Eb-részvétel, kevesebb akadémia, kétszer annyi fiatalperc – mi a realitás az MLSZ ötéves stratégiai céljaiból?
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
A Magyar Labdarúgó Szövetség májusban elfogadta az ötéves stratégiai tervét, amelyben az utánpótlásra vonatkozó változások és célok hangsúlyos szerepet kaptak.
Áprilisban tele volt a szaksajtó azzal, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség új, a 2025–2030-as időszakra vonatkozó stratégiai tervet készített elő. Leginkább az osztotta meg az érintetteket, a véleményvezéreket és a drukkereket, hogy a szövetség a 2026/27-es évadtól annak fejében adja meg a körülbelül 500 millió forintos támogatást az NB I-es csapatoknak, hogy azok
A tervezetet májusban az MLSZ döntéshozói el is fogadták, így több más cél mellett a hazai futballisták „helyzetbe hozása” is hatályba lépett.
Az említett új szabályozással kapcsolatban számunkra elsősorban az utánpótlássportot érintő aspektus az érdekes. Eddig a fiatalszabályként ismert ösztönző lényege az volt, hogy az élvonalbeli klubokban egy évadban legalább 1485 percet kell játszaniuk 21 év alatti labdarúgóknak. A harminchárom fordulóra lebontva ez meccsenként 45 percet, azaz egy félidőt jelent. Ennek pontosan a dupláját írja elő az MLSZ 2026-tól, azaz 2970 percet kell fiatalokat szerepeltetni a bajnoki idényben.
Amennyiben már a most véget ért évadban is élt volna a szabályozás,
– az öt magyar játékosra vonatkozó szabályt nem figyelembe véve, mert akkor jóval több együttes veszítené el a pénzt. Az Újpest, a Ferencváros, a Paks és a Kecskemét korosztályos futballistái nem játszottak 2970 percet, viszont a 2024/25-ös kiírásban érvényes 1485 percet mind a tizenkét alakulat teljesítette.
Egy évaddal korábban, 2023/24-ben jóval rosszabbul álltak e téren az NB I-es együttesek. Mindössze két klub felelt volna meg a 2026-tól bevezetendő előírásnak, ráadásul két csapat – a leggazdagabb Ferencváros és a mára rendkívül nehéz helyzetbe került Fehérvár – még az akkor érvényben lévő percszámot sem hozta.
A stratégia szerint a 2026/27-es évadban már lényegében folyamatosan pályán kell lennie egy U21-es játékosnak. Ez önmagában nem tűnik lehetetlennek, hiszen az államilag elismert sportakadémiáknak elvileg ontaniuk kellene magukból az NB I-es szintű fiatalokat, ám ezt egyelőre nem igazán tapasztaljuk. Ráadásul nem elég csapatonként egy utánpótláskorút beépíteni, hiszen előfordulhat, hogy az edző cserélne, átszervezné a játékot, illetve a sérülésekkel is számolni kell. Tovább feszíti a képet, hogy az újítás az NB II-ben duplázást jelent: a másodosztályban minden csapatban a korábbi eggyel szemben, folyamatosan két U20-as futballistának kell majd játszani. A tizenhat csapatos másodvonalban ez harminckét fő, ami az élvonal tizenkét fiataljával együtt negyvennégy játékost jelent – legalább ennyi utánpótláskorú fog minden hétvégén szerepelni az első két osztályban.
Másfelől viszont megfelelő „alapanyag” nélkül igencsak kockázatosnak tűnhet ebbe a helyzetbe hozni a klubokat és a labdarúgókat. Sokszor kibeszélt téma, hogy valójában mikor érdemes a mélyvízbe dobni a reménységeket, milyen hozadékai és buktatói lehetnek a korai debütálásnak. Érdekes kérdés, miképpen lehet elejét venni annak a kellemetlen öltözői hangulatnak, ami azt erősíti, hogy a fiatal csak azért játszik, mert abból pénze van a klubnak. Bár talán az új szabályozás elcsendesíti a vitákat ugyanis, nem dilemma többé, mennyit és mikor szerepeljen az U21-es: átlagosan 90 percet, minden meccsen.
A korosztályos labdarúgók karrierjét az is erősen befolyásolhatja, hogy a piaci áruk meglehetősen megugrik azokban az években, amelyekben a fiatalszabály hatálya alá esnek. A kluboknak feltétlenül szükségük lesz NB I-es szinten bevethető utánpótláskorúakra, akik ideiglenes értéke az egekbe szökhet, hiszen a bajnoki végelszámoláskor is döntő lehet,
Az MLSZ stratégiájában ugyancsak meglepő, hogy már a bevezetőben a következőt olvashatjuk:
„Az utánpótlásképzés hatékonysága, különösen figyelembe véve a befektetett erőforrásokat és erőfeszítéseket, nem éri el a kívánt szintet, a tehetségek képzése, beépítése, értékesítése terén a fejlődés elmaradt a várakozásoktól. Az akadémiák száma indokolatlanul magas, miközben szakmai munkájukra az MLSZ-nek csak közvetett ráhatása van, finanszírozásuk a szövetség hatókörén kívül történik.”
