A gólgyáros ikrek nyomában

Ambrus Bence és ikertestvére, Máté vérbeli kézilabdás famíliából származik. Az U20-as élvonal góllövőlistájának dobogóján álló két fiatallal és édesapjukkal, a korábbi játékos Ambrus Józseffel beszélgettünk családról, kötődésről, nehézségekről és álmokról.

Egészen ritka, de azt is megkockáztathatjuk, egyedi helyzet, amit most, az U20-as élvonalbeli fiú kézilabda-bajnokság alapszakaszában, a Nyugat-csoport góllövőlistájára tekintve látunk, ugyanis a három eddig legeredményesebb gólszerző közül ketten igen szoros kapcsolatban állnak, pontosabban a lehető legközelebbi rokoni szál köti össze őket:

Bence a Balatonfüred játékosa, Máté pedig a Veszprémi KKFT-t erősíti, az egyéni remeklés mellett ráadásul mindketten büszkék lehetnek az együttesük teljesítményére is, hiszen előbbi gárda a második, az utóbbi a harmadik a tabellán. A különleges helyzet kialakulása azonban nem a véletlennek köszönhető, a srácok ugyanis kézilabdás családból származnak: nagymamájuk, Rába Ilona a Bakony Vegyész magyar bajnok játékosa volt, édesapjuk, Ambrus József pedig NB I-es, juniorválogatott kézisként vonult vissza.

Az ikerpárnak nem volt egyenes útja a kézilabdapályára, focival is próbálkoztak a fiúk, ám nem kerülhették el a sorsukat, és végül Orosházán labdát ragadtak. Az útjuk aztán az akadémiai rendszerbe, a balatonboglári NEKA-hoz vezetett, ezt követően azonban különváltak, Bence Balatonfüreden találta meg a helyét, a klub első csapatában pedig az Európa-kupában debütált az azeri Kur ellen, tíz góllal, hogy aztán nem sokkal később az NB I-ben is letegye a névjegyét, négy találattal. Eközben az U20-as bajnokságban is szórta a gólokat a balkezes átlövő, így nem meglepő, hogy a korosztályos válogatottba is meghívták, sőt tagja volt az augusztus első felében Szerbiában Eb-hatodikként záró magyar csapatnak; a 2008-as és 2009-es születésű játékosoknak ez volt az első kontinensviadala. Ambrus nem szeppent meg, a válogatott egyik vezéreként teljesített, ráadásul a gárda legeredményesebbjeként zárta a viadalt, nyolc meccsen összesen 55 gólt szerzett – a portugáloknak például 11-szer köszönt be – vele korábban erről már beszélgettünk a honlapunkon.

Máté útja rögösebb, ő Gyöngyösre került a NEKA-tól, majd hazaköltözött Orosházára, hogy nem sokkal később a Veszprémi KKFT-hez igazoljon, amely színeiben egyre inkább formába lendül, ezt bizonyítja a már említett, jelenlegi szezonbéli góltermése.

„Bíztam benne, hogy továbbviszik a fiúk a család kézilabdás hagyományait – kezdi az Utánpótlássportnak Ambrus József. – Kisgyerekként még láthattak engem a fiaim a pályán Orosházán, ráadásul több másik csapattársamnak is hasonló korú gyerekei voltak, így kellemes közegbe csöppentek. A futballal is próbálkoztak, ráadásul ügyesen, bekerültek a békéscsabai akadémiára, de annyira megterhelő volt az ingázás Orosházáról, hogy az iskola mellett ezt nem lehetett sokáig csinálni. Emlékszem, amikor elénk álltak, és mondták, hogy »nincsen gyermekkoruk«, azt nem volt könnyű hallani, nem élvezték ezt a helyzetet. Az általános iskolai évek végén tértek vissza a kézihez.

A visszatérésnek viszont nagyon örültem, megkönnyebbültem, hiszen én is a kézilabdás közegben érzem magam otthon, a focipálya mellett állni idegen volt nekem, persze, ha annál ragadnak meg, nem lett volna más választásom. Szerencsére mindketten örökmozgó, tehetséges gyerekek, úgyhogy a sportolással sosem gyűlt meg a bajuk. A NEKA-ra egyszerre kerültek 2023-ban. Óriási fejtörést és sok álmatlan éjszakát okozott nekünk, hogy a fiúk együtt folytassák-e a pályafutásukat, ikerpárról beszélünk, hihetetlenül erős a kötődés közöttük, ám ennek megvan a jó és a rossz oldala is. Amennyire tudnak egymásra számítani, közben együtt mennek bele a csibészkedésbe is. Ők együtt akartak maradni, a váltás azonban nem sült el jól, 2024-ben pedig más időpontban, de mindketten eligazoltak.”

A váltás Bencének jött ki jól, a korosztályos válogatottba is bekerült, Máténak azonban jóval nehezebb periódus következett.

– folytatja elérzékenyülve. – Bence könnyebb úton jár, a NEKA utáni váltás neki nem okozott olyan törést, mint Máténak. Óriási szülői feladat és kihívás, hogy őket külön és egyszerre támogassuk. Máté egy rövid időre még a kézit is abbahagyta, de amikor hazaköltözött, rengeteg időt töltöttem vele, jártunk együtt edzeni, bíztam benne, hogy visszatér majd a korábbi tűz. Ezt követően minden téren újra kellett építkeznie, úgy látom, most kezd olyan teljesítményt nyújtani, amilyet igazán tud. Most újra mindketten a megfelelő úton járnak, így a pályán is összetalálkoznak ellenfélként, azokat a meccseket viszont nem bírom nézni, csak az eredményt követem. Az igazságos döntetlenért szorítok... Egyébként az adott héttől és kihívásoktól függ, kire kell éppen jobban odafigyelni, kit kell támogatni lelkileg vagy szakmai szempontból.”

„Mindig is sülve-főve együtt voltunk Bencével, imádtam vele sportolni, volt egészséges rivalizálás közöttünk, de inkább úgy fogalmaznám meg, hogy húztuk egymást – veszi át a szót Ambrus Máté. – Nem volt egyszerű a NEKA-t követő szétválás, főleg érzelmi szempontból, nagyon hiányzott, nem volt olyan nap, hogy ne beszéltünk volna telefonon. Az idő múlása segített ezt megszokni. Tisztán emlékszem az első meccsre, amikor egymás ellen játszottunk, ő már Füreden volt, én pedig még a NEKA tagja voltam.

Szemtől szembe persze nem lehet mást tenni, mindent bele kell adnom, mindketten a saját csapatunkért küzdünk. Az első alkalommal nem is ment túl jól a játék... Vicces, ilyen helyzetben arra gondolok, hogy na, dobjál pár gólt, de azért túlságosan ne lendülj játékba!”

– teszi hozzá Ambrus Bence. – Mindig én voltam inkább abban a szerepben, hogy ellássam tanácsokkal, de szerencsére ezt ő nem teherként éli meg, rengeteget segítünk összességében egymásnak. Nagyon hálás vagyok Máténak, hogy sosem volt irigy rám, a válogatott-szereplésemnek is úgy örül, mintha a sajátja lenne. Azért, ha egymással kerülünk szembe a pályán, ugyanúgy odatesszük magunkat, miközben kicsit szurkolunk is a másiknak. Érdekes helyzet ez, különösebben nem is szeretem, ha ilyen módon találkozunk, de a saját feladatunkra kell koncentrálni, és nem szabad ekkor a másikkal foglalkozni. Nem könnyű, mert mindketten érzelmes emberek vagyunk.”

(Kiemelt képünkön: Ambrus Bence (balra) és Máté)