Tényleg több lehetőséget ad a fiataloknak az „északi modell”?

A Bajnokok Ligája kapcsán megvizsgáltuk, a magyar csapatokhoz képest mekkora szerepet kapnak az utánpótláskorú kézilabdázók a dán és a norvég klubokban.

Állandó téma a magyar kézilabdasportban az utánpótláskorú sportolók felnőttbajnokságban kapott játékideje, vagy annak a hiánya. Persze, nem arról van szó, hogy az élvonalban, vagyis a férfi és a női NB I-ben ne lennének olyan korosztályos kézisek, akik megmutathatják magukat, a kérdés viszont sok esetben inkább az, minőségi játékidőnek számít-e az, amit az edzők adnak nekik.

Minőségi játékidő alatt azt értjük, amikor

például izgalmas hajrában; ez értelemszerűen sokkal többet ad a fejlődéshez, mint mikor már eldőlt helyzetben cserélik be pár percre a reménységet.

Ez a kérdés még az utánpótlás-válogatottak legidősebbikénél, a juniorkorosztályban is rendre előjön: sok esetben a felnőttmezőny kapujába érő, a nemzeti csapatban való szereplés alapján a legígéretesebb kézilabdázók sem mindig vannak abban a helyzetben, hogy az NB I-ben elegendő minőségi játékidőt, ezzel együtt tapasztalatot gyűjtsenek. Sótonyi László, a junior férfiválogatott edzője több esetben hangsúlyozta már a honlapunknak, hogy a cél ezeknél a fiataloknál mindig kettős: egyrészt jó eredményt akarnak elérni az aktuális világversenyen, de ami sokkal fontosabb, hogy lehetőleg minél több játékos jusson el később a felnőttválogatottba.

„Minden utánpótlás-korosztálynál kettős a célkitűzés, hiszen az eredményeknél is fontosabb, hogy az adott csapatból hányan jutnak el a felnőttválogatottságig. Ennek az útnak az utolsó fázisa a juniorkor. Megvannak azok a világversenyek, amikre már mindenki odafigyel, nagyon fontos, hogy erről az Eb-ről és vébéről jó szájízzel távozzanak a fiatalok, hogy elhiggyék, bárki ellen van esélyük a győzelemre, ha betartják a taktikát – mondta a szakember az Utánpótlássportnak a legutóbbi összetartáson. 

Az általa vezetett, 2002-es és 2003-as születésű, Imre Bence és Fazekas Gergő által fémjelzett, 2023-ban U21-es világbajnoki ezüstérmet szerző válogatottból kiugróan sokan jutottak el a felnőtt nemzeti csapatig, sőt a mai A-válogatott gerincét tulajdonképpen ezek a kézilabdázók adják. Azonban minden korcsoport más: az őket követő 2004-esek és 2005-ösök esetében – Imrééktől eltérően – jóval kevesebb volt a juniorkorban megszerzett, már emlegetett NB I-es tapasztalat, és az utánpótlás-világversenyeken sem tudták az elődeik eredményét megközelíteni. A jelenlegi junioregyüttes (2006-2007) viszont jobb képet mutat.

„Abból, hogy az U16-os vagy az U18-as korosztályban hányadik a csapat nem szabad kiindulni. Az U20-asok érnek abba a korba, ami kiemelten fontos a pályafutásuk szempontjából, kulcskérdés, milyen szintű munkát végeznek el ebben az időszakban. Örvendetes, hogy ebből a keretből egyre többen kapnak időt az NB I-ben krízishelyzetben, értékes játékpercekkel gazdagodnak.

de ahogy mondtam, nálunk is egyre többen vannak, akikre ilyen módon számítanak” – tette hozzá Sótonyi.

Ezzel pedig el is érkeztünk a szintén rendre előkerülő, magyar kézilabdával szemben megfogalmazott kritikához, hogy az északi országok – vizsgáljuk most akkor mindkét szakágban a jelenlegi legerősebb nemzetet, a férfiaknál a dánt és a nőknél a norvégot – nálunk sokkal jobban használják az utánpótlásukat, pontosabban nagyobb bizalmat adnak a fiataloknak, eredményesebben építik fel őket.

