Megtorpant, de versenyképes maradt a leányszakág
Évről évre egyre gyengébb a színvonal a leánykosárlabda-utánpótlásban – állítja Czirják Szilvia, az U16-os válogatott új szövetségi edzője. Valóban így van? És ha igen, mi lehet az oka, hiszen országszerte működnek az akadémiák? Mészáros Zalánt, a sportági szövetség utánpótlásért felelős szakmai vezetőjét és Tursics Krisztiánt, az U20-as válogatott szövetségi edzőjét kérdeztük.
Új szövetségi edzőt jelölt ki az U16-os leányválogatott élére a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége: Mészárosné Kovács Andrea helyét Czirják Szilvia vette át a legfiatalabb lányok vezetőedzőjeként. Az államilag kiemelt utánpótlás-nevelőműhelyként működő Soproni Darazsak Sportakadémia szakmai vezetője így nyilatkozott kinevezése után a kilátásokról.
„Nehéz előre pontosan megmondani, hogy ez a korosztály milyen erőt képviselhet nemzetközi szinten, de összességében sajnos azt látom,
Az előző U16-os évjárat, a 2007-es viszonylag erős korosztály volt, viszont a mostani, a 2008-as valamivel gyengébb, ugyanakkor ebben is akad egy-két kiemelkedő egyéniség” – mondta Czirják az Utánpótlássportnak.
Több mint tíz éve részesül kiemelt állami támogatásban a hazai kosárlabdasport, s ezáltal az utánpótlás is. Mindezek ellenére a fiúkszakágban például mindmáig elmaradt a várva várt nemzetközi áttörés. Ehhez képest a lányok az elmúlt évtizedben számos szép sikert szállítottak a korosztályos világversenyeken, Eb- és vb-érmeket nyertek. Adódik a kérdés: mi változott meg az elmúlt egy-két esztendőben? Mi okozza a visszaesést?
„A szövetség szakmai és utánpótlás-bizottságának elnökeként nem szeretném felülbírálni, megkérdőjelezni a leányutánpótlásban dolgozó vezetőedzők véleményét, hiszen ők sokkal jobban, alaposabban átlátják az egyes korosztályok helyzetét – kezdte Mészáros Zalán. – Az való igaz, hogy a közelmúltban akadt egy-két kiugróan tehetséges generáció: előbb a 97-98-as, majd a 99-es születésűek, azt követően pedig a 2001-2002-es évfolyamok.
Ami azonban ennél is fontosabb: jelenleg ezen említett korosztályok játékosai alkotják az Eb-negyedik, olimpiai kijutásért küzdő felnőttválogatott gerincét, és úgy tűnik, a következő öt-hat évben is ez lehet a helyzet. Ha ezekkel az évjáratokkal vetjük össze a mostaniakat, akkor valóban beszélhetünk visszaesésről."
„Ugyanakkor ez nem magyar specialitás, az elmúlt években európai szinten is tapasztalható ebben a tekintetben hanyatlás. Az utánpótlás Eb-ken rendre domináló és érmes pozícióban záró franciák és spanyolok után nincs egyértelmű erősorrend. Az látszik, hogy rajtuk kívül a többi ország csapatai fluktuálnak, attól függően, hogy milyen erős az adott korosztály az adott nemzetnél – ebbe a kategóriába tartozunk mi is, ugyanakkor annak az elején foglalunk helyet.
Alapvetően továbbra is versenyképesek vagyunk, hiszen az Eb-ken általában a legjobb nyolc között végeznek a csapataink, de az tény, hogy a kiemelkedő eredmények tavaly és az idén is elmaradtak.”
A nyáron az U20-asok a tizedik, az U18-asok az ötödik, az U16-osok pedig a nyolcadik helyen végeztek a korosztályos Eb-n, és a gyengébb Eb-szereplés miatt az idei U19-es és a jövő évi U17-es vb-re sem jutott ki a magyar csapat.
„Sajnos valóban szemmel látható a visszaesés. Ebben közrejátszott a covid negatív hatása is, de a tendencia már azt megelőzően elindult – összegzett Tursics Krisztián, az U20-as válogatott szövetségi edzője, a Csata DSE trénere. –
Az egyes utánpótlás-válogatottakban nehéz feladat összeszedni tizenhat minőségi játékost, olyat, aki nemzetközi szinten képes helytállni. Ennek fényében a mostani eredmények a realitást tükrözik. Persze az a kérdéskör rendkívül összetett, hogy vajon miért nincs most nyolc-tíz olyan toptehetségünk, mint néhány évvel ezelőtt volt. Sok összetevőn múlik a dolog: többek között a megfelelő kiválasztáson, illetve hogy milyen színvonalú munka zajlik a klubokban.”
Mészáros Zalán hozzátette, átfogó, stratégiai gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy fejlődjön az utánpótlásunk.
„Azon kezdtünk el most dolgozni mindkét nemnél, hogy egységes rendszert és játékstílust alakítsunk ki az utánpótlás-válogatottakban, illetve az U16-ig zajló központi kiválasztó-képző programban. Olyan módon, hogy szervesen egymásra épüljenek az egyes korosztályok. Ebben látom jelenleg a legnagyobb fejlődési lehetőséget. Ez természetesen csak akkor működhet hosszú távon, ha második lépcsőben a klubokba is át tudjuk ültetni ezt a szemléletet, és az egyesületekkel közösen indulunk el ezen az úton, ugyanis a nevelőmunka érdemi része ott zajlik.
Ezáltal valószínűleg kisebb lenne az ingadozás az eredményekben, és a leány szakágban stabilizálni tudnánk a helyünket a legjobb öt-hat nemzet között európai szinten.”
(Kiemelt kép forrása: FIBA.Basketball)
