Minden út Rómába vezet – Szabó-Haklits Márk megtalálta a számítását a Stella Azzurrában
A Vas megyei faluból, Szentpéterfáról származó Szabó-Haklits Márk (14) immár második éve játszik az olasz elitakadémia, a Stella Azzurra Roma kosárlabdacsapatában, és emellett a nyári Eb-re készülő U16-os válogatottnak is oszlopos tagja.
Mint arról beszámoltunk, három győzelemmel és egy vereséggel az U16-os fiú kosárlabda-válogatott a harmadik helyen zárta a Székesfehérváron rendezett korosztályos nemzetközi tornát, a Szent István-kupát, amelyen a hagyományoknak megfelelően ismét rendkívül rangos mezőny gyűlt össze. A Moosz Milán vezette magyar együttes a bolgárokat és a letteket is simán verte, majd a finnektől kiélezett meccsen kikapott, míg a bronzéremért a mieink a spanyol klubcsapat, a Joventut Badalona ellen újra magabiztosan nyertek. A tapasztalatokról Szabó-Haklits Márkot, a nemzeti csapat kulcsjátékosainak egyikét kérdeztük.
„A decemberi, ostravai Olimpiai Reménységek Versenyén, majd most legutóbb a Szent István-kupán is minőségi ellenfelekkel találkoztunk, és ezek a meccsek fizikailag, technikailag és taktikailag is jól felkészítenek minket a nyári Eb-re – kezdte a 2011-es születésű hátvéd az Utánpótlássportnak. – Ami a saját játékunkat illeti: jól haladunk az építkezéssel, a csapat kezd egyre inkább összeszokni pályán és azon kívül is. A jelen állapotunkban még viszonylag sok a hiba a játékunkban, akadnak javítanivalók, de úgy érzem, összességében pozitív az irány.
Márk egyike azon kevés játékosnak az U16-os válogatott keretéből, aki külföldön játszik. Immár a második éve a neves olasz klubnál, a Stella Azzura Románál pallérozódik.
Az elején kicsit nehéz volt, amíg megbarátkoztam az olasz nyelvvel, illetve megszoktam az itteni játékstílust, de egy-két hónap elteltével már otthon is éreztem magam. Azt tudni kell, hogy az olasz kosárlabdastílus alapvetően jóval gyorsabb, intenzívebb, mint a magyar. Otthon nagyobb hangsúlyt kapnak a technikai és taktikai dolgok, míg itt a fizikalitásra, a gyorsaságra épül minden.
Az elmúlt másfél évben rengeteget fejlődtem: fizikailag erősödtem, keményebbé és gyorsabbá váltam, illetve a védekezésem is jóval hatékonyabb lett. Az U15-ös és az U17-es csapatban is rendszeresen játszom az olasz korosztályos bajnokságban. A fiatalabbaknál viszonylag nagy szerepem van, sokat játszhatok, míg az idősebbeknél főleg kiegészítő játékosként számítanak rám. Hál’istennek nekem és a csapatnak is jól megy a játék, az U15-ösökkel például mindössze egyetlen vereséggel állunk, és a szezon végén szeretnénk mindenképpen a legjobb négy közé jutni.”
A fiatal Szentpéterfáról, egy kis vasi faluból származik, és ott is kezdett el kosárlabdázni. Igazi sportos családban nőtt fel, ugyanis apukája és anyukája is kosárlabdázott, majd aztán mindketten edzőként kezdtek el dolgozni.
„Kézenfekvő választásnak bizonyult a kosárlabdasport. Gyerekkoromban több helyen is megfordultam: a kezdetekben először nyilván otthon, Szentpéterfán játszottam, hat-hét évesen Szombathelyen is kipróbáltam magam, majd kilencévesen kerültem a zalaegerszegi Ricsillába, két évre rá pedig Pécsen, a Rátgéber Akadémiánál kötöttem ki.
Összesen két és fél szezont töltöttem Pécsen, ahol serdülőbajnokok is lettünk, és utána döntöttem úgy, hogy külföldre igazolok, és a római kaland pedig eddig remekül sült el.”
(Kiemelt kép forrása: Cz.Basketball/Facebook)