Emiatt úgy döntöttünk, megvizsgáljuk, hány utánpótláskorú játékost dobtak be a legmélyebb vízbe, vagyis a Bajnokok Ligájában ebben az évadban, pontosabban kik azok, akik legalább odáig eljutottak, hogy feliratkozzanak a góllövők közé. A 2025/2026-os idényben is öt magyar csapat indult el a legrangosabb európai kupasorozatban: a férfiaknál a One Veszprém és az OTP Bank-Pick Szeged, a nőknél a címvédő Győri ETO, az FTC-Rail Cargo Hungaria és a DVSC Schaeffler méreti meg magát a legjobbak között, sőt mindegyik együttesünk továbbjutott az egyenes kieséses szakaszba is.

A Veszprém és a Szeged is egy-egy utánpótláskorú gólszerzővel büszkélkedhet, akik ráadásul ugyanazon a héten szerezték meg az első BL-találatukat: a veszprémi Gáncs-Pető Máté (18 éves) a Kolstad, a szegedi Fazekas Máté (19 éves) pedig az Eurofarm Pelister ellen köszönt be, előbbi hetesből, utóbbi labdaszerzés után, ám egyaránt a hajrában, már eldőlt állásnál. Ez persze semmit nem von le az érdemükből, megragadták azt a lehetőséget, amit a vezetőedzőjük adott nekik. 

 A női szakágban a DVSC-ben idén egyelőre nincsen korosztályos gólszerző, míg a Győri ETO-ban Keceli-Mészáros Renáta (19) a Dortmund ellen hazai pályán 39–28-ra megnyert meccsen debütált a sorozatban, eredményesen, ő szerezte a győriek utolsó találatát. Bár gólt nem szerzett, az életkora miatt érdemes kiemelni, hogy Zákányi Janka is ezen a meccsen mutatkozott be, 16 esztendősen.

Az FTC-ben Balázs Bítia (19) hat gólnál jár a sorozatban, esetében érdemes kiemelni, hogy éles helyzetben is több alkalommal beállították, például a Brest elleni, egy góllal megnyert összecsapáson vagy a Bucuresti elleni háromgólos vereség alkalmával. Ahogyan csapattársa, a 18 esztendős Szeibert Anna sem panaszkodhat, ő három góllal debütált a Bajnokok Ligájában a Dortmund otthonában a nyolcaddöntős párharc első meccsén. 

De vajon mi a helyzet az emlegetett északi országok csapatainál? A férfiszakágban a dánok közül az Aalborg áll a legjobban, a főcsoportot másodikként záró együttesben azonban eddig nem volt ebben az évadban utánpótláskorú gólszerző. Az egyenes kieséses szakaszba szintén továbbjutó, kiváló utánpótlás-nevelő munkát végző GOG esetében már más a helyzet: Hjalte Lungmack (20, 2 gól) és Emil Sorensen (19, 3 gól) mellett két 18 éves, Frederik Jespersen (1 gól) és Oskar Jakobsen (4 gól) is megmutatta már magát. Érdekesség, hogy az

a dánok a döntőben épp a – Gáncs-Petővel felálló – Veszprémet verték a fináléban. Hozzátesszük, a GOG-ban a már nem utánpótláskorba tartozó 2005-ösök közül többen is kulcsjátékosok, mint például a feröeri Oli Mittun, aki az elmúlt években a korosztályos világversenyeken hívta fel magára a figyelmet.

A női szakágban a két norvég csapat, vagyis a Sola és a Storhamar már kiesett, előbbiben a 20 esztendős jobbszélső, Synne With (19 gól) még sokra viheti. A dán együttesek közül az Odensében és az Ikastban is találunk olyan fiatalt, akire számítanak, összességében viszont kijelenthetjük, hogy a magyar csapatokhoz hasonlóan foglalkoztatják az utánpótláskorú játékosaikat az emlegetett élklubok is. Ami továbbra is a legnagyobb kérdés: meg merik-e adni a fiataloknak azokat az értékes játékperceket a csapatok, amelyekkel a legtöbbet tanulják – még, ha erre adott esetben a pillanatnyi eredményesség megy rá. 

(Kiemelt képünkön: a GOG játékosa, Oskar Jakobsen Forrás: gog.dk)