Nem kisasszony-futballista

Marozsán Dzsenifer 1992 áprilisában, Budapesten született. Négy évvel később Németországba költözött a család, miután az édesapa, a négyszeres magyar válogatott Marozsán János a harmadosztályú 1. FC Saarbrücken csapatába igazolt.

Nagy-Pál Tamás Néhány évvel ez után a kislány is megkezdte labdarúgó-pályafutását ugyanebben az együttesben. Nagyon gyorsan felfigyeltek tehetségére, be is került a német korosztályos válogatottba, és azóta töretlen a karrierje: trófeát trófeára halmoz, jelenleg a világ egyik legtehetségesebb női labdarúgójának tartják. Ez nem véletlen, elég, ha csak az eredményeit nézzük: U17-es Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes, valamint U20-as világbajnok és bronzérmes egyaránt. Ráadásul mindegyik tornáról egyéni díjjal jött haza: hol gólkirályi címmel, hol a torna legjobb játékosának választották meg. Így volt ez két héttel ezelőtt is, amikor a Japánban megrendezett világbajnokságon a német U20-as válogatott a döntőben egygólos vereséget szenvedett az amerikaiaktól, de a torna legjobbja címet ezúttal is Dzsenifer érdemelte ki. – Felemás érzések kavarognak benned? – Igen, mert szerettem volna megszerezni a második világbajnoki aranyérmemet. – Mi hiányzott a döntőben a győzelemhez? – Sajnos a legfontosabb: a gólok. Lehetünk bármilyen jók, de a futballt továbbra is gólra játsszák. – Gondolom, akkor a meccs után csalódott voltál. Most már tudsz örülni a második helynek is? – Ezt így nem merném kijelenteni. Még kell egy kis idő nekem és a csapatnak is, hogy feldolgozzuk a történteket. – Miért kezdtél el futballozni, csak nem édesapád hatására? – Inkább a testvérem miatt. Egyszer nem volt meg elegen a csapatukban, és én beálltam játszani. Ott is ragadtam. – És utána? – Komolyan hétéves koromban kezdtem el edzésre járni. Aztán jöttek a különféle megméretések. Az első osztályban tizennégy évesen mutatkoztam be az FC Saarbrücken csapatában. Az FFC Frankfurthoz tizenhét évesen kerültem, és a mai napig itt játszom. – Már elég régóta vagy német utánpótlás-válogatott. Hívtak annak idején a magyarba is? – Nem, Magyarországról nem keresett meg senki . – Ugyanakkor magyar zászlóval a cipődön játszottál a vb-n! – Így igaz, a magyar zászló mindig ott van. Külön kérésre így készítik el a cipőimet. – Szoktál Magyarországra járni? – Gyerekkoromban a szüneteket mindig a nagymamámnál töltöttem. Ma már csak karácsonykor van időm hazautazni. – Mennyire ismered a magyar futballt? – Apukámmal szoktam a sportcsatornákon magyar meccseket nézni, például a Videoton és a Siófok mérkőzéseit. Neki nagyon sok futballista és edző ismerőse van Magyarországon. – Mit tudsz a magyar női futballról? – Azt, hogy sok a tehetséges játékos, és egyre több lány focizik. De a helyzet sajnos  összehasonlíthatatlan a némettel, mert itt a női foci nemzetközi szinten is komoly eredményeket képes felmutatni. – Arról sokat hallani itthon is, hogy kint mennyire megbecsülik és elismerik a női futballt. Ez miben nyilvánul meg? – Rengetegen játsszák, és a szurkolók száma is folyamatosan nő. A nézők igazi meccshangulatot teremtenek egy-egy rangadón. – Csapatoddal, a Frankfurttal hogyan szerepeltek? – A múlt szezonban nyújtott teljesítmény kicsit csalódás volt, mert két döntőt is elveszítettünk: sem a Német Kupát, sem a Bajnokok Ligáját nem sikerült megnyernünk. Az ide szezonban, remélem, jobbak leszünk. – Egyéb tervek a jövőre nézve? – Szeretném elkerülni a sérüléseket, minél több vb-n, Eb-n, olimpián játszani. És persze meg is nyerni ezeket.