UtánpótlásSport
2025. november 26.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Szakszemmel

2025-11-25 20:39

Multisportos képzés az utánpótlásban – hasznos lenne a fiataloknak, de mégsem jellemző idehaza

Amíg sok más országban abban hisznek, hogy az tesz jót a fiataloknak, ha utánpótláskorban akár több sportágat is űznek párhuzamosan, addig itthon alapvetően a korai specializáció a jellemző. Vajon a multisportos szemlélet miért nem tud meghonosodni Magyarországon, miközben egyre több szakember is ezt szorgalmazza?

Nem szabad bezárni a gyerekeket egy zárkába! Meg kell tanulni minél több mozgásformát, akkor tudunk olyan sportolókat képezni, akik minden körülmények között megállják a helyüket

mondta Székely Norbert, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége leányutánpótlásért felelős szakmai koordinátora, korábbi szövetségi kapitány a múlt heti Sport Forum Hungary elnevezésű konferencia egyik kerekasztal-beszélgetése során. Míg ugyanitt Kovács Attila, a Magyar Jégkorong Szövetség sportigazgatója hozzátette: a gyerekek túl korán specializálódnak, inkább a multisportos szemlélet lenne hasznos, de amíg a szülők ezt nem látják át, addig nehéz mindenkinek a dolga.

Mindezek alapján arra voltunk kíváncsiak:

vajon mégis milyen előnye van annak a gyakorlatban, ha egy gyerek egymással párhuzamosan több sportágat is űz?

„A gyerekek agyi és ideghálózati fejlődését nagyban elősegíti a különböző típusú mozgásformák kombinálása  – kezdte az Utánpótlássportnak prof. dr. Géczi Gábor, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem sportmenedzsment tanszékének vezetője. – A multisportképzésnek tulajdonképpen az az alapvető célja, hogy az adott fiatal ne csak egy, hanem többféle edzést, aktivitást végezzen, ugyanis minden sportágnak megvan a jellemző mozgásanyaga, amit el kell sajátítania és tudni kell használni, viszont

ha kiskortól valaki csak ugyanazt az egy dolgot csinálja, nagyon egysíkű lesz a fizikai terhelése, illetve ezáltal a feladatmegoldó képessége is.

Azért is előnyös, ha a gyerek többféle sportot űz – akár egy csapatjátékot és egy egyéni sportágat is egymás mellett –, mivel a mozgások szintjén a megoldási variációk átemelhetők egyikből a másikba. A fiatalnak mindig lesz hova nyúlnia, hiszen az izommemóriájában rögzülnek ezek a legkülönfélébb mozdulatok, és valószínűleg hatékonyan is fogja tudni ezeket használni a megfelelő szituációkban.

A multisportmodellnek ez az egyik legfőbb pozitívum, hogy jóval szélesebb, sokrétűbb készségrepertoár alakul ki. Legalább ilyen fontos a szociális tényező, hiszen a személyiségfejlődés szempontjából rendkívül előnyös, hogy a gyerekeknek a különböző sportágakban más-más közösségekben kell helytállniuk,

így annak a közegnek az értékrendjét is elsajátítják, ott is szocializálódnak, újabb baráti kapcsolatokra tehetnek szert, és eltérő felfogású edzőktől tanulhatnak."

Géczi Gábor Forrás: tf.hu

A több sportágat párhuzamosan űző fiatalok példája viszonylag ritka (hangsúlyozzuk, nem arról van szó, aki kiegészítő mozgásként/hobbiból heti egyszer eljár például fallabdázni, hanem aki rendszeresen edz mindkét sportágban), de előfordul, ráadásul van, aki többfronton eredményes. Ilyen például a tekvondóban és atletikában is eredményes Salim Kamilah vagy a vízi- és kézilabdában is korosztályos válogatott Svec Anna Sába.

„Összességében rengeteg pozitív hozadéka van annak, ha a különböző sportágak hatásmechanizmusa együttesen beépül. Csakhogy konkrét példát említsek: ha valaki egy kicsit szeleburdi – a mai gyerekek között egyre gyakoribb az ilyen –, akkor arra nagyon jó hatással lehet a küzdősportos közeg, ugyanis például a birkózásban, a dzsúdóban és a karatéban olyan szellemiséget is kaphat a sport mellett, ami

a személyiségfejlődés terén óriási pluszt adhat neki a későbbiekre nézve, és ennek az előnyét majd leginkább a felnőttkorhoz érve tapasztalhatja meg.
Forrás: Pick Szeged Kézilabda Akadémia

A korai kiválasztás helyett Észak-Amerikában, illetve Európán belül elsősorban a skandináv országokban a fiatalok 12-14 éves korig gyakran több sportágat is űznek egymással. És vajon hogyan állnak a jelenséghez itthon a szakemberek, illetve maguk a klubok?

Látok ígéretes kezdeményezéseket, viszont egyelőre kevés hazai egyesületnél próbálkoznak ezzel.

Az mindenképpen örvendetes, hogy az UTE-ban nemrég például elindult az úgynezett multisportszakosztály, illetve ha nem is ilyen módon, de a KSI-ben is egészen jól működik a különböző sportágak összehangolása, és szorosan együttműködnek a szakosztályok.

Azt viszont nem igazán értem, hogy a többi nagy egyesületnél ez a szemlélet miért nem tud meghonosodni,

hiszen minden adott lenne náluk ehhez. Ráadásul, ha az adott gyerek több mindent akar sportolni, azt házon belül is megteheti, és nem kellene attól sem félni, hogy a klub emiatt esetleg tao-pénzektől esne el. Mindezek ellenére mégsem látom, hogy a klubok ezt csinálnák és eszerint dolgoznának... Nyilván, ehhez olyan edzőkre is van szükség, akik kicsit más beállítottságúak, és komplexebben gondolkodnak a gyerekekkel való foglalkozás során. Természetszerűeleg, itthon eddig nem ez volt a szokás, a hazai sportszakemberek nem ebben szocializálódtak, ugyanakkor azt gondolom, hosszú távon idehaza is érdemes lenne egyre inkább a multisportképzés felé fordulni. Bízom benne, hogy a nagy kluboknál is mihamarabb rájönnek ennek az előnyére, és alkalmazzák ezt a modellt.”

(Kiemelt kép forrása: Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia)