Újra Bozsik-programot, rendezettebb akadémiai helyzetet, több fiatalt az élvonalba – mit kívánt az MLSZ a 2010-es stratégiájában?
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
A 2010 óta eltelt időszakban három stratégiát jelentetett meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az utánpótlás-nevelés szempontjából újra elolvastuk azokat, hogy felelevenítsük, milyen tervei voltak a szövetségnek korábban, mely elképzelések valósultak meg, és mely gondolatok maradták álmok csupán. A sorozat 1. részében a 2010–2020 közötti stratégiát dolgozzuk fel.
A Magyar Labdarúgó Szövetség 2010-ben kapott új vezetést, az OTP Bank elnökét, Csányi Sándort választották a szervezet élére. A 2010-es év az anyagi lehetőségeket tekintve egyértelmű cezúra volt a hazai futballéletben, hiszen a kormány sosem látott forrásokat biztosított, és biztosít a mai napig a sport számára. A hatalmas, többször szinte feltétel nélküli támogatások helyenként kontraproduktívak voltak, ugyanis a bőséges lehetőségek elkényelmesítették a szakma egy részét, ami a teljesítmény rovására ment. Ugyanakkor létesítmény-infrastruktúrában óriási előrelépés történt, országszerte számtalan stadiont, pályát, sporttelepet újítottak fel az elmúlt tizenöt esztendőben – hozzá kell tenni, hogy ezek indokoltsága számos esetben minimum megkérdőjelezhető volt.
Kimeríthetetlen témát szolgáltat a magyar sport elmúlt másfél évtizede – elég, ha péládul csak a tao-ra gondolunk –, most viszont az MLSZ 2010 óta megjelent stratégiáira koncentrálunk, és felidézzük, milyen tervekkel indult az új vezetés 2010-ben.
A 2011-ben kiadott első stratégia A megújulás évtizede címet kapta (2010–2020). A 65 oldalas anyag viszonylag általánosnak nevezhető, az egyes szakterületeken csak az irányokat hivatott kijelölni, kevés konkrétumot rendel a víziók mellé.
Ennek két legfontosabb elemeként az amatőr csapatok költségeinek csökkentését, valamint a pályák minőségének javítását, számának növelését határozták meg. A stratégiában értelemszerűen megjelent a mindennapos testnevelés is, mint nagy lehetőség, ugyanakkor az MLSZ felhívta a figyelmet, hogy az iskolai sportudvarok zömében azért kihasználatlanok, mert nincs kellő számú pedagógus, aki felügyelhetné a gyerekeket játék közben.
Mindkettő a nemrég elhunyt Mezey György nevéhez fűződött korábban, és a 2011-es restartkor ismét ő lett az edzőképzés vezetője. (Mezeyről október végén volt kollégája, az Olasz Focisuli alapítója, Hegedűs Gábor emlékezett meg az Utanppotlassport.hu-n.) A stratégiában az edzőképzéssel kapcsolatban kevés konkrétum jelent meg, annyi lehetett megtudni, hogy 1) az UEFA előírásaihoz tartják magukat; 2) a jó nemzetközi példákat feltérképezik, és beépítik a programba; 3) a magyar jellegzetességéknek és tradícióknak megfelelő koncepció mentén dolgoznak. Továbbá kijelentették, hogy csökkentik az edzőképzés díját, hogy több szakemberjelölt számára hozzáférhetők legyenek a tanfolyamok.
A Bozsik-program egyik fő célja az volt, hogy ne legyenek vakfoltok a hazai utánpótlásfutballban, ezért a megyéket körzetekre osztják, és négy-nyolc kisebb körzetet fűznek egy-egy nagyobb település köré. Tehát a központok mellett alközpontokat is létrehoztak annak érdekében, hogy a tehetségek felkutatása a lehető leghatékonyabb legyen. A stratégiában úgy fogalmaztak:
„A magyar labdarúgás alapvető érdeke, hogy a Bozsik-program minél előbb újraindulhasson, ismét európai színvonalú és elismertségű utánpótlásnevelési rendszer alakulhasson ki.”
Az anyagban a kiválasztásról is szó esett. Az MLSZ a játékosok életkora, technikai és taktikai felkészültsége, fizikai kondíciója, játékintelligenciája alapján három fő korcsoportot különböztetett meg. Az U12-13-asok esetében az edzők megfigyeléseire hagyatkoztak, a terv az volt, hogy a megyékben összegyűjtik a legügyesebb gyerekeket. Az U14-15-ös korosztályban az edzőknek elemezniük kellett a tehetségek fejlődését, további ígéretes játékosokat kellett keresniük, míg az U16-18- korcsoportba tartozókat már be is kellett építeniük klubok – lehetőleg – felnőttcsapataiba.
