UtánpótlásSport
2024. július 14.
  • instagram
Junior férfi kézilabda Európa-bajnokság, Szlovénia
Keresés:

Sportágak

Kosárlabda

2023-08-19 12:28

Akadnak biztató jelek, de a nagy előrelépés még várat magára a fiúválogatottaktól

Mészáros Zalánnal, az MKOSZ szakmai és utánpótlás-bizottságának elnökével az után beszélgettünk, hogy a fiú kosárlabda-válogatottak befejezték nyári szereplésüket a korosztályos világversenyeken. Bár mutattak biztató jeleket – elsősorban az U16-osok Eb-jén – a magyar csapatok, összességében az elmúlt évekhez hasonlóan idén is elmaradtak az áttörést jelentő, nemzetközi sikerek.

Mint arról beszámoltunk, ötödik helyen zárt az U16-os fiú kosárlabda-válogatott a múlt vasárnap véget ért, romániai B-divíziós Európa-bajnokságon, ezzel Faragó Péter együttese az elmúlt évek legjobb magyar eredményét jegyezte a fiúk korosztályos kontinenstornáin. Korábban a nyáron az U18-asok a 11., az U20-asok a 15. helyen végeztek a másodvonalbeli Eb-n, míg az U19-es válogatott az utolsó, a 16. helyen zárt a hazai rendezésű vb-n. A fiúcsapataink nyári szereplésének értékelésre a hazai szövetség (MKOSZ) szakmai és utánpótlás-bizottságának elnökét, Mészáros Zalánt kértük fel.

„Alapvetően kettős, vegyes az összkép.

Akadnak jó jelek, reményt keltő eredmények. Ilyen például az U19-es vb első szakasza, a két győzelemmel a legelején. Emellett hasonlóképpen pozitív a feljutásért végig harcban lévő U16-os fiúk szereplése

 – kezdte az Utánpótlássportnak Mészáros. – Az U18-as és az U20-as válogatott kapcsán viszont egyértelműen hiányérzetem van, a csoportból való továbbjutás mindkét csapatnak reálisan elérhető lett volna.”

A korábbi kiváló játékos július óta tölti be az MKOSZ szakmai és utánpótlás-bizottságának elnöki posztját, mindemellett az U16-os fiúválogatottat csapatvezetőként segítette. A legfiatalabb korosztály Eb-teljesítményéről így nyilatkozott a sportvezető.

Az U16-os fiúválogatott közel járt a feljutáshoz Forrás: FIBA.Basketball

„Minden megvolt ebben a csapatban, ami a feljutáshoz, vagyis a legjobb háromba kerüléshez kell. A statisztikák is azt igazolták vissza, hogy jó néhány mutatóban az élen, vagy a legjobb két-három csapat között zártunk, és ez a tény már önmagában kiemelendő. Értelemszerűen meg kell vizsgálni azt is, amiben viszont nem, és azokon a területeken fejleszteni szükséges. A házigazda románok elleni, hosszabbításos vereség után a fiúk szerencsére nem estek össze, jól reagáltak, és szépen abszolválták a helyosztókat, ami azt mutatja, erős karaktere van ennek a társaságnak.

Ami ennél is fontosabb: akad több olyan játékos is a keretben, aki a képességei alapján felnőttválogatottságig viheti. Éppen ezért hatalmas a felelősségünk abban, hogy ezeknek a srácoknak a karrierjét megfelelően menedzseljük,

 és ha ideálisan fejlődnek, a legjobbak – fiatalabbként – akár már a jövő évi U18-as Eb-n is ott legyenek a válogatottban. Ugyanakkor, ahogyan már elmondtam, a legfontosabb feladatunk, hogy később ezek a fiatalok odaérjenek a nagyválogatottba. Bízunk benne, hogy az elkövetkezendő években egyre gyakoribb lesz, hogy a csapataink – lehetőleg nemcsak egy, hanem több korosztályban is – ténylegesen harcban lesznek a feljutásért. Minél többször lesz meg a sanszunk rá, annál valószínűbb, hogy ez össze is fog jönni.”

Mészáros Zalán Fotó: Vasas Attila/Vasas SC

„A felkészülés alatt négy A-divíziós válogatottal is találkoztunk: az első vonal Eb-jén végül hatodikként záró szlovénokkal, a hetedik szerbekkel, a nyolcadik görögökkel és a kilencedik lengyelekkel is szoros meccseket játszottunk. Ráadásul a szerbeket és a lengyeleket le is győztük. A szerbek például kifejezetten ragaszkodtak hozzá, hogy játszhassanak velünk, szóval

nemzetközi szinten is komoly respektje van ennek a csapatnak.

