„Egyszerűen csak boldog voltam a jégen” – az olimpikon short trackes, Végi Diána Laura
A téli olimpiát megjárt, 19 éves short trackes, Végi Diána Laura nyilatkozott a honlapunknak az Olaszországban szerzett élményekről.
Ahogyan a honlapunkon beszámoltunk róla, két utánpótláskorú sportoló került be a magyar csapatba, amely részt vett február 6–22. között az Olaszországban megrendezett téli olimpián.
Mindkét 19 éves, a junior A-korosztályba tartozó indulónk a rövid pályás gyorskorcsolya-válogatottban mutathatta meg a tudását, a „beugrós” Major Dominikra a férfiváltóban (amely 8. helyezett lett) számítottak, míg Végi Diána Laura a lehető összes számban megmérette magát: 500 méteren kezdett, amelyen nem jött ki a lépés, a selejtezőben búcsúzott, végül összesítésben a 27. lett. A másik két egyéni szám már jobban sikerült. 1000 méteren a negyeddöntőig jutott (ez a 15. helyet jelentette); elmondása szerint lekerült róla a teher, sokkal felszabadultabban korcsolyázott, a klasszisok között pedig még a selejtezőben egyéni csúcsot futott. A vegyes váltóval (Somodi Maja, Moon Wonjun és Nógrádi Bence oldalán) tizedikként zárt, péntek este pedig zárásképp az elődöntőig masírozott 1500-on, a 18. helyet szerezte meg.
Végi az esemény előtt elmondta az Utánpótlássportnak, egy álma válik valóra az olimpiai részvétellel, amelyen tehát sikerült helytállnia. A fiatal számos nyilatkozatot adott a futamai után, amiket idéztünk a honlapunkon, így a hazaérkezése után készített beszélgetésünkben elsősorban nem a jeges történéseket akartuk vele felidézni, sokkal inkább, hogy
„A megnyitóünnepségen jött el először az a pillanat, amikor leesett, hogy ez tényleg megtörténik velem. Tele volt a stadion, felvonultunk, éreztem, hogy megérkeztem. Két-három másik országgal kerültünk össze egy sátorba, ahol várakoztunk, mire sorra kerültünk, ott tévéken követtük a műsort, de sokáig nem maradtunk, mert a versenyek közeledte miatt pihenni is kellett – mondja Végi az Utánpótlássportnak. – A legszebb jeges élmény az ezer méterhez köthető, az egyéni csúcsnak nagyon örültem. Az első napon is jól éreztem magamat ötszázon, de azért bőven volt bennem stressz, szerintem ez nyomta rá a bélyegét a szereplésemre. Utána viszont felszabadultam, jó volt versenyezni. Meg hát
Egyszerűen csak boldog voltam a jégen. Kedvenc pillanat volt még, amikor az egy kilométer kezdése előtt Nickkel (a brit Nicky Gooch, a magyar válogatott vezetőedzője – a szerk.) összenéztünk, ő pedig mosolyogva lájkjelet mutatott a kezével; a folytatásban ez szokássá vált, ezzel oldottuk a feszültséget. A csapat remek volt, a helyszínt együtt fedeztük fel, olyanok voltunk, mint kisgyerekek a játékboltban. Minden nap, a versenyek előtt is bementem az úgynevezett mindzone-ba, a relaxációs zónába, ahol például színezőkkel tudtunk kikapcsolni; talán a kedvenc helyem volt az egész olimpiai faluban.”
Elmondása szerint a megnövekedett médiafigyelmet és az interjúkat már megszokta, szeret mesélni, bár visszahallgatni magát már kevésbé. A következő évadban már hivatalosan is felnőttversenyző lesz, a jelenlegi az utolsó utánpótlásidénye, aminek még nincs vége, március közepén ugyanis jön a felnőtt-vb Kanadában.
„Hatalmas lökést és motivációt adott az olimpia, hogy a világ legjobbjai között korcsolyázhattam,
Igyekeztem tőlük minden apróságot ellesni, legyen szó például bemelegítésről, különböző rutinokról. A sporton kívül a gyógytorna és fizioterápia érdekel, egy korábbi szakember miatt szerettem meg, aki velem is foglalkozott a térdfájdalmam miatt, rengeteget segített nekem.”
(Kiemelt képünk forrása: Team Hungary)