A mából visszanézve furcsák az olyan mondatok a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiában, hogy
Akkoriban zárt és nyílt akadémiák is voltak hazánkban. (A zárt rendszerű modellben a szállás, oktatás, edzés azonos helyszínen történik és a kollégiumokban kizárólag akadémiai labdarúgók laknak. A nyílt a már meglévő oktatási rendszerre és infrastruktúrára épül. Esetenként más sportágak sportolói is laknak a kollégiumban, illetve lehetnek családoknál elszállásolt játékosok is. Ebben az esetben fontos, hogy az egyes helyszínek közötti logisztika gyors és szervezett legyen.)
A helyzet az, hogy 2025-ben továbbra sincsen akadémia a Debrecen-Budapest-Szombathely tengelytől délre – ráadáusl az Illés Akadémia az idén elveszítette a státuszát –, így a 2024. január 1-jei adatok alapján a 157 ezer fős Szegedről vagy a 140 ezres Pécsről is elég nehezen megközelíthetők a hazai utánpótlás csúcsintézményei. A baranyai megyeszékhelyről a leggyorsabban a kispesti Magyar Futball Akadémiát lehet elérni, a Google térképe szerint mintegy 2 óra 18 perc alatt teljesíthető a táv. A szegediek szintén a Honvéd bázisára utazhatnak a leggyorsabban, ám nekik csak a jóval kedvezőbb, mindössze 1 óra 36 perces autózást kell vállalni azért, hogy akadémiát lássanak.
A szövetség egyébként azt sem zárta, hogy ha szükséges, a kluboktól függetlenül létrehozzon saját akadémiát, azonban ez nem történt meg.
A stratégia kimondta, hogy az akadémiáknak biztosítaniuk kell a pre-akadémiai képzést, míg a felsőszekcióban egységes módszertant kell követniük. Az MLSZ saját magának szabta feladatként, hogy a koncepciót előírja, és a klubokba integrálja.
Az akadémiai bajnokságok bevezetése is megjelent a stratégiában, „a legjobbak a legjobbak ellen” elv mentén tervezték kialakítani a korosztályos ligákat – ez a 2016/17-es évadtól valósult meg.
valamint az NB I-es találkozók előtt a fiatalok játszhatnának előmeccseket, ezzel is jobban rájuk irányítva a figyelmet. Ebben az esetben a gondolatból nem lett valóság.
„A magyar utánpótlás-nevelés speciális problémája, hogy a tehetséges 17–19 év közötti játékosoknak nincs lehetőségük a továbbfejlődésre, a meccsrutin megszerzésére. Igencsak kevés kivételtől eltekintve nem jutnak be az első osztályú csapatok A mai felnőtt játékosok karrierje általában egy amatőr klub 9-10 éves csoportjaiban kezdődik, és csak később folytatódik a profiknál. Emiatt sok tehetség túl későn kerül a képességeinek megfelelő helyre. Az MLSZ országos képzési rendszere segítségével az amatőr klubok topjátékosai minőségi képzést kaphatnak és motiváltabbak lesznek. A program elősegíti az ifjúsági klubedzők munkáját is, hiszen jobb, érettebb játékosokkal dolgozhatnak. A mai magyar labdarúgásban alapvető fontosságú, hogy a közönség hétről hétre tehetséges magyar fiatalokat láthasson a profi csapatokban, a gyerekek azokhoz hasonlíthassák magukat, próbálják utánozni őket. Ezáltal a bajnokság színvonala és nézőszáma is emelkedik, a magyar játékosok révén a meccsre járás, a vasárnapi bajnoki forduló ismét kedvenc családi programmá válhat. keretébe, ugyanakkor az utánpótlás-bajnokságba már nem nevezik őket. Az EU-s jogszabályok szerint nagyon nehéz az élvonalbeli klubokat arra kényszeríteni, hogy ne az ide igazoló külföldi játékosokat részesítsék előnyben. Ennek ellenére minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy akár pozitív dotálással, pénzek odaítélésével, de támogassák a hazai nevelésű játékosok beilleszkedését a felnőtt csapatokba.”
A fenti mondatok a korábbi fiatalajánlásokon keresztül a 2025 júniusában bevezetett új ösztönzőrendszerrel értek révbe.
(Kiemelt képünk forrása: MLSZ)
