„Az edzők nem értik, hogy a tested változik, és vannak jó meg rossz napjaid”

Az idén januárban megjelent francia kutatás szerint a tizenéves sportoló lányok lemorzsolódásának okai között szerepel a testszégyen, a szexizmus, valamint a versenyekkel, mérkőzsekkel járó teher is. Kikértük Faludi Viktória pszichológus és Gál Andrea szociológus véleményét témában.

A társadalmi nyomás, a pubertás és a szexizmus szorítja ki a tinédzser lányokat a sportból – írja a francia Le Monde az év elején közölt cikkében, amely egy januárban publikált kutatás megdöbbentő eredményeit ismereti. A tanumányt az ugyancsak francia MGEN egészség- és társadalombiztosító vállalt készítette a tizenéves lány sportolók lemorzsolódásának okairól.

Az eredmények alapján a

A kutatók arra vállalkoztak, hogy feltárják, miként járul hozzá a női test ismeretének hiánya, a túlzó esztétikai elvárás, a versenyszellem elhatalmasodása ahhoz, hogy tömegesen döntenek úgy lányok, hogy abbahagyják a sportolást. Az MGEN hozzáteszi: mindez annak ellenére történik, hogy a sport továbbra is kulcsfontosságú a testi és lelki egészség megőrzése, valamint a társadalmi egyenlőség megteremtése szempontjából.

 – idézi az MGEN a kutatásban résztvevő egyik lányt. Az adatok alapján kiderült, hogy a kamaszlányok 63 százaléka úgy véli, a testi változások miatt kevésbé élvezetessé válik a mozgás, 55 százalékuk szerint a menstruáció akadályt jelent a sportolásban. A tanulmány szerint az említett a tényezőket ritkán veszik figyelembe az edzők: a fiatal lányok 53 százaléka érzi úgy, hogy a szakvezetők nem reagálnak az ezirányú igényeikre.

A fókuszcsoportos vizsgálatok során a lányok az edzéseken megélt gyakori rossz közérzetről számoltak be. Úgy érzik, hogy az edzések állandó testi állapotra és kiegyensúlyozott teljesítményre vannak tervezve, miközben az ő menstruációs ciklusuk különböző fázisokból áll. Fáradtságra, fájdalmakra, hormonális ingadozásokra hívták fel a figyelmet, valamint jelezték, hogy hozzájuk jobban alkalmazkodó szakmai támogatást igényelnének.

A kutatásban résztvevő lányok 42 százaléka említette, hogy élt át gúnyolódást, zaklatást, szexizmust, 55 százalék nem érzi magát biztonságban és

 – vagy azért, mert azok kényelmetlenek, vagy mert szexualizáltnak tartják. 

A közösségi médiában megjelenő idelizált testképek is rosszul hatnak a kamaszlányokra: 55 százalék érezte már azt, hogy a teste nem felel meg az elvárásoknak, 41 százalék egyenesen azért hagyta abba a sportot, mert nem elégedett a saját megjelenésével kapcsolatban.

A francia fiatalok egyharmada panaszolta, hogy nincs a lakóhelye közelében lányokat is foglalkoztató sportklub, illetve az élsporttal járó rengeteg edzés és hétvégi elfoglaltság sokakat elijeszt már a kezdetekkor. A versenyzés önmagában is elrettentő lehet: a kvalitatív kutatás azt mutatja, hogy a visszaesestől való félelem, a kötelező fejlődés elvárása, az állandó értékelés miatt sok kamaszlány inkább abbahagyja a sportot, minthogy további nyomásnak tegye ki magát.

Kíváncsiak voltunk, hogy mit gondol a lemorzsolódás okairól Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus, aki számos válogatott versenyzőé mellett a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Szilágyi Áron felkészítését 2012 óta vezeti.

„Hozzám gyakran fordulnak azzal a problémával, hogy nehezen egyeztetik össze a sportot és a tanulást. Nehéz mindkét fronton jól teljesíteni, ráadásul

Ugyanígy az is sodorhatja a versenyzőt a lemorzsolódás felé, hogy kimarad olyan iskolai, baráti programokból a sportbéli kötelességek miatt, amelyeken egyébként örömmel részt vett volna.”

Aki akár csak érintőlegesen ismeri az élsporttal járó kihívásokat, tudja, hogy szabadidőből jut a legkevesebb.

„Az sem egyszerű, hogy számos sportágban alig kapnak pihenőt a legmagasabb szinten versenyzők. Van olyan úszó, akivel foglalkozom, akinek évente két hete van szabadon, de hasonló elmondható például gyorskorcsolyázókról vagy más sportágakat űzőkről is. Ez mind olyan hatás, ami megnehezíti a sportban maradást, pláne azért, mert szinte soha nem látszik világosan az, hogy ez a rengeteg lemondás és munka kifizetődő lesz-e.”

