Példát mutat és összeköt – ilyen a jó csapatkapitány

Nem „kis edzőre”, hanem megbízható játékosra van szükségük a mai csapatoknak. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a mentáltréner, az edző és a játékos szerint kiből lesz a megfelelő csapatkapitány.

Ahogyan minden közösségben, a sportcsapatokban is kialakul, kik a vezető személyiségek, kik a hangadók az adott társaságban. Csapatkapitányt viszont nem feltétlenül a legdominánsabbak közül választanak, mert manapság ez a pozíció már olyan képességeket igényel, amelyekhez nem a hangerő a legfontosabb eszköz. Három sportágon és három különböző szerepen keresztül vizsgáltuk meg a csapatkapitányok feladatkörét és jelentőségét: labdarúgók mellett dolgozó mentáltrénert, röplabdaedzőt és kézilabda-játékost kérdeztük a témában.

Ács Imre mentáltrénert évekkel ezelőtt kérte fel arra a Magyar Labdarúgó Szövetség, hogy az utánpótlás-válogatottak munkáját segítse a stáb teljes értékű tagjaként. A versenykorosztályok (U21, U19, U18 és U17) mellett dolgozó szakembertől azt kérdeztük, mi alapján érdemes kiválasztani a csapatkapitányt, kiből lesz a jó vezető.

„Nagy változáson ment át a futball az elmúlt évtizedekben. Korábban jellemzően legjobb játékos, a legdominánsabb karakter volt a csapatkapitány, ma már ennél összetettebb a dolog. Több a feladata a csapatkapitánynak, az új szabályok miatt pedig további felelősséget kap a jövőben. A válogatottak számára nem létezik tét nélküli meccs, a feszültség folyamatos, amit a csapatkapitánynak kezelnie kell. Ő nem veszítheti el a fejét, neki kell a meccsben tartania az együttest a bekapott gólok után és neki kell képviselnie a csapat érdekeit a játékvezetőnél. A legjobb játékos helyett inkább a legmegbízhatóbbat érdemes kapitánynak kinevezni – persze előfordul, hogy ez a kettő ugyanaz a személy” – kezdte Ács.

Nincs két egyforma csapatkapitány, ráadásul életkoronként is nagyon különböző személyiségek lehetnek jó vezetők.

Összeköti a más-más közegből érkező játékosokat, mind az öltözőben, mind a pályán, valamint komplett keret és az edző között is kapocsnak kell lennie. Nem könnyű feladat ez, hiszen a pályán top atlétaként kell teljesítenie a csapatkapitánynak is, mellette pedig el kell látnia az említett teendőket. A folyamatos szereptudat meghatározó, tehát észben kell tartania a legnehezebb, legélesebb helyzetekben is, hogy ő a csapatkapitány, ennek megfelelően kell eljárnia. Erről sokat beszélgetünk a srácokkal, és fejlesztjük is az ehhez szükséges képességeket. Ugyanakkor nem jó, ha »kis edzőként« viselkedik a csapatkapitány. Pontosan ismernie kell a szerepéhez tartozó elvárásokat és korlátokat.”

Manapság a csapatkapitánynak sokszor helyettese is van, aki segíti bizonyos feladatokban.

„Gyakran csinálunk olyat, hogy hármasban a kapitánnyal és a helyettesével ülünk le beszélgetni. Ha van aktuális téma, akkor kérdeznek, de

Igyekszünk fejleszteni a kommunikációs képességeket, megtalálni mindenki számára az egyéni motivációt, helyzetgyakorlatokkal modellezünk szituációkat. Próbáljuk úgy alakítani a közös tereket az edzőtáborokban, hogy minél többet legyenek együtt a játékosok, ismerjék meg egymást emberként is, mert az nagyon jó hatással van a csapatra.”

Ács felvetette, hogy különleges a csapatkapitány szerepe, amikor a kapus viseli a karszalagot.

„Meccs közben csak a csapatkapitány beszélhet a játékvezetővel, és ha az ellenfél kapuja előtt születik egy vitatható döntés, értelemszerűen a kapus nem fog átrohanni az egész pályán, hogy ő kommunikáljon. A helyettesnek ebben a felállásban még nagyobb a feladata, a kapus a meccs előtt kijelöli, hogy ki veszi át a kapitánytól ezt a jogkörét.”

