alatt sokat változott a habitusom is, és régen talán feleslegesen is álltam bele a dolgokba, amikbe nem kellett volna. Mostanra jóval higgadtabb lettem, és már tudom jóval objektívebben, kellő távolságot tartva, kvázi kívülről megítélni a helyzeteket.”

Forrás: MBSZ

Tanítványai világ- és Európa-bajnoki, olimpiai érmekkel öregbítették a sportág hazai hírnevét. Mások mellett foglalkozott Hatos Gáborral, Ritter Árpáddal, Bánkuti Zsolttal, Aubéli Ottóval, Ligeti Dániellel, Veréb Istvánnal, Kapuvári Gáborral, valamint a Wöller testvérekkel, Ákossal és Gergővel. A versenyzői összesen 25 érmet nyertek felnőtt-világeseményen. A birkózószőnyegen elért sikerek mellett 2002-ben Gulyás István mesteredzői címet is kapott.

„Az első nyolc-tíz évem során a válogatottnál szinte egyedül kellett minden megcsinálnom, nem volt külön segédedző, erőnléti és mentál tréner – egy személyben kellett mindezeket a funkciókat betöltenem. Mindeközben úgy, hogy ne menjek a versenyzők agyára, hiszen évente hét-nyolc-kilenc hónapot is együtt töltöttünk a folyamatos edzőtáborozásoknak köszönhetően, sőt a többséggel klubszinten is foglalkoztam, szóval nem túlzás, velük az év ötvenkét hetében együtt voltam.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert közben szuper alanyokkal tudtam együtt dolgozni, és olyan csapatot sikerült kialakítanunk, amelyben a rend, a fegyelem és az őszinteség magától értetődőnek bizonyult.

Tisztában volt vele mindenki, hogy ezen értékek nélkül nem lesz eredmény. Példás sportemberekről, kiváló birkózókról volt szó egytől egyig, és a külföldi edzőtáborozások alkalmával sok helyre éppen ennek köszönhetően tudtunk eljutni a válogatottal, mert a srácok kivívták a respektet mindenhol. Bejártuk szinte egész Ukrajnát és Oroszországot, illetve a többi szovjet utódállamot is, és mindenütt szerettek velünk edzeni.

Azokban az években – az ezredforduló utáni időszakban – tényleg világklasszis csapatom volt a válogatottnál.
Gulyás István Forrás: MBSZ

A szakember jelenleg a csepeli központi nevelőműhely, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia szabadfogású szakágvezetője, illetve a felnőtt női válogatott edzője Ligeti Richárd – aki egykori tanítványa egyébként – szövetségi kapitány mellett.

„Jelenleg van egy fiatal és nagyon tehetséges feljövő generáció a magyar női birkózásban, és az a célunk, hogy belőlük felnőttszinten is versenyképes és sikeres csapatot faragjunk. A nyár elején indult a közös munka a mostani felállásban, és azt hiszem, ennek az eredményei már a Las Vegas-i U23-as vébén is látszódtak, amikor Terék Gerda arany-, Elekes Enikő bronzérmet szerzett. Jövőre hazai felnőtt Európa-bajnokság következik, illetve már a nyakunkon az olimpiai kvalifikációs időszak kezdete. Természetesen, nem is lehet más a távlati célunk, minthogy minél több kvótásunk legyen majd Los Angelesben."

(Kiemelt kép forrása: KIMBA)