Horváth Tamás: Hasznos, ha a képzés minél több területét ismerjük
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Horváth Tamást, a Ferencváros úszóedzőjét mutatjuk be, aki két évtizede neveli Budafokon a sikeres versenyzőket.
Hatévesen, Sopronban tanult meg úszni a Ferencváros úszóedzője, Horváth Tamás. A szakember elmondása szerint a testnevelőtanára – aki egyben edzője is volt – jelezte neki, hogy érdemes lenne versenyzőként is kipróbálnia magát.
– mondta Horváth.
Amikor az általános iskolában negyedikes volt, új tréner, László Frigyes érkezett Sopronba, aki mind pedagógiailag, mind szakmailag nagy hatással volt rá. Horváth a pályája kezdetén több praktikát is átvett korábbi mesterétől.
„Frici bá’ volt az edzői minta számomra, a visszavonulásomig nála úsztam. Később az edzéseim felépítése nagyon hasonlított az ő foglalkozásaira. Természetesen sokat változtak a módszerek azóta, de az alapelvek ugyanazok.”
Úszókarrierjében elmaradt az átütő siker, és már a tinédzserévei végétől kezdve a vízilabda vonzotta, az érettségi után feltétlenül olyan városban szeretett volna továbbtanulni, amelynek van pólócsapata.
„Szegedre mentem, ahol volt vízilabdaélet, játszottam is, aztán egy év után a Testnevelési Főiskolára váltottam, és a fővárosban sem hagytam abba a pólót. Nagy eredményeim nem voltak, de szerettem játszani.”
Az sosem volt kérdés, hogy edzőként viszont az úszást választja, a TF-en is ennek megfelelően döntött, amikor harmadévben szakosodni kellett.
aztán 2005-ben adódott is egy lehetőség Budafokon. A megüresedett pozícióra felvettek, egészen új volt akkor még az egyesület, mindössze két csoport működött, én a kisebbekét kaptam meg, amelyben a később Európa-bajnok Márton Richárd és szintén válogatottságig jutott Kurdi Zsófia úszkált. Ricsiről az első félév után már kiderült, hogy átlagon felüli versenyző válhat belőle: jók voltak az adottságai, jól tanult, jól mozgott, szorgalmas volt.”
Horváth a második évtől már a nagyok csoportját vezette, de úszásoktatással is foglalkozott a Budafókában.
amitől szerintem komplexebb edzővé váltam. Nem állítom, hogy az úszásoktatás nélkül ne lehetne valaki kiváló ifi – vagy felnőttedző, de mindenképpen hasznos dolog megismerni a képzés minél több területét.”
A nevelőedzőknek mindig nehéz elengedni a versenyzőket. Horváth sincs ezzel másképpen, időszakosan megviselte például Márton Richárd a Honvédba, vagy Zombori Gábor az UTE-be szerződése. A szakember szerint a klubváltás természetesen előfordul, azonban nagyon nem mindegy, milyen körülmények között történik.
„A legfontosabb, hogy egyenes, őszinte kommunikáció legyen a klubok között. A versenyző érdeke az első, neki pedig az a jó, ha nyugalom van körülötte, nem balhézik a korábbi és a leendő edzője. Semmiképpen nem oké, ha a nevelőedző tudta nélkül megkörnyékezik az úszót, ez nem jó irány. Mind Márton, mind Zombori esetében felhívtak a klubok, és kulturáltan megbeszéltünk mindent. Kiemelném, hogy nagyon üdvözlöm a szövetség azon intézkedését, amely szerint az új egyesületnek nevelési költséget kell fizetni az eredeti szakosztály felé. Ez valamelyest védi és kompenzálja a nevelőklubokat anyagilag, ha az érzelmi részén nem is lehet segíteni.”
Horváth legeredményesebb tanítványa jelenleg az Európa-bajnok Molnár Dóra.
Most Los Angelesben tanul, de amikor itthon van, együtt készülünk.”
Horváth és Molnár 2025 februárjában átigazolt a Ferencvárosba.
„Amikor felvetődött, hogy a Ferencvárosban folytassuk, mindenképpen szerettem volna, hogy megmaradjon a stábunk, legyenek biztosak az anyagi feltételek, ne morzsolódjon le egyetlen gyerek sem. Ehhez nagyon fontos volt, hogy maradhattunk ugyanabban a nagytétényi uszodában, ugyanis a megközelíthetőség a legtöbb szülőnek fontos szempont. Az FTC mindenben partner volt, jó körülmények között, a korábbiaknál sokkal nyugodtabban készülhetünk. Meglehetősen sok ígéretes versenyzőnk van, ki merem jelenteni, hogy még a korábbi évekhez képest is több a reménység gyerekek között, úgyhogy bizakodva várom a következő időszakot.”
(Kiemelt képünk forrása: Budafóka)