„Szeretem példákon keresztül bemutatni a játékosoknak azt az attitűdöt, ami szerintem követendő és amiről számomra az egész sport szól. Carles Puyol, a Barcelona legendás csapatkapitánya számos olyan gesztust tett, amire ma is sokan emlékeznek. Megható volt, amikor 2011-ben a Bajnokok Ligája megnyerése utána az ünneplés közben a súlyos betegségből visszatért Eric Abidal kezére felhúzta a karszalagot, és átadta neki a trófeát, hogy ő emelhesse a magasba először. Amikor valamelyik társa az ellenfél szurkolótábora előtt kezdte ünnepelni a gólt, azonnal elhozta onnan, megelőzve a provokációt. Példát mutatott kapitányként. De tudok egészen frisset is mondani: a szombati BL-döntőben Gabriel kihagyta a tizenegyest, a PSG csapatkapitánya, Marquinhos pedig ahelyett, hogy a többiekhez rohant volna ünnepelni, az ellenfélben játszó honfitársát kezdte vigasztalni, hiszen ő is hibázott már büntetőt kiélezett helyzetben. Ezek emberi nagyságok, amikre fel lehet nézni, ezért ajánlom az ilyen jeleneteket rendszeresen a korosztályos válogatottak figyelmébe.”

Kőnig Gábor a hazai leány röplabda-utánpótlás jelenlegi legsikeresebb és legelismertebb szakembereinek egyike, hosszú évek óta végez kiváló munkát a Vasas csapatainak és a korosztályos válogatottak élén. Kíváncsiak voltunk, nála a játékosok választanak csapatkapitányt maguk közül, vagy ő jelöli ki azt.

„Ez változó, a fiatalabb korosztályoknál általában megszavaztattam gyerekek között, hadd döntsék el ők, ki legyen a csapatkapitány. Általában ilyenkor a legjobb játékos lett a kapitány, vagy az, akit a legtöbben kedveltek. Idősebb korban már sok összetevője van ennek, komplexebbé válik a feladat, és azt gondolom, jó, ha azt edző dönti el, kinek adja oda a jobb kezét. Fontos, hogy olyan személyiséget válasszuk, aki egyben tartja az öltözőt, jól és gyorsan reagál a csapaton belül szituációkra, esetleges nehézségekre.

Az edző szerint időnként fel kell vállalni a kisebb összezörrenéseket a csapaton belül.

„Nem jó, ha minden felett szemet huny a csapatkapitány, adott esetben elkerülhetetlen a konfrontáció, nem kell százszázalékosan megfelelnie a többi játékos elvárásainak. Tudnia kell arról, ha probléma van, hogy időben jelezhesse felém, és mielőbb kezelni tudjuk. Tehát a csapatkapitányi szerep nem pusztán arról szól, hogy elmondja, milyen színű mezben játszunk holnap, hanem ennél sokkal komolyabb feladat. És a bizalom is nagyon lényeges: a csapat és az edző bízzon a kapitányban, a kapitány pedig a többiekben és az edzőben.”

Kőnig szerint a csapatkapitánynak sosem kell átvennie a vezetőedzőtől a felelősséget.

„Ha van egy döntésem, ami kezdetben esetleg népszerűtlen, nem kérhetem meg a csapatkapitányt, hogy ő győzze meg a játékosokat. Nekem kell indokolnom a döntéseimet. Ha áttestálnám ezt a szerepet a csapatkapitányra, az jelentősen rontaná a renoméját a közösségben.”

„Nem véletlenül, hiszen ők irányítják a pályán is a játékot, folyamatosan kommunikálniuk kell, ami emiatt általában az öltözőben sem esik nehezükre. Persze vannak kivételek, láttunk már remek csapatkapitányt, aki ütő vagy liberó volt.”

A junior kézilabda-válogatott csapatkapitánya, Fazekas Virág elmondta, hogy náluk minden évben a játékosok szavazzák meg, kié legyen a cím.

„Az edzőnk ránk bízza a döntés, magunk választhatjuk meg a kapitányt és a helyetteseit. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy jól működő csapatban nincsen túl nagy jelentősége annak, ki a csapatkapitány, mivel annak az a feladata, hogy kapocs legyen az edző és a játékosok között. Persze ha van valamilyen nézeteltérés, akkor ott kell lenni, és segíteni feloldani, megoldani azt. Továbbá hozzáállásban, motiváltságban is példát kell mutatnia a csapatkaptánynak.”

Virág nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a társai továbbra is bíznak benne.

„Nem készültem tudatosan erre a szerepre, könnyű dolgom van a lányokkal, nagyon jó a közösségünk.

Klubszinten a dán első osztályban szereplő Sönderjyske játékosa.

„Itt nem egy kapitány van, hanem három. Ők együtt, egyenrangúként töltik be a pozíciót, nincs különbség a feladataik között, mindegyikük csinál mindent, ami a poszttal jár. Mindannyian sokat segítettek is nekem a beilleszkedésben.”

(Kiemelt képünk fotósa: Cseh Péter/MKSZ)