Újvári: Minden fázisban elrontunk valamit, és a végére már akkora a probléma, hogy a nagymama is látja

A több mint másfél évtizede üzemelő Mészöly Focisuli játékosai népszerűek a hazai és – egyre inkább – a nemzetközi piacon is. Újvári Gáborral, a klub alelnökével beszélgettünk arról, mit csinálnak ők másképp, hogyan veszik fel a versenyt a legnagyobb egyesületekkel és milyen tévedések uralják a futballközbeszédet.

Már több mint tizenhat éve működik a Mészöly Focisuli, amely a hazai labdarúgó-utánpótlás egyik legfontosabb nevelőműhelyévé nőtte ki magát. A budapesti, csillaghegyi központtal működő egyesület korábbi növendékei között számos élvonalbeli játékos, valamint korosztályos válogatott futballista található.

A klub alelnöke, Újvári Gábor újságíróból és vállalkozóból lett sportvezető. Amikor gyermekei focizni kezdtek, rájött, annál a képzésnél, amit kapnak a srácok, lehet többet, jobbat nyújtani, ezért nem sokkal később a korábbi válogatott labdarúgóval és NB I-es vezetőedzővel, Mészöly Gézával megalapította a Mészöly Focisulit. A szűk stábban dolgozik még a szakmai igazgató, Kozma István és a sportigazgató, Zurbó Sándor.

Újvári fanatikusan tanulta a szakmát, harminchárom európai akadémiát járt végig, hogy magába szívja a tudást. Vele júliusban, a nyári táborok közben beszélgettünk az egyesületről, az utánpótlás-nevelésről és az akadémiákról.

– kezdte a szakember, aki büszkeséggel vegyes frusztrációval jegyezte meg, hogy bizony az akadémiák kapkodnak a náluk nevelkedett tehetségékért, csak éppen arról nincs meggyőződve, hogy jobb helyen lesznek valamelyik „menő klubban”, mint ha a Mészölyben maradnának még néhány évet.

„Kiemelt körzetközpont vagyunk, a hierarchiában felettünk vannak a tehetségközpontok, a csúcson pedig az akadémiák.

Nagyon sok esetben viszont nem ez történik, hanem egy év múlva találkozunk ellenfélként, és olyanok, mint akiket kicseréltek. Nem lőnek, nem húzzák meg a cselt, betagozódnak egy olyan rendszerbe, amiben nem tudnak kiteljesedni. Rengeteg ilyet látok, és olyankor arra gondolok: bárcsak itt maradt volna, jobb, szabadabb futballista lenne belőle.”

Szakmai pályafutása egyik legnagyobb elismerését a 2025-ben elhunyt futballtudóstól, Ferenczi Attilától kapta.

„Azt mondta, Magyarországon az utánpótlásban a modern, nyugat-európai futballt a Mészöly Focisuli játssza. Hát, ez jólesett!”

Újvári megjegyezte, egyáltalán nem azt gondolja, hogy az akadémiákon ne lennének jó szakemberek, sőt.

„Amikor az akadémián arra jutnak, hogy valamelyik posztra nincs megfelelő minőségű játékosuk, szólnak a scoutnak, hogy ilyen és ilyen paraméterekkel rendelkező gyerekre lenne szükségük, keressen valakit. Három kimenetel lehetséges. Az első, hogy beválik, pont beleillik játékrendszerbe, minden működik, mindenki boldog. A második, hogy bár a scout jónak látta, az edzéseken és a meccseken kiderül, hogy nem passzol bele az edző által megálmodott puzzle-be, kevés oda, nem tudja teljesíteni maximálisan a feladatát. Ekkor szólnak a scoutnak, hogy ez nem jött be, találjon másik játékost, a mostanit pedig elteszik a B-csapatba vagy a kispadra. A harmadik esetben pedig túl sokat tud az adott labdarúgó, védő létére meghúz néhány cselt, tovább tartja magánál a labdát, mint azt az edző szeretné, és folyamatosan rászólnak, hogy tartsa be az utasítást. Egészen addig, amíg be nem szuszakolják az általuk elképzelt pozícióba és feladatkörbe. A második két opció más-más miatt borzasztó, és ezek nem elszigetelt esetek, hanem rendszeresen megtörténnek.”

Persze ez a rendszer árnyoldala, azért akadnak olyan korábbi Mészöly-neveltek, akiknek bejött az akadémiai karrier.

„Azok lesznek sikeresek az akadémiákon, akik már úgy mennek oda, hogy mentálisan erősek és van önbizalmuk.

