UtánpótlásSport
2023. február 2.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Tenisz

2017-04-17 09:12

Piros Zsombor a földön maradt

Nevesebb sportszergyártó cégektől kapott ajánlatokat, a 4-es metrón gratuláltak neki, televíziós stúdiókból televíziós stúdiókba esett – a 17 éves Piros Zsombort óriási felhajtás vette körül az Australian Open juniorversenyében aratott győzelme után. A junior-világranglistán negyedik teniszező azonban nem szállt el magától, s már a melbourne-i meccslabdájának felvételét is csak ritkán nézi vissza. A múltba révedés helyett az előtte álló feladatokra koncentrál.

reb „Szia, Zsombor! De megerősödtél!” – köszönti kedélyesen Pelva Gábor válogatott edző Pirost, aki Valkusz Mátéval tréningezik a Nemzeti Edzésközpont hátsó pályáján. Az Australian Open juniorversenyének győztese vidáman viszonozza az üdvözlést, majd rongyol vissza a pályára: Valkusz adogatása előtt táncol, akit meg is zavar az egyedi fogadásmóddal, majd néhány életerős ütéssel zárja le a kétórás gyakorlást.

piros_zsombor_zador
piros_zsombor_zador
– Mintha tényleg kicsit „vállasabb” lennél… – Engem is meglepett, de egy-másfél hónap alatt sikerült öt kiló izmot magamra szednem. Korábban is komolyan vettük a kondiedzéseket, mert cél volt, hogy erősödjek. Viszont most sokkal tudatosabb lettem abban, hogy még nagyobb figyelemmel tartom az edző által ajánlott étrendet, és szedem a kiegészítőket. Mindennek köszönhetően elértük a magasságomhoz ideális hatvanhét-hatvannyolc kilogrammot. – Hogy tetszik az új Zsombor? – Nagyon! Érzem magamon, hogy sokkal jobban bírom az edzéseket, többet tudok tréningezni, ráadásul a meccseken is jóval erősebb vagyok. Közben semmit sem vesztettem a robbanékonyságomból vagy a gyorsaságomból. Horvátországban felnőttversenyen indultam, és négykörös selejtezőből jutottam fel a főtáblára. A negyedik fordulóban például hat–négy, négy–kettőre vezetett az ellenfelem, onnan sikerült fordítanom, ami korábban nem ment volna. – Gyanítom, nemcsak a fizikumod változott meg a melbourne-i siker óta – Váratlanul jött a nagy médiafelhajtás, és bár most már tudom, hogy ez is hozzátartozik a sportolói léthez, kezdetben nehezen kezeltem a kiemelt figyelmet. Minden olyan gyorsan zajlott: megnyertem a döntőt, rohantunk a repülőtérre, és a gépen ébredve alig fogtam fel, hogy mi történt. Korábban összesen három interjút adtam, Budapestre érkezve pedig néhány perc alatt megdupláztam ezt a számot. – Sikerült a földön maradni? – Rengetegen mondták, hogy sokan elszállnának maguktól, és én vigyázzak, de büszke vagyok arra, hogy velem – szerintem – ez nem történt meg. Fontos a helyén kezelni a diadalt. Nagy tett, hogy győztem Melbourne-ben, de Roger Federer is elmondta, ég és föld a különbség a juniorok és a felnőttek között Grand Slam-versenyt nyerni. Ráadásul a juniorbajnokok közül tízből jó, ha egy eljut az elitbe. Az elmúlt hónapokban talán csak négyszer néztem meg újra azt a bizonyos meccslabdát. Nagyon jó érzés visszagondolni az élményre, de nem szabad a múltban élni. Tudom azt is, hogy minden csoda három napig tart. Az Australian Open előtt is ugyanúgy edzettem, mint most, szóval igazából nem változott semmi. – Körülötted sem? – A környezetem és a közeli barátaim ugyanúgy kezelnek, mint korábban, néhányan azonban – akikkel addig nem volt közeli a viszony – úgymond tapadni kezdtek rám. Mindig válaszolok nekik, de nem erőltetem ezeket a kapcsolatokat, mert azok az emberek a fontosak, akik akkor is velem voltak, amikor semmilyen felhajtás nem vett körül.
