„Az U23-as vébéket sosem helyeztem fókuszba” – Kurucz Levente
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
A 23 éves, felnőtt világ- és Európa-bajnok kajakossal, Kurucz Leventével beszélgettünk az utánpótlásból a felnőttmezőnybe történő átállás nehézségeiről.
Nemcsak magyar, nemzetközi viszonylatban is a kajakosok élmezőnyéhez tartozik a 23 éves Kurucz Levente, aki Kopasz Bálint és Varga Ádám nyomában járva eredményes éveket tudhat maga mögött. Abban már semmi meglepő nincs, hogy a legjobb utánpótláskorú, pontosabban U23-as magyar indulók a felnőttvilágversenyeken is dobogóra állhatnak, 2026-ban eddig mindhárom világkupán és az Európa-bajnokságon is odaértek a legjobbak közé a fiatalok.
Kurucz ezeken összesen hét érmet, köztük négy aranyat szerzett a kettes vagy a négyes tagjaként, ötszáz méteren – mindkét szám szerepel az olimpiai programban, tehát ötkarikás szemszögből is értékes eredményekről beszélünk. A legnagyobb sikerét egyébként 2025-ben érte el, amikor K2 500-on világbajnok lett Nádas Bencével, aminek köszönhetően a duó a 68. Nemzeti Sport Gála jelöltjei között is ott volt, az Egyéni sportágak csapatai kategóriában bekerült a végső három jelölt közé.
„Az, hogy 2026-ban az utolsó utánpótlásévemet kezdtem meg, semmiféle különleges érzést nem adott a téli felkészülésemhez. Tizenkilenc éves korom óta, amióta az U23-asok közé tartozom, minden évben az a cél lebegett a szemem előtt, hogy kijussak a felnőttvilágversenyekre.
Az indulás szerencsére azóta minden évben összejött, igaz, nem mindig olimpiai számban – mondja az Utánpótlássportnak Kurucz. – Az első olimpiai számos világbajnokságom tavaly volt, amit meg is nyertünk Bencével; szerintem az volt az igazi belépőm a nagyok közé, annak ellenére, hogy 2024-ben már szereztem bronzérmet Opavszky Márkkal a szegedi Eb-n kétszázon. Ettől kezdve nem akartam mást, csak hogy ezt a szintet tartsam. A télen az motivált, hogy idén ne egy, hanem két olimpiai számban jussak ki ezekre az eseményekre, ami eddig sikerült is. Próbálom egyre magasabbra rakni azt a bizonyos lécet.”
A nemzetközi versenyeken nehéz odaérni a legjobbak közé, a magyar kajak-kenusokra viszont extrán nehéz feladat vár minden évad elején, hiszen egy rosszul sikerült válogató a teljes idényt felboríthatja.
„Óriási jelentősége van az első válogatónak, ráadásul szerintem a világon nálunk a legerősebb a nemzeti versenyen a mezőny, amelyen a legapróbb hiba is súlyos következményekkel, több helyezés vesztésével jár. Hatalmas összpontosítás és tudatos felkészülés kell, hogy minden a helyén legyen az eseményen. Tavaly például kettesben megnyertük az ötszáz métert, ez betonozta be a helyemet a válogatottban, annak ellenére, hogy egyesben nem úgy szerepeltem, ahogyan elterveztem. Ezt követően edzőt is váltottam, hiszen nem fért bele, hogy rossz formában érkezzek meg arra a versenyre, amin az egész évünk múlik.”
Tavaly írtunk cikket arról, mennyit „ér” az utánpótlás-világversenyérem a sportágban; erről megkérdeztük Kuruczot is.
„Abban biztos vagyok, hogy
Ha valaki azt hozza, amit tud, biztosan elégedett lesz. Én például a korosztályos világbajnokságot sosem tudtam nyerni, ezüst- és bronzérmeim vannak, de egyszer sem volt bennem emiatt hiányérzet.”
Az nem kérdés, hogy Kurucz az általában legnehezebbnek emlegetett akadályt, vagyis az utánpótlásból a felnőttmezőnyhöz való csatlakozást sikerrel vette,
„Rendkívül nehéz hasonló sikereket elérni a felnőttek között, mint a korosztályos mezőnyben, látszik is, hogy milyen keveseknek sikerül. Ehhez kitartás, türelem és idő kell, hogy fizikailag fel tudjuk venni a versenyt például egy huszonnyolc éves kajakossal.
Az igazi kihívás azonban 2024-ben jött el, amikor Opavszky Márkkal olimpiai válogatót nyertünk. A második válogatón Tótka Sándor és Nádas Bence hajszállal legyőztek minket, de még így is lett volna helyünk a négyesben, ami végül Csizmadia Kolossal és Kuli Istvánnal egészült ki. Ezt volt a legnehezebb feldolgozni, túllendülni azon, hogy a párizsi olimpiáról így lemaradtunk. Ez motivációt is adott, a tanulság, hogy mindkét válogatót meg kell nyerni, hogy kérdés ne férjen ahhoz, minket kell választani. A fő cél továbbra is az ötkarikás játékok, közben persze minden kisebb eseményen a legjobbamat akarom hozni, hiszen azok vezetnek el az olimpiáig.”
(Kiemelt képünk forrása: MKKSZ)
