Kell-e egy szövetségi kapitánynak a fiatalokat építgetnie a nagyválogatottban?

Annak jártunk utána, hogy mennyire szükséges a mindenkori szövetségi kapitánynak a legjobb utánpótláskorúakat számításba venni a felnőttválogatottnál, és beépíteni a fiatalokat nemcsak a jelen, hanem már a jövő nemzeti csapatába.

A szövetségi kapitányoknál rendszeresen láthatunk olyat, hogy a fiatalítás, a generációváltás jegyében meghívnak és kipróbálnak utánpótláskorúakat a felnőttválogatottban. Így tett most legutóbb például Marco Rossi, a futballválogatott kapitánya is, aki nyolc U21-es fiatalnak szavazott bizalmat a nagycsapatban a nyár eleji felkészülési mérkőzésekre. Hasonlóképpen járt el Cseh Sándor, a női vízilabdások vezetőedzője is, akinél összesen tíz korosztályos játékos kapott helyet a világkupadöntőre készülő keretben.

Ennek apropóján arra voltunk kíváncsiak, hogy edzői szempontból miért lehet fontos egy-egy kiemelkedően tehetséges, 18-19 éves reménység meghívása a felnőttválogatott keretébe, még annak ellenére is, ha az adott fiatal esetleg abban a pillanatban még nem is üti meg játéktudásban a nagyválogatott szintjét?

és vajon egy-egy ilyen válogatottmeghívónak tényleg lehet-e számottevő pozitív hatása az adott ígéret további karrierjére?

A témában két elismert szakembert, Bíró Attilát, a női pólósok, illetve Zsoldos Andrást, a férfi kosárlabdázók korábbi szövetségi kapitányát kérdeztük.

– kezdte Bíró Attila, a női vízilabda-válogatott egykori szakvezetője (2015-2023), aki Európa-bajnok, vb-ezüstérmes és olimpiai bronzérmes volt a nemzeti együttessel. – Az ilyen esetekben elsősorban azzal a céllal adtam nekik lehetőséget, hogy az aktuális legjobbakkal – így akkor például Keszthelyi Ritával, Czigány Dórával, Gangl Edinával és Magyari Aldával – edzenek, hiszen az majd nagyban fogja segíteni a fejlődésüket. A felnőttkeretedzésen való tapasztalatszerzés fontos lépcsőfok a fiatalok karrierjében, ugyanis egyrészről extra motivácval láthatja el őket, illetve ezekkel az élményekkel felvértezve néhány év múlva már valóban erősítést tudnak jelenteni a felnőttválogatottnak, ráadásul könnyebben is beilleszthetők lesznek a csapatba, lévén ismerik a közeget és a játékrendszert is. 

és a csapat húzóemberei tudnak lenni, illetve vannak azok a fiatalok, akiket türelemmel, tudatosan és lassanként kell beépíteni a felnőttválogatottba. Az előbbi csoportba tartozó, kiemelkedő talentumoknál szó sincs úgynevezett jutalmazásról, sokkal inkább arról beszélhetünk, hogy ezek lányok tizenhétévesen gyakran már jobbak is, mint a huszonhétéves posztriválisaik. Összességében nekem az a tapasztalatom, hogy a tehetségeknek nagy pozitív löketet képes adni, ha megkapják a lehetőséget a felnőttválogatottban. Én mindig is azt tartom követendőnek kapitányként, hogy ne csak a jelenben gondolkodjak, hanem négy- vagy akár nyolcéves távlatban, a következő olimpiai ciklusokban, hiszen ez a sportág egészének is az érdeke."

A mai utánpótláskorúak közül Tiba Panna (19), Hajdu Kata (20) és Varró Eszter (20) is évek óta oszlopos tagja a felnőttválogatottnak, és mindketten nyertek vb- és Eb-ezüstöt a „nagyokkal” az elmúlt két esztendőben.