Alapvetően nem azzal van probléma, hogy az akadémiák leigazolják a játékosokat. Ez természetes dolog, mi nem tudnánk felnőttszinten is megfelelő lehetőségeket biztosítani, nincs NB-s csapatunk. A gond az, hogy idő előtt viszik el a játékosokat, akik akkor még nem állnak készen. Bekerülnek egy hatalmas rendszerbe, amelyben nem kapják meg azt a figyelmet, amire még szükségük lenne. Mondok egy sikeres példát: Zubor Ádám is nálunk kezdett focizni, a jövő héten rajtoló évadban már az MTK NB I-es keretében szerepel és csapatkapitány a korosztályos válogatottban. Ő akkor került az MTK-hoz, amikor már minden tekintetben alkalmas volt arra. Tudtam, hogy ott is megállja a helyét, és így is lett.”

A Mészöly Focisuli korábban szoros együttműködésben dolgozott az MTK Budapesttel. Újváriék feleltek az alsószekcióért, az akadémiai kor alatti korosztályokért.

„Az együttműködésünk keretei között százötvenöt játékost adtunk át az MTK-nak. Utána megnéztem, a beválásukat, azaz, hogy hová jutottak, és

Amikor ezt problematizáltam, az okozott konfliktusokat.”

Úgy véli, Magyarországon az utánpótlás-nevelést folyamatában rontják el.

„Elképedve hallgatom, amikor mondják, hogy gyerekkorban még jók vagyunk, aztán megy félre valami. Ez egyszerűen nem igaz. Minden fázisban elrontunk valamit, és a végére már akkora a probléma, hogy a nagymama is látja, de valójában ez nem egyik napról a másikra történik, hanem folyamatosan. És persze, gyerekkorban még nem látszik a különbség, sőt, ha látszik, akkor inkább a mi javunkra. De miért? Mert baromi jó a nyersanyag.

Újvári szerint nem elég, ha a saját elitünkhöz mérjük magunkat.

„Magyar válogatott és NB I mindig lesz, Akármilyen jól vagy rosszul képzünk, lesznek legjobbjaink. A valódi kérdés az, hogy a világelithez képest hol tartanak a legjobbjaink. A labdarúgó-szakember figyelme középpontjában jó esetben az van, hogy mi az, amit a gyerekek még nem tudnak, és azt folyamatosan javítani kell. Ha nem jók a labdaátvételek, nem jók a beforgások, akkor azokat rengeteg munkával fejlesztjük. Persze, a mérkőzés megnyeréséhez gyakran elég a jelenlegi tudás, hátra lehetne dőlni, de nem ezek a céljaink. Oda, ahová mi szeretnénk eljuttatni a játékosainkat, kevés az, hogy néhány dologban jó a gyerek, de azért vannak jelentős hiányosságok. Ez a nemzetközi szinthez nagyon kevés.”

A Mészölyben büszkék arra, hogy a 2010-es korosztályból – amellyel a legtöbbet Újvári foglalkozott – már öten kaptak külföldi szerződést, közöttük például az AZ Alkmaarhoz igazolt Farkas Timót, akivel a Utanpotlassport.hu is készített interjút.

„Az az évjárat nagyon erős, nem véletlen, hogy rengeteg játékost vittek el az akadémiák, és már a nemzetközi mezőny figyelmét is felkeltettük. Sokat járunk külföldi tornákra, úgyhogy folyamatosan szem előtt vagyunk, de ezek a szerződések még jobban hitelesítik a munkánkat.”

Az MLSZ a 2025/26-os évad végén is lezárta és a nyilvánosság elé tárta a produktivitási rangsort. A 14 év alatti korosztályra vonatkozó listában a Mészöly Focisuli a tizenkettedik lett, mindössze három akadémia (Vasas, Ferencváros, Győri ETO) és nyolc tehetségközpont (Újpest, Nyíregyháza, Békéscsaba, PMFC, Fehérvár, Szeged, Veszprém, Zalaegerszeg) előzi meg.

„Azt hiszem önmagáért beszél, hogy kiemelt körzetközpontként ott tudunk lenni a legjobb tíz közelében. A következő években pedig ugyancsak jó produktivitási számokat várok, hiszen folyamatosan egyre több lehetőséget kapnak az egykori játékosaink. Azon gondolkoztam, hogy

Szerintem ott még előkelőbb helyen lennénk.”

A képzéssel kapcsolatban a strukturális kritikák mellett szakmai ellenérvei is vannak.