– Népszerű lettél? – Az túlzás, de előfordult, hogy a négyes metrón megismertek, és gratuláltak. Kicsit furcsa volt, összességében mégis örültem neki. – Mennyit változott a megítélésed az ellenfelek körében? – Látom, hogy a meccseken jobban figyelnek a lelátón, többen megnéznek, mint korábban, és ez feldob. Az umagi felnőtt-tornán a selejtező első körében két játszmában nyertem a bolgár Martin Atanaszov ellen, és a legnagyobb meglepetésemre ő nemcsak a győzelmemhez, hanem a melbourne-i sikerhez is gratulált. Elmondta, hogy minden mérkőzésemet nézte, és nagyon szurkolt nekem. Egy másik történet: már a főtábla második körében játszottam a német Pascal Meis-szel. Tőle egy éve simán kikaptam, összesen két játékot nyertem. Éreztem, hogy lenéz. Nem vette túl komolyan a bemelegítést és az első pontokat, nevetgélt kifele a haverjainak. Most viszont végig koncentrált, egyenlő ellenfélként kezelt. Igaz, nem alaptalanul, hiszen két meccslabdám is volt ellene. – Felfedeztek magunknak a szponzorok? – Ütőtámogatón korábban is volt, viszont most három világmárka is komoly ajánlatot tett a felszerelésemre. Végül a menedzserem, Ugo Colombini tanácsára döntöttünk. Ő intézi Andy Murray ügyeit is, érdemes hallgatni rá. A szövetség támogat, ahogyan korábban is. A pénzügyekkel nem foglalkozom, de biztos vagyok benne, hogy a siker sokat segít a sportoláshoz szükséges anyagi háttér megteremtéséhez. – Legközelebb hol látunk pályán? – A szövetség jóvoltából indulhatok a hazai ATP-verseny selejtezőjében, ami óriási élmény lesz, elég csak megnézni az épülő centerpályát. Később hazai tíz-tizenötezer dollár összdíjazású felnőttversenyeken szerepelek. A juniorok között már csak a Grand Slam-viadalokra nevezek, esetleg az év végén egy A kategóriás, azaz a Grand Slam-versenyekkel azonos színvonalú eseményen lépek pályára Mexikóban vagy Japánban. – A program fél éve is így nézett ki? – Nem, az Australian Open-győzelmem után teljesen újraterveztük. A sikerrel eldőlt, hogy Párizsban, Wimbledonban és New Yorkban is főtáblás leszek, így nem kell a korosztályos viadalokon gyűjtögetni a pontokat. – Milyen a felnőttek között játszani? – Furcsa. Melbourne-ben óriási volt hangulat, mindenütt pompa és csillogás, Horvátországban meg előfordult, hogy labdaszedő és bíró sem akadt. Igaz, még az alacsonyabb kategóriájú felnőttversenyeken is erősebb a mezőny, mint a korosztályos eseményeken, így sokat tanulhatok, fejlődhetek. – A célok mennyiben változtak az ausztráliai sikereddel? – A szezon előtt nagyon örültünk volna annak, ha junior Grand Slam-elődöntőt játszom. Benne volt a pakliban a jobb eredmény, szóval, bár sokaknak meglepetést szereztem, én nem lepődtem meg annyira. Arra persze én sem számítottam, hogy nyerek. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy minden GS-en a legjobb leszek. Örülnék annak, ha egyszer-kétszer bejutnék a negyeddöntőbe. – És a felnőttmezőnyben? – Nem szeretnék túl sok időt tölteni a tizenötezres versenyeken. Ha nem sérülök meg, a mostani tudásommal, fizikumommal reális cél lehet, hogy az év végére a legjobb ötszáz közé kerüljek a világranglistán. További korosztály hírek TENISZBEN a sportági aloldalunkon. Íme, a honlapunk által készített, az M4 Sporton látható, Jövünk! című utánpótlás-magazin interjúja Piros Zsomborral.