Boldogságból és szabadságból nőttek ki az eredmények – a feröeri csoda nyomában

A nemrég véget ért U21-es férfi kézilabda-világbajnokság legnagyobb szenzációját Feröer-szigetek válogatottja okozta, amely sporttörténelmi jelentőségű bronzérmet szerzett az eseményen. Annak jártunk utána, mi lehet a titka az Atlanti-óceán északi részén elhelyezkedő szigetcsoport sportolóinak.

Nem újkeletű a kézilabdázás a Feröer-szigeteken, ugyanis már a 20. század első felében nemzeti bajnokságot rendeztek, a második felében pedig válogatott szinten is „éledezett” a sportág. A 2010-es évekig érdemes visszaugrani, ha a nemzeti együtteseik történetét vizsgáljuk, ugyanis akkoriban a férfi és a női szakágban is megkezdődött a felemelkedés.

Az elmúlt 15 esztendőben a válogatottjaik fokozatosan lépkedtek az elit irányába nemzetközi szinten, aminek a vége az lett, hogy

Előbbi 20., utóbbi 17. lett, a Dán Királysághoz tartozó, de 1948 óta széles körű autonómiával rendelkező szigetcsoport lakosai érthető módon ezt nem csalódásként élték meg, sőt! A nők között ráadásul világbajnokságra is készülhetnek, a válogatottjuk ugyanis kijutott az idei év végén megrendezendő, német-holland közös rendezésű vb-re.

2025 júniusában pedig újabb mérföldkőhöz érkezett a feröeri kézilabda,

A csapat összesen nyolc meccset játszott a tornán, összesen kétszer kapott ki, egyszer a középdöntőben, egyszer pedig az elődöntőben – a két döntős (az aranyérmes Dánia és a második Portugália) tudta csak megállítani az északi fiatalokat. Menetközben legyőzték Franciaországot, ahol több mint 600 ezer igazolt kézilabdázó játszik; viszonyításképp, a Feröer-szigeteken összesen nagyjából 55 ezren élnek…

A bronzmeccsen pedig Svédországot győzték le 28–27-re.

Ugyanez a 2004-es és 2005-ös játékosok alkotta együttes 2023-ban az U19-es vb-n 8., tavaly az U20-as Eb-n pedig 18. lett, ezekhez a helyezésekhez képest hatalmasat léptek előre a csapat tagjai, akik előtt fényes jövő állhat.

aki az elmúlt években rendre a korosztályos világversenyek legjobbjai közé tartozott, és immár kétszeres korosztályos Eb- és vb-gólkirály – mondanunk sem kell, Lengyelországban is ő lopta el a show-t, a legtöbb gól és gólpassz mellett a legértékesebb játékosnak is megválasztották. Tizenhét éves kora óta a svéd IK Sävehof gárdáját erősíti, Európa topcsapatai akarták megszerezni, a 2025/2026-os évadot pedig már a dán GOG színeiben kezdi meg.

Kijelenthetjük, Mittun – akire már a feröeri felnőttválogatottban is számítanak – csatlakozott hazája klasszisai, mint például a Kielben játszó Elias Ellefsen á Skipagøtu (aki egyébként az említett balátlövő unokatestvére) vagy a Füchse Berlinben szereplő Hákun West av Teigum mellé.

A kérdés már valószínűleg minden, eddig kitartó olvasónkban felmerült: hogyan lehetséges ez? Hiszen

Viszonyításképp: a Feröer-szigetek lakossága nagyjából az egri, veszprémi, zalaegerszegi lélekszámmal egyenlő. Nem összeadva, külön-külön…

„A több játéklehetőség reményében akartam külföldre szerződni, de nem könnyítette meg a helyzetemet, hogy éppen akkoriban kezdődött a járványhelyzet. Egy menedzser segítségével előbb Izlandon jártam próbajátékon, de végül a litván válogatott kapusát választották helyettem. Norvégia is szóba került, de teljesen lezárták az országot, csak az állampolgárok és a munkavállalói engedéllyel érkezők utazhattak be. Ekkor jött a feröeri lehetőség, ami először nem annyira tetszett, hiszen a magyar szóbeszédben – főleg a foci kapcsán – minden alkalommal bálnavadászokként és pékekként emlegették őket. Azonban felvázolták a lehetőségeket és a kinti szisztémát, ami megtetszett, így igent mondtam – emlékszik vissza a feröeri évére a jelenleg is aktív kézilabdakapus, Gödör Bence, aki a sportágban az egyedüli magyar játékos, aki az északi országba szerződött ki, 2020-ban, 20 évesen a Gyöngyöstől a Neistinhez igazolt át. – Sportvízummal érkeztem, dolgoznom is kellett heti húsz órát, egy pékségben segítettem, mellette pedig a játékért is kaptam pénzt. Remek volt a kint eltöltött idő, ami rengeteg dologban különbözött a magyar viszonyoktól. Az első és legnagyobb különbséget a szabadság kapcsán tapasztaltam:

Nem is értettem, amikor kikerültem, hogyan lehet, hogy tizenhét évesen még nem tudják eldönteni, melyik sportággal akarnak foglalkozni.