„Ezerszer ismételt közhely, hogy nincs közös irány a magyar futballban az utánpótlás-nevelésben. Nincsenek meg a lefektetett elvek, ami alapján mindenki dolgozna, hanem egyéni próbálkozások vannak. Még klubszinten is hiányoznak sokszor ezek a kódexek, amik kimondanák, hogy az U8-as edzőnek ezt és ezt, így és így kell megtanítani. Mi a saját hatáskörünkben próbálunk javítani ezen, hiszen tartoznak alánk grassroots klubok, de nem tudunk érdemi eredményt elérni, mert sokan nem hallgatnak ránk. Látunk baromi ügyes gyerekeket, akikből rengeteget ki lehetne hozni, de nem megfelelő a képzésük és nem szívesen adják át nekünk, hogy megteremtsük nekik az esélyt a fejlődésre.”

De mit csinálnak másképp a Mészölyben?

„Mondok egy egyszerű példát. A hét-nyolc éves gyerek képzését sok helyen akkor tekintik sikeresnek, ha a kettő az egy elleni szituációkat meg tudja oldani. Ezzel szemben mi az egy a kettő elleni helyzeteket gyakoroltatjuk velük. A kedvenc feladataim egyike, amikor leteszek három kiskaput elszórva a pályán, az egyedül lévő játékos megkapja a labdát, és az a cél, hogy gólt szerezzen. Hogy mi ennek az értelme? Az egyedül lévő játékos számára az, hogy meglássa a megfelelő passzopciót vagy ami még jobb, megteremtse azt, és akkor sikeres, ha gólt lő, vagyis pontosan passzol, mivel ezek egészen kicsi kapuk, amelyekbe csak bepasszolni lehet. A védekezők pedig azt tanulják meg a három kapu óvásával, hogyan zárják le a passzsávokat.”

„Amikor házon belül edzőmeccset játszunk, akkor nem az A-csapat játszik a B-csapattal, hanem mindig keverten lépnek pályára, hiszen így lesz belőle jó mérkőzés. Egyébként

Mindenki bekerülhet és kikerülhet, a teljesítménytől függ. A kevert csapatok azért is hasznosak az edzésen, mert nagyon jól megmutatja, ki az, aki nehéz helyzetben a hátára tudja venni a társakat, és kinek megy el a kedve, mert úgy gondolja, a többiek nem elég ügyesek hozzá képest.”

Újvári egyáltalán nem ért egyet azokkal, akik az eredményt hajszolják a legkisebbeknél, noha nincs okuk szégyenkezni a bajnokságokban és a tornákon elért helyezések után.

„A legalacsonyabb korosztályokban még nincs állandó kapus a tornákon, ami szerintem jó, mert tényleg a játék kerül előtérbe. Viszont vannak, akik beállítanak egy gyereket mégis a kapuba. Kézzel nem érhet hozzá, ezért, mint a zsák dől jobbra-balra, és úgy véd. Felfoghatatlan, hogy ez miért jó. Javasoltam az MLSZ-nek, hogy alakítsanak ki gólzónát, ahová nem léphet be egyik csapat játékosa sem, és akkor nincsenek ilyen abszurd jelenetek. Egyébként egy szabálymódosítási ajánlatomat elfogadták. Az U7-eseknél bedobás helyett be lehetett passzolni a labdát, azonban nagyon könnyen lefogták a védők az ellenfelet, és rengeteg volt a hiba. Az új szabály értelmében be is lehet vezetni a labdát, így ha nem talál megfelelő passzopciót a gyerek, elindulhat vele. Bevált, működik azóta is.”

A Mészöly edzőinek egyik legfontosabb alapelve is a támadójátékra biztatja a gyerekeket.

Egyebek mellett ezért vannak kreatív, a pályán látó, sokat futó játékosaink. Nem mondjuk nekik azt, hogy passzolni kell, nem szidjuk le őket, amikor önzők. Sőt szerintem legyen is önző a gyerek, amikor kicsi – nyilván közben jelezzük, hogy figyelj, ezt ide meg ide is adhattad volna, és akkor jobb helyzetbe kerültünk volna.”

A sportklubot vállalkozói szemlélettel működtetik, éppen ezért nagyon fontos, hogy a szülők bízzanak az edzők döntéseiben és abban, hogy jó kezekben vannak a gyerekeik.

„Az edzőink soha nem hitegetik a szülőket azzal, hogy mennyit fog játszani a gyerek, vagy milyen karrier vár rá. Az őszinteségre épül minden, egyenesen feltárjuk a helyzetet, és megbeszélünk egymással mindent. Ugyanezt várjuk a szülőktől is, akik ebben a partnereink.

(Kiemelt képünk forrása: Mészöly Focisuli)