Puskás Jenő: A tornaterem és a magnéziapor illata egy életre magával ragadott

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Puskás Jenőt, az FTC-Telekom tornászedzőjét, a ferencvárosiak férfiszakosztályának ügyvezetőjét, a korábbi utánpótlás szövetségi kapitányt mutatjuk be.

Puskás Jenő 1982-ben a szülővárosában, a Debreceni Sportiskolában kezdte a tréneri pályát, ahol összesen tíz évig dolgozott, és szinte a nulláról építkezve odáig jutott, hogy a tanítványai ifjúsági válogatottá váltak, és a debreceni nevelőműhely hamar országos szinten is eredményes utánpótlásbázis lett.

„Debrecenben születtem, ott is nőttem fel, és ismerkedtem meg a tornasport alapjaival – idézi fel a kezdeteket a 66 éves tréner. – Másodosztályú szinten tornáztam a helyi klubban, viszont

Innentől nem is tértem le erről az útról, a gimnáziumi éveimben végig arra készültem, hogy bekerüljek a Testnevelési Főiskolára, aztán el is végeztem a TF-t, majd az egyetemi évek után visszatértem szülővárosomba, és elkezdtem dolgozni a Debreceni Sportiskolában.

és válogatott versenyzőket kinevelni annak ellenére, hogy a körülmények korántsem voltak ideálisak. Egy idő után viszont úgy éreztem, kihoztam a lehetőségekből a legtöbbet, többre vágytam már szakmailag, és akkor úgy döntöttem, hogy Budapesten folytatom a Ferencváros kötelékében.”

A szakember 1992-ben a fővárosba tette át székhelyét, a Ferencvároshoz igazolt, azóta is az FTC-t erősíti, és hosszú évek óta a zöld-fehérek férfiszakosztályának edzője és ügyvezetője is egyben. Emellett 2003-tól egészen a 2025-ös év elejéig a teljes hazai fiúutánpótlásért felelt korosztályos szövetségi kapitányként. A 65 éves tréner tavaly óta hivatalosan már a nyugdíjas éveit tölti, ugyanakkor nem vonult vissza a munkától, továbbra is szakosztályvezetőként dolgozik a klubjában, a Ferencvárosban.

„Édesapám hatására kisgyerekkorom óta nagy Fradi-drukker voltam, így amikor a kilencvenesévek elején a klubtól ajánlatot kaptam, nem sokat haboztam, azonnal elfogadtam a lehetőséget, és ennek már több mint háromévtizede, azóta is megszakítás nélkül a Népligetben dolgozom edzőként. Különleges érzelmi kapcsolat fűz ehhez a helyszínhez, az egyesülethez – aki nem fordult meg a Ferencvárosban, az talán nem is értheti milyen is ez a szellemiség, és milyen érzés a Fradi-család tagjának lenni. Emlékszem, amikor 1992-ben újonnan a klubhoz kerültem, nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy például Albert Flóriánnal is rendszeresen le tudtam ülni beszélgetni, és mindig kíváncsi volt, hogy mi a helyzet nálunk a tornaszakosztályban. Rendkívül inspiráló volt ekkora ikonokkal találkozni és velük eszmét cserélni.

A szövetségi megbízatásom – a koromra is tekintettel – tavaly véget ért, és átadtam a stafétát a fiatalabb kollégáknak, ellenben a Fradiban a férfiszakosztályának ügyvezetőjeként továbbra is működöm, és amíg csak tehetem, itt maradok.

Amikor a kilencvenes évek a Ferencvároshoz kerültem, bár eredményes felnőtt versenyzői akadtak a klubnak, de az utánpótlásbázis hiányzott, ezt sikerült az évek, évtizedek során újra megteremtenünk. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy ötévesektől egészen a felnőttekig jól állunk, és itthoni viszonylatban minden korosztályban nagy létszámmal büszkélkedhetünk."

Legismertebb tanítványai a felnőttválogatott, többszörös magyar bajnok, Európa-bajnoki kilencedik Rácz Attila, az Universiadén összetettben bronzérmes Hetrovics Marcell, illetve Czingli László, Puskás Péter és Nagy Zoltán is válogatottságig vitte.

Rácz Attila jelenleg a KSI szakosztályvezetője, míg Nagy Zoltán, valamint a két fiam, Puskás Péter és Barnabás egyaránt az FTC-ben edzősködik, és serdülő, illetve ifjúsági válogatott versenyzőkkel büszkélkedhetnek. Örülök, hogy mindannyian ezt a szép hivatást gyakorolják.”

Mindent egybevéve, Puskás Jenőnek az idei immár a 44. éve az edzői pályán. De vajon mi motiválja még manapság? 

 Akár edzőként, sportvezetőként szponzorként vagy szülőként.

A pályám elején azt vallottam, bárkiből tudok jó tornászt faragni, de aztán idővel be kellett látnom, hogy nem lesz mindenkiből felnőttválogatott versenyző. Ugyanakkor ezzel együtt is igyekszem mindent elkövetni, hogy a saját képességeihez mérten minden tanítványom ki tudjon teljesedni, és hozza ki magából a maximumot.

Egykoron azt tanultam a nagyöregektől: csak abból lehet tornász, aki ott marad a teremben. Idős, rutinos trénerként egyébként manapság azt látom, hogy az edzői pályája egyre nehezebb és számos buktatója van ennek a szakmának, ennek ellenére továbbra is nagy örömömet lelem a nevelőmunkában. Nekem a tornasport olyan, mint egy drog.

Hatalmas hálával tartozom a családomnak, illetve különösen a feleségemnek, aki mindvégig támogatott otthonról, és lehetővé tette, hogy az egész életemben az edzősködésnek éljek."

(Kiemelt kép forrása: FTC-Telekom Férfi Torna Szakosztály/Facebook)