Nincsen például a spanyol rendszer másolása, helyette az egyéni képességek fejlesztésén van a hangsúly, szabadabb kezet kapnak a játékosok. Elképzelhetetlenül nagy a sportszeretet, legyen szó kéziről, fociról vagy akár tollaslabdáról. Ráadásul az egyesületek összedolgoznak, nincs akkora rivalizálás, mint otthon. Kevesebb az edzés, délelőtt ritkán tréningeztünk, pedig felnőttcsapatról volt szó, de ez annak tudható be, hogy a legtöbben munka után tudtak lejönni a pályára. A tempó viszont rendkívül magas, a lerohanásokat például rengeteget gyakoroltuk. Kevés a légiós, arra törekednek, hogy ha igazolnak, akkor is minőségi játékos legyen. A kondicionáló edzéseket is kiemelhetem, amit – mint minden északi országban – hihetetlenül magas szinten csinálnak. Otthon akadémista voltam, de kint tanultam meg megfelelően súlyt emelni – ez rengeteget elmond. Összességében nyugodt közegről van szó, a pályán pedig gyors, rohanós, egy az egyezős, technikás játék a jellemző.”

A jelenleg Németországban játszó Gödör azt is elárulta, szerinte mi a feröeri titok legfontosabb eleme.

„Az összetartás, hogy mindenki egy célért dolgozik.

Kint az kézilabdázik, aki akar és tud, míg Magyarországon sok esetben csak az előbbi van meg. A belső motiváció mozgatja a gyerekeket. Volt olyan csapattársam, aki elképesztő tehetséges volt, kérdeztem is, miért nem megy légiósnak, de azt mondta, a tanulás jobban érdekli. Az alap, hogy fitt legyél, és átadd magadat a sportnak. Ma már ott tartanak, hogy a válogatott nem dán játékosokból áll, megkapják a lehetőséget a feröeri fiatalok, az U21-es vb-bronzérmesek közül tudtommal mindenki a Feröer-szigeteken született. Ráadásul az egész ország kézilabdalázban ég, amióta az első csarnokot megépítették, és ezzel újabb löketet kapott a fejlődés.”

Kíváncsiak voltunk, hogy a magyar válogatottal az említett U21-es vb-n tizennegyedikként záró Sótonyi László mit gondol a feröeri kézilabdáról, illetve a világbajnoki bronzéremről.

„A 2002-es és 2003-as korosztályukból volt, aki a Kielbe, más a Füchse Berlinbe igazolt, már akkor is megmutatkozott, hogy valamit jól csinálnak. Az alapján, amit látok, és amit olvasok róluk,

Nem teher, hanem szórakozás; a fiatalok a szabadidejükben is bemennek az éjjel nappal nyitva álló csarnokba, új dolgokat próbálnak ki, jól érzik magukat – magyarázza Sótonyi. – Nagyon szimpatkius ez a hozzáállás, komplett csapatokat tudnak így kinevelni, komoly egyéniségekkel. Óriási meglepetés, hogy odaértek a dobogóra, minden elismerésem az övék. Itthon csak az első hely az eladható, azt becsülik meg igazán, szerintem már a sportolókban is benne van ez a hozzáállás; érdemes lenne változtatnunk.”

Az imént elhangzottakkal pedig egybecseng a feröeri U21-es vb-harmadik válogatott szövetségi edzőjének, Hjalti Mohr Jacobsennek a nyilatkozata.

„A gyerekeknek folyamatosan megvan a játékidejük az edzéseken túl is, ingyen bemehetnek a csarnokba, és gyakorolhatják, amit akarnak. Ez nekik szórakozás – fogalmaz a szakember. –

Tizennégy-tizenöt éves koruktól ugyanabban a rendszerben nevelkednek, remek edzőkkel és önkéntesekkel. Négy éve dolgozom ezzel a korosztállyal, a felnőttválogatott másodedzője is én vagyok, emellett főállásban egy bankban dolgozom. A feleségemmel három gyermeket nevelünk, akik mindannyian itt voltak velem Lengyelországban a vébén. Imádom a kézilabdát, ez a szenvedélyem, a szabadságomat pedig úgy töltöm, hogy a srácokat irányítom a világbajnokságon.”

(Kiemelt képünkön: a feröeri U21-es csapat öröme a vb-n Forrás: IHF)