Összevissza napok hordaléka

Kilométerhiánya biztosan nem volt a múlt héten Dubei Debórának. A DVTK tizenhét éves játékosa a válogatott miatt Kecskemétre utazott, majd vissza, a csapatához, Miskolcra. Aztán Madridba. Összevissza napjairól és az azokhoz fűződő gondolatairól, kétségeiről, de biztató jelekről is beszélt honlapunknak. reb Szerdán a női NB I bronzcsatájának első felvonásán 79-67-re kikapott az alapszakasz-győztes DVTK a címvédő Soprontól. Ami honlapunk sajátos „szemüvegével” nézve érdekes: ezúttal pályára lépett, sőt két pontot szerzett is Dubei Debóra. A csapat 17 éves bedobója a szezon egyik legfoglalkoztatottabb fiatal játékosa volt. Más kérdés, hogy a bajnoki döntőbe jutásért zajló találkozón egyszer ott sem lehetett, egyszer pedig nem kapott bizalmat Miguel del Jesús López Alonso vezetőedzőtől. Hogy is volt ez?

Múlt héten az U17-es leányválogatott előbb Kecskeméten készült három napot, majd csütörtök hajnalban Madrid felé vette az irányt. (Erről itt írtunk részletesen). Dubei Debóra az együttes alapembere, ezért aztán nem is kérdés: kapott meghívót az összetartásra. Csakhogy DVTK-nak ugyancsak múlt héten volt esedékes a PINKK Pécs 424 elleni elődöntő is, ami érthetően nagy téttel bírt az alapszakasz-elsőséget történelme során először szerző diósgyőrieknek. Rövid ideig úgy látszott, halasztják a találkozókat, hiszen az a klub, amelynek játékosa válogatottbeli elfoglaltság miatt hiányzik, nem kötelezhető játékra. Azonban, hogy időben befejezzék a bajnokságot, a DVTK vállalta a szereplést a fiatal bedobó nélkül. – Fontos a válogatott, mivel itt sok játszom, ugyanakkor nyilván a klubom is, mert mégis csak elsőként végeztünk, és mindenki az elődöntőt várta – beszél a két „frontról” Dubei. – Úgy voltam vele, akárhogy is alakul, elfogadom, örülök neki, részben, mert úgysem rajtam múlik.  Mivel arról volt szó, hogy a korosztályommal leszek, elköszöntem vasárnap Miskolcon. Erre hétfőn mondja a szövetségi edző (Mészárosné Kovács Andrea – A szerk.), hogy visszamehetek a szerdai  elődöntőre. Amellett, hogy örültem, kicsit bosszús voltam, mert arra készültem, hogy vagy egyik vagy másik. És nem az össze-vissza utazgatásra... Igaz, két napig kimaradt a videózásból, felkészülésből, de a másodedző is, edző is beavatta a részletekbe. Aztán hiába: egyetlen játékpercet sem kapott április 16-án a PINKK elleni, végül 62-53-ra elveszített meccsen… – Ez azért kicsit rosszul esett. Én bíztam volna magamban annyira, hogy legalább egy-két percre beszálljak. Bár igaz, az meg nem hiányzott, hogy szánalomból küldjenek pályára. Nem akarom kritizálni az edzőt, csak így annyira hiábavalónak éreztem, hogy visszautaztam a válogatott táborából. Másnap meg hajnalban indultunk Madridba… Gyógyírként legalább a spanyol túra jó tapasztalatokkal szolgált, dacára a spanyolok elleni vereségnek. Mészárosné honlapunknak beszélt arról, hogy külön is kell foglalkozni azokkal a fiatalokkal, akik már NB I-es csapatban játszanak: klubjukban ugyanis kiegészítő emberek, míg a válogatottban húzniuk kell a szekeret. Dubei is közéjük tartozik, nem érzi megterhelőnek a különbséget. – Nagy lehetőség volt Miskolcon az első csapatban szerepelni. A szabályoknak is köszönhetően sokat voltam pályán, rengeteg apróságot elleshettem a többiektől. Itt persze kevesebb alkalmam van dobni, jobban is ki kell használni a lehetőségeket, így a dobószázalékom mindenképpen javult. És a védekezésem is. A válogatottban persze érzem, hogy bíznak bennem a társak. Ugyanakkor élvezem, amikor nehéz helyzeteket kell megoldani, ha van rajtam felelősség és bizonyíthatok. Ilyenkor tudom magamból igazán kihozni a maximumot. Sikerorientált típus. Ez ütközik ki a szavaiból is, amikor a nyári U17-es világbajnokságról kérdezem, ahová EYOF és EB-bronzéremmel utazik a gárda. – A madridi útból kiindulva azt érzem, nincsenek elérhetetlen messzeségben a kontinensbajnok spanyolok sem. A tavalyi sikerek lendületet adnak,  talán tekintélyt is. Már jobban számolnak velünk. Szerintem az élmezőnyben a helyünk, az első négy közé várom a csapatot!