„Ha ezek a lányok fizikailag és mentálisan is alkalmasak arra, hogy megállják a helyüket a világ legjobbjai között, akkor nem is kérdés, hogy a csapatban a helyük. Ugyanakkor emlékszem rá, amikor Tiba Panna tizenhatévesen nálam debütált a felnőttválogatottban, és akkor még úgy éreztem, fejben nem áll készen arra, hogy elvigyem egy világversenyre. Láthatóan szüksége volt egy-két évre ahhoz, hogy a válogatottban felszabadultan és igazán hasznosan tudjon játszani, és mostanra tizenkilencéves korára el is jutott erre a szintre. Nyilván, azt is látni kell, hogy a lányok hamarabb érnek, mint a fiúk, így utóbbiaknál – a fizikális különbségek miatt – nincs meg arra a lehetőség, hogy egy-egy fiatal játékost ilyen hamar bedobjanak a mélyvízbe, ugyanis a férfimezőnyben az erejük teljében lévő, huszonöt-harminc éves felnőttek egyszerűen bedarálják a tizennyolc-húszéveseket." 

Mindeközben például a felnőtt férfi kosárlabda-válogatottnál az elmúlt években gyakran az szolgáltatott beszédtémát, hogy hiányoznak a fiatalok a csapat keretéből. Valószínűleg a kritikák Gaspern Okorn szövetségi kapitányhoz is eljutottak, ugyanis a tavaly őszi összetartás alkalmával Flasár Zalán (19), Lukácsi Gábor (18) és Hőgye Patrik (21) is újoncként került be a névsorba.

– mondta Zsoldos András, a férfi kosárlabda-válogatott ex-kapitánya, a klubszinten négyszeres magyar bajnok tréner. – Az előbbi természetszerűleg mindig a következő meccs megnyerését, a következő selejtezősorozat sikeres megvívását jelenti. Ha pusztán ezt tekintjük fontosnak, akkor mondhatjuk azt, hogy a kapitánynak nem szükséges behívnia fiatalokat, a leglényegsebb a pillanatnyi eredményesség maximalizálása az aktuálisan legjobb játékosokkal.

Láthatjuk, hogy a mai, Gaspern Okorn vezette válogatott is a generációváltás kellős közepén jár, hiszen Vojvoda Dávid, Hanga Ádám, Keller Ákos és Eilingsfeld János is visszavonult a közelmúltban a válogatottságtól, és helyettük muszáj megtalálni a következő időszak vezéregyéniségeit, méghozzá úgy, hogy az ne menjen közben a sikeresség rovására.

Nagyon is egyetértek azzal, hogy a kiemelt tehetségeknek – akik legalábbis a munkájukkal rászolgálnak arra – adják meg az esélyt a nagyválogatottban." 

A játékosként 96-szoros válogatott Zsoldos a saját karrierjét is felidézte a téma kapcsán.

„Emlékszem a saját játékos-pályafutásomra, és

És hogy miért lehet leginkább előnyös a fiatalok behívása, tűzben tartása? Mivel a válogatottnál alapvetően rendkívül kevés idő áll rendelkezésre a közös munkára, ezért a fiatal játékosok beépítése a klubcsapatoknál megszokotthoz képest is jóval több időt vesz igénybe.

Az se baj, ha a fiatal játékos egy-két évig csak a keret peremén billeg, és esetleg nem is lép még pályára, az idő alatt is tud tanulni és érni játékosként. Alapvetően is az idősebb játékos jóval könnyebben adaptálódik a különböző edzői felfogásokhoz, viszont a fiataloknál ez nehezebben, érzékenyebben működik. A tizenkilenc éves játékosnak nem lehet két-három nap alatt készségszinten megtanítani egy új játékrendszert, ezért van szükség türelemre és hosszútávú gondolkodásra.

Minél hamarabb kezdjük beépíteni a fiatalokat, annál előbb tudjuk aztán játszatni is őket fontos meccshelyzetekben. Ráadásul a felnőtt-válogatottmeghívó óriási motiváló erőként is szolgál a jó felfogású játékosnak, mert egy ilyen lehetőség után biztosra veszem, hogy kettőzött erővel fog dolgozni a klubjában, illetve persze a válogatottban is, hiszen szembesül azzal, hogy hol van a mérce, hova kell felnőnie játéktudásban és mentalitásban egyaránt."

(Kiemelt képen: a felnőtt női vízilabda-válogatott 19 éves ígérete, Tiba Panna, illetve a felnőtt férfi kosárlabda-válogatott szintén 19 éves reménysége, Flasár Zalán Fotó: Kovács Anikó és FIBA)