Faludi megerősítette: a testképzavar nagyon is létező probléma a tinédzsereknél.

„Pont a tárgyalt életkor az, amikor a másodlagos nemi jelleg elkezd látványosan fejlődni, és a testi változások gyakran akadályozzák is a fiatalt a sportban. Ekkor fordulhat elő, hogy nehezebben megy le edzésre a versenyző, mert szégyelli az éppen változó testét, nem akar az adott sportra jellemző egészen rövid nadrágban mutatkozni – például atlétikában vagy röplabdában ez aktuális kérdés. Az egészséges visszahúzódás általános dolog,

Sajnos nem ritka, hogy közösségen belül éri verbális bántalmazás a fiatal sportolót.

„Az mindenképpen lényeges jelenség, hogy az öltözőben előfordul egymás csúfolása, amely tárgya gyakran a másik testi adottságainak kifigurázása. Ez érkezhet csapattársaktól, de nem ritka, hogy edzők teszik szóvá, ha a fiatalra felszaladt egy-két kiló. Az esztétikai sportágakra ez hatványozottan igaz.

A közösség változása nélkül nem megy. A pszichológus elmondta, hogy a szakember sokszor hiába javítgatja, segíti a sportolót abban, hogyan tud a testi változás okozta szorongásával megküzdeni, ha az edző és az őt cikiző öltözői társaság nem idomul ehhez.

„Olyan is van, hogy az adott sportág nem megfelelő valakinek. Ha ez kiderül és a klub- vagy edzőváltás sem hoz megoldást, akkor új sportágat kell keresni. Persze nagyon ritka, hogy valaki újra élsportoló legyen egy másik sportágban, de hobbiként is lehet azt űzni, ha örömét leli benne. Sem edzői, sem sportolói oldalról nem jó, ha pejoratív értelemben használják a hobbisportoló kifejezést. Ugyanúgy fontos, mint az élsport, pusztán annyit jelent, hogy nem jár minden hétvégén versenyre, több ideje marad az élet egyéb területeire.”

A téma szociológiai vonatkozásáról dr. Gál Andreát, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének docensét kérdeztük, aki elmondta, hogy a tavaly megjelent gyermekvédelmi kutatásukban, valamint a néhány éve a FIBA (nemzetközi kosárlabda-szövetség) számára készített tanulmányukban is foglalkoztak a lemorzsolódás okaival.

Szintén általános, hogy azért morzsolódnak le, mert az edzések és a mérkőzések teljesen kivonják őket a szociális életből. A párkapcsolatokat sem könnyíti meg az élsport ebben a korban. Többnyire csak másik élsportoló jöhet szóba, aki ugyancsak nagyon elfoglalt, és megérti, hogy még hétvégén sem ér rá mindig a másik. Az iskolai és a családi élettel is nagyon nehéz összehangolni a sportot, és a versenyzők nem egyszer szemrehányást kapnak, ha nem tudnak ott lenni a közös programokon. Hozzáteszem, hogy a lányok nőiesedésének folyamata olyan testi változásokat okozhat, amely bizonyos sportágakban megváltoztathatja az élversenyzővé válás esélyeit. Gondoljunk például az úszásra, amikor a serdülés következményei hatnak a vízfekvésre. Emellett az ezek miatt kialakuló szégyenérzet, vagy éppen a menstruáció okozta nehézségek is vezethetnek oda, hogy egy lány már kamaszként feladja a sportolást."

Gál Andrea hozzátette, az is befolyásoló tényező lehet, milyen sportágaz űz a tinédzser

„Egyes sportágakban viszonylag gyorsan felmérik a fiatalok is, hogy abból szinte biztosan nem fognak tudni megélni. A nők a legtöbb sportágban eleve kevesebbet keresnek, mint a férfiak, így náluk erősebben hathat az egzisztenciális szempont, amikor lemorzsolódásról beszélünk."

 A régi legenda, miszerint az alsóbb társadalmi osztályokból a sporton keresztül ki lehet törni, ma már csak nagyon ritkán válik valósággá.

„Olyan magas lett a belépési küszöb a legtöbb sportágban, hogy a szegényebb családokban felnövő gyerekek egyszerűen el sem tudják kezdeni a versenyszerű sportolást.

A településtípus is meghatározhatja lemorzsolódás esélyét, ugyanis nem mindegy, hogy mennyi áldozattal jár a szülőknek edzésre vinni a gyerekeket, van-e a közelben klub, szakosztály. Ha jelentős teher eljutni az edzésre, a szokásosnál hamarabb elkezdi mérlegelni a család, mennyire tehetséges a gyerek, megéri-e a sok erőfeszítés."

(Kiemelt képünk forrása: hunvolley.hu/archív)