Fiatalszabály – nem csak a fociban, a kézilabdában is rögös út?

Mennyire folyhat bele a sportági szövetség az akadémiák munkájába? Labdarúgásban a fiatalszabály és a magyar játékosok számának meghatározása az utóbbi hetek talán legfőbb témája, de mi a helyzet ezen a téren a kézilabdával? Dr. Juhász Istvánt, az MKSZ sportszakmai igazgatóját kérdeztük a témában.

Az utóbbi hetekben számtalan alkalommal lehetett olvasni, hallani a labdarúgást, egészen pontosan az NB I-et érintő fiatalpercekről, az azzal kapcsolatos véleményekről, dilemmákról, elégedetlenségről. Az MLSZ korábban is fiatalpercekhez kötötte a szponzori bevételek (eddig 325 millió forint) visszaosztását az NB I-ben, ám a 2025/26-os évadtól emelt az elvárásokon. A részletekben ezúttal nem merülünk el, ITT írtunk bővebben a kialakult helyzetről, ahogyan arról is beszámoltunk, hogy belépett a képbe a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkársága és a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI) is, amely nemrég a Puskás Arénában tartott közös sajtótájékoztatóján igyekezett tisztázni az államilag elismert labdarúgó-akadémiával rendelkező klubokra vonatkozó követelményeket; ebben az esetben az NB I hét és az NB II két, kiemelt akadémiát működtető klubjánál a fiatalpercekhez köti az állami támogatás egy részét. 

De vajon

A balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémiát 2013-ban alapították, a kezdetektől államilag kiemelt projektként tekintettek rá, 2020-ban pedig a NEKA-val együtt megkapta az államilag akkreditált akadémiai minősítést a DVSC, az FTC, a Győri ETO, a Pick Szeged és a Balaton-felvidéki műhely is; utóbbiból 2023 végén vált külön a Balatonfüred és a Veszprém.

„Nagyon bonyolult kérdés, hogy a szövetségnek mekkora ráhatása van, vagy lehet az akadémiai rendszerre – kezdi Dr. Juhász István, a Magyar Kézilabda Szövetség sportszakmai igazgatója az Utánpótlássportnak. – Április elseje óta a módszertani központtal közösen végezzük az akadémiák szakmai felügyeletét és támogatását. A közeljövőben kötjük majd meg azt az együttműködési megállapodást, ami leírja, mi a szövetség és a módszertani központ feladatrendszere. Megfogalmazzuk azt is, hogy egymással szemben milyen elvárásokat támasztunk, az érintett sportszervezetek támogatása érdekében. Az akadémiáknak jelenleg különböző vállalásaik vannak, az anyagi támogatás egy része pedig attól függ, hogy sikerül-e ezeket végrehajtani; ebben fontos elem a fiatalok játékba állítása, nevezhetjük mi is fiatalperceknek.

Ehhez már a kiválasztás is kulcsfontosságú lépés, így azt is monitorozni kell. A fiatalpercek szabályozása tehát azt jelenti, hogy beleavatkozunk a szakmai munkába, hiszen így akár az alapvető célkitűzések is megváltozhatnak egy adott akadémiai egyesületnél. Hangsúlyozom, nem kötelező ezt betartani, de akkor jelentős anyagi forrást veszít el az adott klub.”

A sportvezető a labdarúgáshoz képest is beszélt a kézilabdás helyzetről.

„Jelentősen különbözik a két példa. A két sportágban más célokért küzdünk, kézilabdában minden évben elvárás, hogy a világ nyolc legjobb csapata között szerepeljenek a válogatottjaink, a jelenlegi olimpiai ciklus végén pedig szerintem az is reális követelmény lesz, hogy valamelyik csapatunk ötkarikás éremért harcoljon. Ebből adódóan

Fociban régebb óta, nálunk – a NEKA kivételével – szűk öt éve működik az akadémiai képzés, ami egy kifutott korosztályra lehetett hatással, ez alapján viszont még szűk az a keresztmetszet, ami alapján vizsgálható, milyen arányban jutottak el a felnőttmezőnybe az akadémisták közül.”

Juhász ennek kapcsán „a sport egyetemes értékrendjére” is felhívja a figyelmet, hiszen csak azzal a céllal nem lehet fiatalokat pályára küldeni, hogy megérkezzen a plusz támogatás.

„A teljesítmény alapján történő előmenetel áll a sport általános értékrendjének a közepén. Leegyszerűsítve:

Ehhez a mentális fejlesztéssel is rengeteget kell foglalkozni, ráadásul ha túl korán, nem a tudás alapján dobják a mély vízbe az utánpótláskorú játékost, annak legtöbbször a gyerek személyiségfejlődésére is negatív hatása lesz.”

Elmondása szerint az MKSZ korábban próbálkozott az adminisztratív úton történő beavatkozással, amikor meghatározta a magyar játékosok csapatonkénti létszámát. Ezzel próbálta a szövetség a hazai sportolók dominanciáját kidomborítani, a projekt viszont nem hozott sikert. Ahogyan fogalmaz, „arra meg nem érett játékosok kerültek be az NB I-be”.

„Ezzel csökkent a bajnokság színvonala, elszálltak az anyagi juttatások, a bérek, és a már említett személyiségfejlődések is a rossz irányba mentek el. Négy-öt éve vezettük ki ezt a szabályt. Jelenleg nincs eltorzulva a rendszer, a külföldi NB I-es kézilabdázók felét a BL-csapatoknál találjuk. A fiatalszabályt, ami csak az akadémiákra vonatkozik, az előző idény előtt vezettük be. Ahogyan említettem, ennek is lehet hátulütője, mert az, ha a már eldőlt mérkőzés utolsó tíz percére pályára küldik a fiatalt az egyik nagy csapatban, nem számít minőségi játékidőnek, ellentétben azzal, ha szoros végjátékban kell teljesítenie, vagy mondjuk a Győr–Ferencváros rangadón kap lehetőséget. Előbbivel nem lehet megtanulni, hogyan lehet 20–20-nál a hajrában megfelelő döntést hozni. Ráadásul az, aki mondjuk perceket kap a klubja NB I-es együttesében, az adott héten akár még NB I/B-t és U20-at is játszhat, három bajnokságban szerepelni pedig nem a megfelelő út, a képzési idő is rövidül. Eljött az idő, hogy felülvizsgáljuk az egy játékosnak kiadható versenyengedélyek számát. A módszertani intézettel pedig az lesz a közös feladatunk, hogy a képzés minőségét kérjük számon az akadémiákon, hiszen

(Kiemelt képünkön: a 2006-os születésű Varga Dalma (zöldben) a legutóbbi idényben 13-szor került be a Győri ETO végül bajnoki címet nyerő NB I-es keretébe, 26 gólt szerzett Forrás: Győri Audi ETO KC)