„Kellenek a példaképek a kapuba” – Pálinger Katalin

Tényleg furcsa figurák a kézilabdakapusok? A korábbi klasszis játékos, Pálinger Katalin, a mások mellett vele is foglalkozó Bakos István kapusedző és a veszprémi akadémia reménysége, Várady-Szabó László nyilatkozott az Utánpótlássportnak a „hálóőrszakma” rejtelmeiről.

„Ha vannak tízezren egy kézilabda-mérkőzésen, akkor 9996 ember gólokat szeretne látni, azokat ünnepelni. Összesen négyen vannak a csarnokban, akik ennek pont az ellenkezőjére törekednek, ezt meg akarják akadályozni: a négy kapus. Ez nem könnyű lélektani helyzet.”

A legendás kapusedzőtől, Bakos Istvántól származik az idézet, aki maga is sikeres játékos volt, a visszavonulása óta pedig elhivatottan képezi a hálóőröket, legyen szó klubról vagy válogatottról. Talán könnyebb lenne felsorolni azokat a kiváló kapusokat, akikkel nem dolgozott együtt, Pálinger Katalintól kezdve Katrine Lundéig sokan, sokat köszönhetnek neki.

„A kapusoknak teljesen másfajta lélektani felkészülésre van szükségük, mint a mezőnyjátékosoknak – mondja Bakos, aki jelenleg az ifjúsági leányválogatottnál és a női NB I-es Vasasnál dolgozik. – Esetükben a legfontosabb tulajdonságok mentálisak. Az sem feltétlenül baj, ha valaki nem két méter magas, vagy nem túl hosszúak a végtagjai, ugyanis ha valaki fejben gyenge, nem tud a háló előtt megfelelő módon teljesíteni. Bátorság, fájdalomtűrés, győzni akarás, koncentráció… Összetett szakma ez.

de a mai felgyorsult világban már kevésbé látom elkötelezettnek a gyerekeket, olyannak, akik egy-egy mérkőzés után önszorgalomból elemeznek, levonják a tanulságokat, vagy akár előre készülnek. Vannak persze kivételek, de ez a tendencia. Pedig a technikai fejlődés mellettük áll, hiszen én még ceruzával írtam a füzetembe, ki hova lőtt nekem az adott meccsen, ma viszont már minden adat elérhető elektronikusan. Ezt ki kell használni. Minden edzésen és meccsen úgy kell dolgozni, mintha az utolsó alkalom lenne az életedben; ha ez a hozzáállás természetessé válik valakinél, az biztosan jó kapus lesz.”

A szakember szerint sokszor a média sem segíti a kapusok helyzetét.

„Felgyorsult a kézilabda, rengeteg a lerohanásgól és a tiszta helyzet, így egyre több bravúrra van szükség. Az viszont nem szerencsés, amikor a média a huszonöt százalékos mutatót remeklésként mutatja be, mert nem az, nem szabad ezzel megelégedni. A kapusnak hat vagy hét mezőnyjátékossal szemben kell győznie, mindenkiről tudni kell, bizonyos helyzetben milyen megoldást, lövést választ.”

A felnőttválogatottakban is találunk fiatal kapusokat, Palasics Kristóf 2023 nyarán még U21-es vb-döntőt játszott, utána nem sokkal már komoly szerephez jutott az A-csapatban, de a női szakágban is találunk feltörekvő tehetségeket, a legutóbbi összetartáson az utánpótlásévektől tavaly búcsúzó Zaj Klára is lehetőséget kapott, de emlékezetes marad 2024-ből az ifjúsági világbajnokság bronzmeccsén parádézó Majoros Gréta is.

„Büszke vagyok rá, hogy mindkettejüket ismerhetem. Kristóf bő tíz évvel ezelőtt járt a kapustáborba, majd a PLER-nél is foglalkoztam vele; óriási öröm volt, mikor tavaly, az olimpia idején engem jelölt meg, mint aki elindította a pályafutását. Már gyerekkorában is céltudatos, maximalista volt, ennek is köszönhető, hogy mostanra eljutott idáig. Sok tehetségünk van, de teher alatt nő a pálma, el kell jutni a beválásig, ezt pedig csak az NB I-ben tudják megtenni, folyamatos játéklehetőséggel. Nem engedhetjük, hogy elvesszenek a süllyesztőben.”

