Csikócsapatok az élvonalban – a „kis” Sopron és a „kis” Vasas is csupa fiatallal szerepelt az első osztályban

A kosárlabdázóknál a Sopron, a röplabdázóknál a Vasas indult két csapattal ebben az évadban az adott sportág felnőtt női első osztályában. A második számú együttes mindkét esetben zömében korosztályos fiatalokból állt, és és összességében nem túl sok sikerélménnyel fejezte a szezont. Amíg a „kis” Sopron nyeretlenül utolsó helyen zárt az NB I/A-csoportban, addig a „kis” Vasasnak néhány győzelem legalább összejött, és végül sikerült elkerülni az utolsó helyet, hetedikként végzett az Extraligában. De vajon van-e értelme jóformán utánpótláscsapatokat szerepeltetni a felnőttélvonalban? A tanulságokról, a pozitívumokról, illetve a negatívumokról a két klub vezetőjét, Czukorné Hollós Annát (Sopron, kosár) és Sarlós Mártont (Vasas, röplabda) kérdeztük.

Ritkán láthatunk olyat, hogy egy klub egyszerre két csapattal is szerepelne valamelyik csapatsportág felnőtt első osztályú bajnokságában, azonban a mostani évadban erre a női kosárlabda NB I/A-csoportjában, illetve a női röplabda Extraligában is akadt példa: előbbiben a Sopron Basket, utóbbiban a Vasas Óbuda indított kvázi fiókcsapatot az adott sportág élvonalában, ráadásul az is közös a két esetben, hogy a Soproni Darazsak Sportakadémia és a Vasas SC szinte kizárólag utánpótláskorúakkal felállva szerepelt a legmagasabb szinten.

Hozzátartozik a teljes képhez, hogy amíg a Sopron Basket a kosarasoknál, addig a Vasas Óbuda a röplabdázóknál egyaránt a jelenkor legsikeresebb hazai klubja idehaza, és a múlt héten mindkét csapat meg is nyerte a magyar bajnokságot.

azonban a fiataloknak nehéz dolga van, ha szeretnének bekerülni az első csapatba, hiszen igencsak magasan van a léc, lévén nemzetközi kupainduló, bajnokcsapatokról beszélünk. Éppen ezért hívták életre mindkét klubnál a második számú felnőttegyüttest, hogy a másodosztályban szerepelve megfelelő mennyiségű játéklehetőséget biztosítsanak az utánpótláséveik végén járó, vagy a korosztályos szintről éppen kiöregedő reményteli játékosoknak. Ugyanakkor tavaly nyáron egyszer csak a „kis” Sopron és a „kis” Vasas is ott találta magát, hogy a másodvonalban feljutást érő helyen végzett, így

A Srdan Radulovics vezette Soproni Darazsak Sportakadémia leány kosarasai végül győzelem nélkül, 0/28-as mérleggel sereghajtóként fejezték be szereplésüket az NB I/A-csoportban. Így hát adódik a kérdés:

„Azt gondoljuk, tavaly nyáron olyan projektbe vágtunk bele, amely egyfajta hiánypótló szerepet is betölt a hazai női kosárlabdasportban – kezdte a mögöttünk hagyott szezon értékelését Czukorné Hollós Anna, a Soproni Darazsak Sportakadémia szakmai igazgatója az Utánpótlássportnak. – Azt kell látni, hogy jelenleg sajnos nagyon kevés az élvonalbeli szintű magyar felnőtt játékos, és a sportág jövője szempontjából létkérdés, hogy idővel bővüljön ez a merítés, ezáltal a profi kluboknak legyen kiből válogatniuk.

