Kamuti Jenő: A fair play életforma is
A Nemzetközi Fair Play Bizottságot 25 éven át vezető Kamuti Jenővel beszélgettünk arról, hogy a sportszerűség miért kiemelten fontos már utánpótláskorban is.
A magyar kezdeményezésre a sportszerűség világnapjává nyilvánított május 19-én a Nemzetközi Fair Play Bizottság Budapesten tartotta díjátadó gáláját, melyen a szervezet elnöki posztjáról 25 év után leköszönt Kamuti Jenő. A 87 esztendős, kétszeres egyéni olimpiai ezüstérmes, csapatban világbajnok tőrvívó, sebészorvos a hazai bizottságot továbbra is vezeti. A Nemzet Sportolója 1977-ben a Nemzetközi Vívó Szövetség francia elnökének javaslatára életművéért Párizsban átvehette az UNESCO Fair Play elismerését, majd egyből a Nemzetközi Fair Play Bizottság tagja lett, 2000-től pedig annak elnöke.
Az 1989 és 1998 között a Magyar Vívó Szövetség első embereként is tevékenykedő legenda a múlt hét végén kilátogatott a BOK-csarnokba, amelynek pástjain nagyjából 3200 gyerek vívott a négynapos diákolimpián. Ez jó apropót szolgáltatott arra, hogy az utánpótlás-nevelést tekintve a fair play fontosságáról beszélgessünk.
„A fair play részben spirituális, testet és lelket is érintő fogalom – kezdte Kamuti Jenő. – Negyvennyolc évvel ezelőtt azért kaptam fair play díjat, mert a pályafutásom alatt számos olyan sportszerű cselekedetem akadt, amely nem megfontolásból, hanem spontán, szívből jött. És azóta is ezt a szemléletet igyekszem terjeszteni. A fair play szellemiségének továbbadása a küldetésem lett és ebben találtam meg a boldogságot a gyógyítás, valamint a család mellett. A fair playnek az utánpótlásképzésben is hatalmas szerepe van, hiszen nemcsak a sportpályán, hanem a hétköznapi életben is emberségre nevel. Karrierem végefelé egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy ahogyan az erkölcsöt is, úgy annak részeként a fair playt is lehet tanítani. Ezt a két szót igazából nehéz is röviden magyarra fordítani. Többen hívják becsületes játéknak, de több annál, mert életforma és filozófia is. Ha csak az utcán megkérdezed egy másik embertől, hogy segíthetsz-e neki, az is fair play-cselekedet, mert bár nem kellett volna, de egy belső motivációtól vezérelve mégis megtetted.
A sportpályán pedig úgy tekintesz az ellenfeledre. Fair play nélkül a sport cirkusszá válik, és ez valakinek talán így is tetszik, de az egésznek az igaz értelmét az ilyen jellegű örömök adják.”
Kamuti Jenő kiemelte, hogy különösen örül az olyan kezdeményezéseknek, mint például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 2010-ben életre hívott ifjúsági olimpia, mert a fiatalok 15-18 éves korukban a legfogékonyabbak az erkölcstanra is. Véleménye szerint egy ilyen multisportesemény nemcsak a sport, hanem a testi-lelki egészségmegőrzés segítése és a fair play ideájának megismerése szempontjából is jelentős szereppel bír.
„A gyerekeket már óvodás koruktól kezdve tanítani kellene arra, hogy például ne lökjék fel a másikat, amikor el szeretnék tőle venni a labdát. Számos, játékos mód létezik a fair play megismertetésére. És persze a szülőket is nevelni szükséges. Törökországban jártam olyan sportakadémián, amelyen a futballpályákat különböző, a fair play fontosságát hirdető ábrák és feliratok vették körbe. A gyerek játszik, közben látja kiírva, hogy >>a fair play több mint győzelem<<, és talán később elmereng rajta vagy észrevétlenül csak beléivódik a gondolat.
1964-ben az olasz bobversenyző, Eugenio Monti, azért kapott fair play díjat, mert az innsbrucki téli olimpián a saját szánkójáról adott kölcsön alkatrészt az ellenfeleinek. Akkor ő volt az egyetlen jelölt. Örömteli, hogy legutóbb Budapesten hatvannégy pályázót számláltunk huszonnyolc országból. Úgy érzem, hogy érdemes ezt az eszmeiséget hirdetni. Itthon a terveim között szerepel, hogy a Testnevelési Egyetem és a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával a fair play jegyében létrehozzak egy akadémiát és a fair play különállóan bekerüljön az oktatásba, edzőképzésbe.”
Kamuti Jenő végül a magyar vívóutánpótlásról is elismerően beszélt. Az elmúlt hónapokban a fiatalok a kadét és junior Eb-n tizenegy érmet, közte három egyéni elsőséget érdemeltek ki, a két korosztály vb-jén pedig egyéniben egy-egy arany- és ezüstérmet szereztek.
„Meghatódtam, amikor beléptem a BOK-csarnokba és megláttam a rengeteg gyereket, szülőt. Mindenki élvezte, hogy részt vehet a diákolimpián és ismét látszott, hogy a sulivívás mennyire kitűnő kezdeményezés, valamint milyen jelentős közösségépítő ereje van. Ez az utánpótlásbázis elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyar vívás a világ élmezőnyében maradjon. Igaz, hogy a vívás kiszélesedett, számos, nem európai ország ér oda a legjobbak közé, és nálunk is akadnak hullámvölgyek, de
Rendkívül fontos, hogy a gyerekeink sportoljanak, mert hosszú távon megtérül, amit most a sportba invesztálnak. Mint orvos, ezt úgy is mondhatnám, hogy később nem kell majd annyit gyógyszerre költeniük.”
(Kiemelt képünkön: Kamuti Jenő Fotó: MTI/Lakatos Péter)