A már említett Pálinger Katalin a magyar női kézilabdázás egyik legjobb, legsikeresebb kapusa: az olimpiai és világbajnoki ezüst- és Európa-bajnoki aranyérmes, kétszeres BL-második klasszis ma már a hazai szövetség alelnökeként dolgozik a sportágban.

„A magasságom miatt bökött rám az edzőnk, amikor kisgyerekként feltették a kérdést, hogy ki álljon be az edzésen a kapuba – emlékszik vissza a kezdetekre Pálinger. – Róth Kálmán, aki akkoriban Győrben a leánykézilabdát felügyelte, többször is felhívott az idősebbek közé bemutató edzésre, mert ügyes voltam a labdával. Szóba is került, hogy kihoznának a mezőnybe, de Vanyus Attilának (a Győri Audi ETO KC örökös tiszteletbeli elnöke- a szerk.) köszönhetően végül maradtam a vonalon. Viszont az a mai napig jelenség, hogy gyakran a lassabb, termetesebb, a mezőnyben kevésbé ügyes játékosokat küldik be, miközben borzasztó fontos pozícióról beszélünk, a nagy meccseket és tornákat általában a jó kapusteljesítménnyel lehet megnyerni. Ráadásul azt látom, hogy a fiatalok körében nem túl népszerű ez a poszt, a gyerekeket jobban motiválja egy gólerős játékos, ellentétben a parádézó kapussal.

A mérések alapján az derült ki, hogy a magyar kapusok láberőben vannak lemaradva, ezen javítanunk kell, összességében viszont a stabilitás a legfontosabb, akkor lesz valakiből klasszis, ha nem hullámzik a teljesítménye, hanem megbízhatóan hozza a jó szintet.”

Pálinger szerint a fiatal kapusok nehéz helyzetben vannak, hiszen az edzők ezen a poszton általában a rutinra szavaznak.

„Fejben nagyon erősnek kell lenni, emellett tudatosnak, mivel az utánpótláskorból a felnőttkorba nehéz a kapusok átmenete. Ez a poszt sajátossága, ritka, hogy a felnőttélvonalban fiatal hálóőr kapja meg a kezdő pozíciót. Azonban másodikszámúként is lehet bizonyítani, ehhez is mentális erő kell.”

Ha pedig fiatalok, akik a felnőttmezőny kapuján kopogtatnak: a Veszprém Handball Academy 18 éves hálóőre, Várady-Szabó László tavaly nyáron az ifjúsági fiúválogatottal bronzérmet szerezett a korosztályos Európa-bajnokságon. A jelenlegi idényben a klub klasszisok alkotta első csapatában is bemutatkozhatott, hat NB I-es mérkőzésen tartott a „nagyokkal”, a Bajnokok Ligája hangulatát is megtapasztalhatta, míg az ifjúsági BL-ben bejutott a csapatával a június közepén megrendezendő, kölni négyes döntőbe.

„A bátyámat követtem a pályán, aki amatőr szinten játszott. Valószínűleg a testalkatom miatt, de egyből a kapuba állítottak be, ahol rögtön megragadtam – mondja Várady-Szabó. – Szeretem ezt a szerepet,

Rendkívül erős mentális állapot kell ehhez, rengeteget videózom, minden meccsre előre felkészülök. A tavalyi Eb-n a németek ellen például elkaptam a fonalat, pályafutásom egyik legjobb meccse volt, hihetetlen pluszt tud adni, magasabb szintre emelkedsz ilyenkor. Ebből is profitálni kell, ahogyan abból is, ha nem jön ki a lépés; tanulni kell a helyzetekből. A mi posztunkon a fiataloknak nincsen könnyű helyzete, szerintem meg kell ahhoz érni, hogy valaki a legmagasabb szinten is teljesíthessen. Ha valaki beleteszi a megfelelő mennyiségű munkát, a végén kifizetődik; az NB I-es debütálásomat sosem felejtem el a Veszprémben, ahogyan a válogatott világversenyeit sem. Bízom benne, hogy a jövőben még sok ilyen pillanat vár rám.”

(Kiemelt képünkön: Pálinger Katalin a fiatal kézilabdázók között Forrás: MKSZ)