Ebből az aspektusból nézve kulcsfontosságú lépés volt, hogy elindultunk a legmagasabb osztályban. Már csak azért is volt fontos vállalás a miénk, mert az igazán ígéretes és elhivatott fiataloknak így valóban meg tudjuk azt a lehetőséget, hogy szintet lépjenek a karrierjükben. Hétről hétre az NB I/A-csoportban szerepelhetnek, és sok játékpercet a pályán töltve valóban megkapják azt a lehetőséget, hogy kibontakoztassák a tehetségüket. A végcélunk nyilván az, hogy ezekből a lányokból aztán felnőttként is nemzetközi szintű kosarasok váljanak.

Majd elmondta, számos előnye volt az élvonalban való szereplésüknek. Ami mindenképpen az élre kívánkozik, hogy a lányok milyen látványos fejlődésen mentek keresztül a fizikai képességek terén.

„A szezonban több alkalommal is komplex felmérést végeztettünk el, és a játékosok hatalmas javulást mutattak szinte minden erőnléti és kondicionális paraméterben, s mindennek az alapja pedig a magas szintű, intenzív edzésmunka volt. Azt gondolom, hogy a fiataloknak az is óriási változást jelenthetett erre az évadra, hogy az utánpótlásszinten megszokottakhoz képest az edzések mennyisége és minősége is jócskán megnőtt.

Ezt röviden úgy tudnám összegezni: betekintést nyerhettek, hogy milyen út is vezet odáig, hogy egy nap tényleg sikeres profi élsportoló váljon valakiből.”

Az elmúlt másfél-két évtizedben az első csapatuknál, a Sopron Basketnél – amely 2022-ben első magyar csapatként megnyerte az Euroligát – már jó néhány fiatalt beépítettek. Tehát, ilyen tekintetben megvolt a szükséges összehasonlítási alap, pontosan megtapasztalták, hogy ez milyen nehézségekkel, akadályokkal jár, valamint egyúttal rengeteg türelemre van szükség.

„Érdekes, hogy az akadémiai csapatunknál most azt láttuk, hogy a felnőttek közötti integrálódási folyamat most jóval gyorsabban, intenzívebben megy végbe, mint korábban az megszoktuk a Sopron Basketnél. Olyan komoly kihívással találkoznak a meccseken, amely jóformán rákényszeríti őket, hogy felnőjenek a feladathoz. Továbbá a legfontosabb különbség, hogy a jelenleg az NB I/A-csoportban alkalmazott U20-as szabályhoz képest a mi projektünkben lényegesen nagyobb egyéni felelősség hárul a játékosokra, ami az edzésmunka minősége mellett szintén döntő faktor a játékosok fejlődését tekintve.

Hozzátette, azt azonban nem könnyű feldolgozni, hogy minden meccsen kikaptak. Hangsúlyozta: roppant kemény feladat erre mentálisan, lelkileg felkészíteni a játékosokat és az edzőket, hiszen a folyamatos kudarcélmények után nehéz fenntartani bennük a motivációt.

„Többek között sportpszichológust is alkalmaztunk, és sok időt, energiát fektettünk abba, hogy a lányokat pszichésen is felkészítsük erre a kihívásra. Azt tapasztaltuk, hogy ez tényleg megtette a hatását, és az utolsó edzéseken, meccseken is olyan elánnal, győzni akarással hajtottak a fiatalok, mintha éppen bajnoki döntőt játszanának.

Mivel nem nyertek mérkőzést, és az utolsó helyen végeztek, így a pályán nem tudták kiharcolni az indulási jogot a következő évadra.

„Ugyanakkor, ha van rá lehetőség, mi szeretnénk folytatni ezt a projektet, és ezt a szándékunkat a klubok szezonvégi közös megbeszélésén is jeleztük, illetve az MKOSZ vezetőségének is kinyilvánítottuk, hogy szívesen vállalnánk az A-csoportban való indulást a 2025-26-os idényben is. Tisztában vagyunk vele, hogy ehhez a szövetség elnökségének támogatása és jóindulata is kell, hogy ez végül megvalósuljon. Mi nevezni fogunk az élvonalba, és bízunk a legjobbakban.

