„Bizonyítani akarjuk, hogy lehet ránk számítani” – Hajdú Kata

A görögországi világkupa-selejtezőn másfél év után mutathatta meg magát újra a női vízilabda-válogatottban a 18 éves Hajdú Kata, akivel a visszatérése kapcsán beszélgettünk.

A magyar női vízilabda-válogatott január közepén négy ifjúsági játékossal a soraiban szerepelt az alexandrupoli világkupa-selejtezőn, melyen az ötödik helyen végzett és bejutott az áprilisi szuperdöntőbe. Cseh Sándor szövetségi kapitány az egyébként is igen fiatal, 21 év átlagéletkorú együttesben a 2006-ban vagy később született ígéretek közül Hajdú Kata, Tiba Panna, Varró Eszter és a kapus Torma Luca játékára számított Görögországban. A válogatott legkiemelkedőbb eredménye a tornán az olimpiai bajnok spanyolok (14–14-es döntetlent követő) ötméteresekkel való legyőzése volt.

Az UVSE tinédzsere nem először szerepelt a felnőtt nemzeti csapatban. A nagyválogatottban 2022-ben, 16 esztendősen a tenerifei világliga-szuperdöntőn debütált Bíró Attila irányítása alatt, és már ennyire fiatalon olyan tettekkel vetette észre magát, minthogy fontos bombagólt ragasztott az akkori olimpiai és világbajnoki címvédő amerikaiak kapujába az elődöntőben, aztán a fináléban az éppen regnáló Európa-bajnok spanyolokkal szembeni ötméterespárbajban kétszer is eredményes volt. El is merengtünk rajta, hogy mikor szerepelt a világkupa-selejtezőt megelőzően legutóbb tétmeccsen a felnőttválogatottban?

„Azt hiszem, hogy nagyjából másfél éve, a 2023-as fukuokai világbajnokságon”– feleli. Azon a hatodik hellyel záruló világeseményen is letette a névjegyét, ugyanis 17 évesen és 113 naposan a legfiatalabb magyar női vízilabdázó lett, aki vb-n gólt lőtt.

Most ott folytathatta, ahol akkor abbahagyta.

„Jó érzés volt visszatérni a válogatottba, bár bevallom, újra fel kellett venni a ritmust. Nagyon szerettem volna bizonyítani ezen a világkupa-selejtezőn, ezért nemcsak a Görögországban töltött idő, hanem az azt megelőző felkészülés is megterhelt mentálisan. Az izgulásomat nem tudom levetkőzni, hiszen mindig benne szeretnék lenni a csapatban.

Most is úgy éreztem, hogy a gyakorlásokon jól ment a játék, de csak akkor nyugodtam meg, amikor kiderült, hogy én is mehetek Görögországba. A világkupa-selejtezőn közel sem játszottam úgy, ahogy tudok, de ahogyan a csapat is, én is meccsről meccsre javultam. Ilyenkor teljesen más taktikát kell a fejembe vésni, mint az UVSE-ben. Többen voltunk fiatalok és a hangulat is tetszett, jól kijöttünk a tapasztaltabb játékosokkal. A vízben azért még érződött, hogy nagy a tisztelet a rutinosabb társak felé, és sokszor kerestük őket a labdával.”

A spanyolok elleni sikert egyébként úgy érte el a csapat, hogy a már sokat megélt pólósok közül Keszthelyi Rita és Leimeter Dóra sem volt a keretben.

„Azért is örültünk annak a teljesítménynek, mert megmutattuk, hogy ha felszabadultak vagyunk, akkor így is tudunk játszani. Cseh Sándor korábban férficsapatoknál dolgozott, és a fiúknál nem kerülnek sűrűn tinédzserek a válogatottba. Szerettünk volna neki bizonyítani, hogy mi az éles helyzetekben sem illetődünk meg, egyszerre komolyak és lazák is tudunk lenni, megérettünk a feladatra. És persze

Kata egyébként az elmúlt másfél évben is közel volt a tűzhöz. A tavalyi párizsi olimpiai felkészülést végig a válogatottal töltötte, majd – ahogyan klubtársa, Varró Eszter is – az utolsó keretszűkítésnél maradt ki a Cseh Sándor, Mihók Attila kapitányi kettős által véglegesített névsorból.

„Amerikában voltunk, amikor kihirdették az olimpiai keretet és még utána öt napig tartott az edzőtábor. Kell-e mondanom, hogy milyen öt nap volt ez a számomra? Úgy is mesélhetem, hogy ennyi időm volt gondolkodni, mit rontottam el. De aztán Eszter és én is pihenés nélkül, egyből csatlakoztunk a korosztályos válogatotthoz, készültünk tovább, csak már az utánpótlás-világversenyre. Azzal nyugtattam magam, hogy fiatal vagyok és még lesz lehetőségem olimpián részt venni. Persze, ez már sokáig nem lehet kifogás, hiszen én is minden évben idősebb leszek. Az idő előrehaladtával ügyelni kell arra, hogy a bizonyítási vágy ne forduljon át görcsös erőlködésbe. Görögországban is végig bennem volt, hogy ha csapattag akarok maradni, akkor helyt kell állni.”

Kata az idén természetesen még a saját korosztályában is szeretne bizonyítani. Az U20-as válogatott Sike József vezetésével világbajnokságra megy, ráadásul címvédőként, mert 2023-ban a Benczur Márton által irányított gárda aranyat nyert a portugáliai Coimbrában.

„Mi nem úgy fogjuk fel, hogy címvédőként megyünk, mert az egy másik korosztály volt, cserélődtek a játékosok, de az biztos, hogy a legutóbbi világbajnoki arany után mindenki minket akar megverni. Küzdeni fogok, hogy bekerüljek a csapatba és igyekszem elkerülni a sérüléseket. Tavaly az U19-esekkel kikaptunk a spanyolok elleni Eb-döntőben, most jó alkalom lenne visszavágni. Biztos, hogy a legjobb tudásunk szerint fogunk felkészülni és a legfényesebb érem megszerzése lesz a célunk, de addig még sok idő van. Egyelőre a szerdai Tatabánya elleni meccs foglalkoztat.”

Ezen a nyáron bőven akad majd feladata a sokra hivatott vízilabdázónak, hiszen a Csanádi Árpád Sportiskolában érettségi is vár rá.

„Az érettségi is stresszfaktor, de a tanulás is nagyon fontos. Próbálok mindent maximálisan megcsinálni, ami nem könnyű, viszont már többen is átestek ezen az életszakaszon, úgyhogy remélem, nekem is menni fog.

Végül megnyertük a döntőt is. De akkor kicsit elérzékenyültem, amikor az osztálytársaim küldték a sok fényképet és videót. A saját döntésem volt, az iskola megértette, az edzőimnek pedig nem is mondtam. Persze, gondoltam rá, hogy szalagavató egyszer van egy életben, de nem véletlenül vízilabdázok. Nekem ez a sportág adja a boldogságot.”

(Kiemelt képünkön: Hajdú Kata Forrás: World Aquatics)