Nyilván, ezek csak edzőmeccsek, de számomra ezek az eredmények azt mutatják – és ezt a szerbek, görögök szakmai stábja is visszaigazolta az Eb alatt –,

ha A-divízióban szerepelünk, megvédhető lett volna a pozíciónk.

Gyakran jellemző, hogy a B-divízió élmezőnye erősebb, mint az A-divízió utolsó néhány együttese. Ez amiatt is alakulhat így, mivel mindig az előtte lévő korosztály teremti meg a lehetőséget a következő évre a fiatalabb évjáratnak.”

Áttérve az U18-as és az U20-as korosztályra, Mészáros Zalán szerint az elért eredmény egyik csapatnál sem tükrözi okvetlenül a mieink reális helyét az európai mezőnyben.

„Az U18-asok és az U20-asok esetén is eléggé hasonló a helyzet: ha egy-egy meccs másképp alakult volna számukra, jó eséllyel továbbjutnak a csoportból. Az említett két válogatottunk az eredményt illetően kétségkívül gyengébben teljesített, mint az U16-os együttes, azonban ennél árnyaltabb a kép. Ugyanis egyik csapatunk sem a legerősebb összeállításban tudott részt venni a tornán. A debreceni U19-es vb és az U20-as Eb időben túl közel volt egymáshoz, és természetesen a vb élvezett elsőbbséget, így a vb-n szereplő, 2004-es születésűek közül végül csak ketten – ők is az alapvetően hiányposztokon – utaztak az U20-asokkal, de reálisan öten-hatan is befértek volna a keretbe. Eközben az U18-asoknál is akadtak hiányzók: a csapatkapitányunk, első számú magasemberünk, Flasár Botond sajnos térdszalagszakadást szenvedett a második meccs elején az Eb-n. Emellett a 2005-ös korosztály legjobbjai közül – különböző okok miatt – Hőgye Patrik és Szőke Bálint sem tartott a csapattal nyáron. Ami azért hangsúlyozandó, mert a korosztály két évvel ezelőtti, U16-os Challenger-tornáján – amelyet Európa-bajnokság híján rendeztek –, ők ketten teljesítettek a legjobban.

Ennek fényében nem túlzás azt állítani, hogy alakulhatott volna sokkal jobban is az U18-as Eb.
Az U18-as fiúk a 11. helyen fejezték be a korosztályos B-divíziós Eb-t Forrás: FIBA.Basketball

Az A-divízióban Európa 16 legjobb csapata szerepel, így összesítésben a magyar fiúkat a 21., a 27., illetve a 31. helyen jegyezték. A nyári válogatottesemények tanulságait Mészáros Zalán így összegezte.

Azt szeretném, ha a jövőben az utánpótlás-válogatottjaink rendre abban a szellemben, stílusban kosárlabdáznának, mint ahogyan idén az U16-osok tették.

Ez alatt elsősorban azt a nagy intenzitású játékot értem, amely mindenhol uralkodó már egyébként Európa-szerte. Nincsenek lassú, nagydarab játékosok, hanem minden poszton jó alkatú, később még beérő gyerekeket választanak ki. Egészpályás, agresszív letámadással, illetve villámgyors, intenzív játékkal operálnak az ellenfelek. Abszolúte jellemző a nagy támadásszám a meccseken, ugyanis rengeteg gyors dobást vállalnak el a játékosok. Ha valaki a kezdetektől fogva ebben a szellemben kosárlabdázik, és ebben nő fel, azt később még úgymond lehet lassítani, és taktikailag képezni. De fordítva ez semmiképp nem működik: ha valaki a lassú tempóban szocializálódik, felnőttkorban már nem fogja felvenni a ritmust. Éppen ezért, amikor az utánpótlás fejleszteni való területeire gondolunk,

a képzésben mindenképpen a nagy sebesség melletti feladat-végrehajtásra kell a legnagyobb hangsúlyt fektetnünk. Ezt a szemléletet a gyerekek főképpen a klubokban tudják elsajátítani.

Minél több olyan egyesület lesz, amelyik ebben a felfogásban neveli a fiatalokat, annál eredményesebbé válhatnak idővel a válogatottjaink is.”

(Kiemelt képen: az U16-os válogatott két vezéregyénisége, Rosta Péter (középen) és Lukácsi Gábor Forrás: FIBA.Basketball)