A Vasas SC leány röplabdázóinak valamivel több sikerélménye volt, ugyanis az alapszakaszban három meccsen is győzni tudtak, így elkerülve az utolsó helyet, hetedikként jutottak be a rájátszásba, ahol aztán meg is őrizték ezt a pozíciójukat, és megelőzték a sereghajtó Szent Benedek Röplabda Akadémiát.

 – nyilatkozta Sarlós Márton, a sorozatban negyedszer magyar bajnok Vasas Óbudát működtető kft ügyvezetője, aki az első csapat mellett a második együttes menedzselésében is fontos szerepet vállalt. – Sokkal inkább az volt kérdés, hogy azok a lányok miként fogják majd megugrani ezt a lépcsőfokot, akik ezt megelőzően korábban csak utánpótlás-bajnokságokban játszottak. Azt mondhatom, egy-két mérkőzéstől eltekintve jól sült el ez az idény, és összességében pozitívan értékelhető a Kőnig Gábor vezette csapat szereplése.

ha éppen nem láttuk viszont a pályán a meccs előtt megbeszélteket. Igazi tanulóév volt ez a lányoknak, sok hasznos tapasztalatot szerezhettek. Ha pedig pusztán az eredményeket vizsgáljuk, talán még a vártnál is jobban alakult a szezon. Azt gondolom, az Extraligában való szereplésünkkel nemcsak a klubunk jártunk jól, hanem a magyar női röplabdasport egészének sokat segítettünk, mert ha mi nem vállaljuk az indulást, jó eséllyel nem hétcsapatos bajnokság lett volna, hanem az Extraliga léte is komoly veszélybe kerülhetett volna.”

Jól jelzi a Vasasnál zajló nevelőmunka minőségét, hogy a piros-kékek korosztályos fiataljai közül öten (Tóth Sára, Erőss Mirtill, Fekete Fanni, Kiss Nóra, Kiss Lilla) is bekerültek a felnőtt női válogatott legfrissebb bő keretébe.

Értem ez alatt, hogy a mi lányaink még egytől egyig még iskolába járnak, gimnazisták vagy éppen egyetemisták, ami a délelőtti edzéslehetőségeket igencsak lekorlátozza, sokszor csak kislétszámban tudtunk dolgozni, ami nem éppen ideális a csapatépítés és az egyéni fejlesztés szempontjából sem.

Persze, a lehetőségekhez mérten így is igyekeztünk maximálisan felkészülni, és helytállni a bajnokságban. Természetesen, a sorozatos vereségek kezelése és feldolgozása pluszt kihívást okozott. A játékosokat és az edzőket időről időre emlékeztetni kellett, hogy miért is vállaltuk az extraligás szereplést. Kőnig Gábor a hazai női utánpótlás egyik legeredményesebb edzője, aki nincs ahhoz hozzászokva, hogy a csapata hétről hétre kikap, valamint említhetem azt is, hogy volt olyan utánpótláskorú játékosunk, aki két éve veretlen volt a korosztályos bajnokságokban. Az elején még nem volt ezzel komolyabb feladatunk, viszont ahogyan belekerültünk a verklibe, és jöttek egymásutánban a vereségek a januári-februári időszakban érezhető volt a mentális fásultság a csapat tagjain.

Ebből a szempontból nem volt könnyű szezonunk, viszont a lányok talán a reméltnél is jobban kezelték ezt a szituációt, és nem vesztették el a motivációjukat. Egyértelmű célunk, hogy ősztől ugyanígy az Extraliágban folytassuk, és haladjunk tovább a megkezdett úton. A legtehetségesebb fiatalokat pedig idővel szeretnénk átemelni az első csapatba, és ott egyre nagyobb szerepet szánni nekik.”

(Kiemelt képen: Toman Réka, a Soproni Darazsak Sportakadémia 18 éves kosarasa, illetve Botyánszki Fanni, a Vasas SC 19 esztendős röplabdázója Fotó: Tóth Zsombor/Soproni Darazsak Sportakadémia és Vasas Röplabda/Facebook)