Kézi: „A fiatalabb korosztályokban sokszor azt érzem, hogy a taktikai gondolkodás jóval megelőzi a képesség-fejlesztést”

Szakmai szemmel címmel könyvet adott ki az MKSZ utánpótlás-fejlesztési igazgatója, Zsiga Gyula. A korábbi BL-győztes tréner az utánpótlásban szerzett tapasztalatait foglalja össze, és tesz javaslatot helyenként szemléletváltásra – nem csak kézilabdásoknak.

– Elsősorban mi ösztönözte a könyv megírására?  – Már hét éve szakmai blogot vezetek ugyanezzel a címmel, és tulajdonképpen innen jött az ötlet. Közben pedig mások biztattak, hogy ezeket a gondolatokat, elmélkedéseket könyv formájában is érdemes lenne megjelentetni. Szintén fontos szempont, hogy már öt éve dolgozom a szövetségben utánpótlás-fejlesztéssel, és akadnak területek, amelyeken lehetne a gondolkodáson, a személetmódon változtatni, s ez jobbá, hatékonyabbá tudja tenni a fiatalok nevelését. – Kinek miért ajánlja a kiadványt? – Kezdem a nevelőedzőkkel.  Mindig azt szoktam mondani a kollégáimnak, hogy az a jó utánpótlástréner, aki érti az összefüggéseket. Ez egy hosszú folyamat: bejön a gyerek kisiskolás korban, majd jó esetben eléri a felnőttszintet. Természetesen minden edző törekszik arra, hogy eredményeket érjen el, én is ilyen voltam. De arányokat kell kialakítani, a kicsikénél az edzéseken a képességfejlesztés például sokkal előbbre való, mint a hétvégi mérkőzésre történő felkészítés. A sportvezetőknek azért, mert neki, aki foglalkoztatja az edzőket, a folyamatot kell biztosítania. Számára a legfontosabb, hogy a felnőttcsapatának játékosai legyenek, és még mindig a saját nevelésűek beépítése a legolcsóbb megoldás. A lényeg, hogy elérjék azt a szintet, ne égjenek ki idő előtt. A szülőknek pedig azért, mert nem kevesen vannak közöttük, akik élsportra szeretnék nevelni a gyereküket, de tudniuk kell, hogy milyen rögös, nehéz, lemondásokkal teli út vezet oda. Kicsit megpróbálom számukra kinyitni az edzők fejét, és megértetni, hogy adott helyzetben miért ezt vagy azt mondja nekik.

– Említi, hogy az eredmények korai hajszolása megöli az utánpótlás-nevelést. Az U19-es és U17-es Eb-siker is ebbe a kategóriába tartozik? – A fiatalabb korosztályokban sokszor azt érzem, hogy a taktikai gondolkodás jóval megelőzi a képesség-fejlesztést, illetve a technikai képzést, ami tőlünk északabbra vagy esetleg délebbre elhelyezkedő nagy kézilabdanemzeteknél pont fordítva van. Természetesen mindenki örül az U19-es és U17-es eredményeknek, mert az elmúlt éveket megelőzően ilyenre nem volt példa, de ez annak is tudható be, hogy a játékosaink nagy része egész évben együtt edz a klubcsapatában is. De persze ez nem rossz. Csodálatos dolog, hogy a juniorválogatottból tizenkilenc játékos az NB I-ben fog játszani. De vajon ugyanazt az edzést kell végezniük, mint egy kész felnőttjátékosnak? Vajon ők már kész játékosok? Érzésem szerint lehetne még az ő képzésüket kicsit kitágítani, így tudnánk még jobban, hatékonyabban foglalkozni a tehetségeinkkel. – Többször felmerül a szakemberek hitelessége. Milyen a hiteles utánpótlásedző? – A hitelességnek a legalapvetőbb megnyilvánulása a kommunikáció. Meg kell találnia azt a hangot, ami világossá teszi a mondandóját a játékosai felé. A szülők irányába is nagyon fontos, hogy ne értessük félre magunkat. Ne essünk bele például abba a helyzetbe, hogy dicsérjük a gyerek munkáját, majd a hétvégi meccsen ültetjük a padon úgy, hogy nem játszik egy percet sem. És persze mindez feszültséghez vezet. Minden szakaszban, az összes korosztályban meg kell találni, hogy a szakember, hogyan tud hiteles lenni. És nagyon fontos, hogy amit edzésen nem gyakorolnak, azt soha ne kérje számon mérkőzésen sem. – Nem csak kézilabdásoknak ajánlja a könyvet. Más sportágak képviselőinek miért lehet hasznos? – Nagyon sok fejezetben foglalkozom a kommunikációval, a szülőkkel való bánásmód sportágtól függetlenül az edzői munka része. Ne hagyjuk ki őket a nevelésből. Fontos, hogy először neveljünk, aztán oktatunk, és csak a gyakorlatban következnek a tanító és képző folyamatok. Szintén az egyik leglényegesebb, hogy milyen értékrendeket adunk át. A gyerek azért sportol, mert élvezi, jó a közösség. Természetes folyamat, hogy nyerni akar, de ezt sokszor meggyorsítja az edzőnek és a szülőnek a tevékenysége, ami a gyerekek lelkének nem biztos, hogy jót tesz. Meg kell tanítani, hogy miként dolgozzák fel a sikereket és a vereségeket. A könyv megvásárolható ITT. További korosztályos híreink KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.