Rácalmásról indulva érne a csúcsra Poszpischil Luca

A tájékoztató és a válogatóversenyen is tarolt az ifik között a korosztályban elsőéves kenus, Poszpischil Luca; vele és az edzőjével, a versenyzőként vb-bronzérmes Hubrik Andrással beszélgettünk a sikerekről és a Rácalmáson zajló munkáról.

Májusban megkezdődött az ifjúsági kajak-kenusok versenyévada, aminek első állomása a hónap elején a szolnoki tájékoztató verseny volt. Az eseménynek nem volt komolyabb tétje, ahogyan a neve is mutatja, inkább melegítő kör volt a fiataloknak, azonban a szakemberek már ekkor is árgus szemekkel figyelték, ki milyen formában érkezett meg a vízre a téli felkészülés után. 

Ugyanott május végén már jóval nagyobb izgalmak voltak, a korosztály első idei válogatóversenyén már a korosztályos nyári világversenyeken való részvételi jogokról döntöttek a helyezések.

„Az első válogató győztesei valamilyen egységbe biztosan bekerülnek majd a vébé- vagy az Eb-csapatba” – mondta a honlapunknak az esemény kapcsán Kadler Viktor utánpótlás szövetségi kapitány. Ennek alapján a Rácalmás SE 2009-es születésű kenusa, Poszpischil Luca is készülhet, aki

A tájékoztatón C1 és C2 500 méteren is nyert, majd egyesben kétszázon is a leggyorsabbnak bizonyult, a válogatón pedig mind a négy számában (C1 és C2 500 méteren, illetve szintén egyesben és kettesben 200-on) elsőként zárt, ezzel a legeredményesebb indulója lett az eseménynek.

„Az eddigi legjobban sikerült téli felkésülés áll mögöttem, elkerültek a betegségek és a sérülések, amennyi munkát lehetett, beletettem az elmúlt hónapokba. Reménykedtem benne, hogy valahol elöl leszek a mezőnyben, de bevallom, magamat is megleptem az eredménnyel, nem gondoltam volna, hogy minden számomat megnyerem. Megkönnyebbülés, hogy a nyári világversenyek kapcsán már biztos a helyem, bár azt még nem tudom, melyik eseményen számítanak majd rám.

 – kezdte Poszpischil az Utánpótlássportnak. A fiatal utolsó éves serdülőként tavaly már ismerkedhetett az ifik mezőnyével, a korosztály vb-jén 500 méteren a négyes tagjaként elindult, és harmadik lett. Mindezt úgy, hogy nem is kenuzással kezdett a vízen. 

„Évekig kajakozni jártam, a bátyáimat követve jöttem el a vízitelepre, aztán egyszer hirtelen jött a gondolat, talán tizenkét éves lehettem, hogy kipróbálnám a kenuzást is. Nem volt könnyű az átállás, ráadásul az utóbbit tartom nehezebbnek, mégis bennragadtam. Egy ideje már én vagyok a legidősebb a szakosztály versenyzői közül, így meg kellett szoknom, hogy magamnak adom a tempót. Az utóbbi időben csatlakozott hozzánk egy korombéli lány, aki kajakos; vele tudok edzeni, sokat jelent, hogy ott van mellettem, és nem nekem kell magamat húznom. Ettől függetlenül az idei versenyekre is úgy mentem, hogy nem tudtam, a felkészülésem és az idők, amiket megyek, mire lesz elég az országos mezőnyben. Hosszútávú célnak az olimpiát tűztem ki célul, ha úgy adja az élet, szeretnék bajnok lenni, ez motivál a leginkább. Ha erre az évre gondolok, akkor persze a korosztályos világversenyek jutnak az eszembe, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el.”

A Rácalmás SE bázisát és erőforrásait fölösleges összehasonlítani a nagy kajak-kenus klubokéval, a sportági szakosztály mellett az egyesületben labdarúgás és kézilabda működik.

„Luca még csak elsőéves ifi, úgyhogy meglepetés volt, hogy ennyire jól kezdte az idényt, inkább 2027-re tettem azt, amikor nagyot produkálhat – veszi át a szót felkészítője, Hubrik András, aki szűk ötven éve edzősködik, előtte versenyzőként vb-bronzérmet is szerzett. – Hat fiatal dolgozik velem, akik ügyesek, jó alkatú versenyzők, Luca a legidősebb közöttük. Tudatos, nagyon akarja, jól dolgozik, sportos családból jön. Én erről még nem beszélgettem vele külön, de abban biztos vagyok, hogy nagy versenyző akar lenni. Kisvárosról van szó, de szerencsések vagyunk, mert a természeti adottságok kiválóak, holtágban dolgozhatunk, támogat minket a polgármesteri hivatal, a szülők hozzáállása is remek, ezek nélkül sokkal nehezebb lenne. Én pedig igyekszem okosan felépíteni a felkészülését. A szakosztályban a bázisunk harminc-harmincöt fő, néhány éve ez a szám tíz környékére csökkent, onnan építettük fel a jelenlegi felállást. Szerencsére van elég edzőnk, hogy mindenki a megfelelő képzést kapja, több gyerekkel talán már nem is bírnánk el. Ha a létszámon nem is, a képzés minőségén mindig lehet és kell is növelni, ezért dolgozunk Rácalmáson.”

Hubrik közel félévszázados edzői múltjával még mindig nagyon motivált, ezt a tüzet a Lucához hasonló versenyzők pedig tovább erősítik.

„Ami nagy kérdés, hogy mi lesz, ha Luca eléri a felnőttkort, ugyanis akkor már jóval nagyobb kihívás lesz a szakosztálynak megoldani a költségvetést. Ez a jövő zenéje, jelenleg inkább a jelenre kell fókuszálnunk.

Luca jövőjét rengeteg különböző összetevő befolyásolhatja, én abban bízom, hogy megtalálja ebben a sportágban a számítását; nagyon tehetséges, mindig jókedvvel dolgozik az edzéseken, ez az élete.”

(Kiemelt képünk forrása: MKKSZ)