A fiatal labdarúgók nemzetközi versenyképességének javítása érdekében pedig az alábbi, vázlatos cselekvési tervet fogadta el a szövetség:
„Utánpótlásközpontok számának csökkentése, a tehetségek koncentrálása, a támogatás minőségi munkához való igazítása minden szinten. Az egységes mérések, protokollok szigorúbb ellenőrzése.”
Több mint öt éve, 2020 januárjában hirdette ki a kormány az államilag elismert sportakadémiák listáját. Kezdetben a labdarúgás mellett kézilabdában és kosárlabdában jöttek létre akadémiák, a futballban az utánpótláselitbe sorolt tíz klub listája a mai napig nem változott:
Ezek a képzési helyek állnak az utánpótlás-nevelés csúcsán, ugyanis a piramismodellben a legalsó, grassroots-szintről, a körzetközpontokon és a tehetségközpontokon át vezet az út az akadémiákra. Vitaképes kérdés, hogy túl magas-e kiemelt klubok száma, ahogyan az is, biztosan megfelelően jelölték-e ki azokat, hiszen például Dél-Magyarországra nem jutott egy sem.
Még márciusban foglalkoztunk azzal hosszabb cikkben, hogy
így a 2024. január 1-jei adatok alapján a 157 ezer fős Szegedről vagy a 140 ezres Pécsről is elég nehezen megközelíthetők a hazai utánpótlás csúcsintézményei. A baranyai megyeszékhelyről a leggyorsabban a kispesti Magyar Futball Akadémiát lehet elérni, a Google térképe szerint mintegy 2 óra 18 perc alatt teljesíthető a táv. A szegediek szintén a Honvéd bázisára utazhatnak a leggyorsabban, ám nekik csak a jóval kedvezőbb, mindössze 1 óra 36 perces autózást kell vállalni azért, hogy akadémiát lássanak.
Persze az akadémia nem minden, a tehetség- és a körzetközpontokban is zajlik minőségi nevelőmunka, azonban az MLSZ célja eredetileg az volt, hogy a tíz kiemelt egyesületben gyűjtse össze a legígéretesebb fiatalokat, ahol aztán egységesen, kiváló színvonalú képzést kaphatnak. Azt még nem tudni, melyik kluboktól venné el a szövetség az akadémiai státuszt, hol koncentrálná még jobban a reménységeket.
A harmadik nagyon fontos, és az eddig említettek közül legambiciózusabb cél az MLSZ stratégiában, így szól:
„Az U17-es és U19-es válogatottal szemben elvárás legalább egy-egy Eb-döntőbe jutás.”
Mielőtt azt gondolnánk, valóban Európa-bajnoki finálét vár a szakvezetés a korosztályos nemzeti csapatoktól, tisztázzuk: a nyolccsapatos Eb-re való kvalifikációt célozta meg az MLSZ. Lényeges különbség, de azért nem lélegezhetnek fel a szövetségi edzők, hiszen az elmúlt években elért eredménysor nem túl biztató.
A táblázatból kitűnik, hogy Magyarország 2015 óta nem vett részt U19-es kontinensviadalon. Egyébként 2014-ben éppen hazánkban rendezték az Eb-t, a kvalifikáció pedig legutóbb 2008-ban jött össze. Hozzánk hasonlóan, a 2 millió lakosú Szlovénia sem jutott ki az elmúlt évtizedben ennek a korosztálynak az Európa-bajnokságra, viszont
Az ukránok a legeredményesebbek, akik három részvételből kétszer bronzéremmel tértek haza, a második helyen pedig az osztrákok állnak ugyancsak három kijutással. Horvátország, Szerbia és Szlovákia egyszer kvalifikált, akárcsak Románia, amely válogatottja az idén is ott lesz a pénteken kezdődő Eb-n – rendezőként.
Az U17-es Európa-bajnokságon korábban tizenhat csapat indulhatott, az idén azonban már csak nyolc vehetett részt. Ennek megfelelően ebben a korosztályban jóval többször jutottak ki a mieink és vizsgált országok válogatottjai, mint a két évvel idősebbek között.
Magyarország 2017-ben és 2019-ben is ott volt az Eb-n, sőt a csoportjából is továbbjutott. Ez mindenképpen dicséretes, ugyanis 2015 és 2019 között a régióból egyik ország csapata sem menetelt a kétszer is legjobb nyolcig. Ausztria és Szerbia háromszor vehetett részt az Eb-n, míg Ukrajna, Szlovénia és Horvátország kétszer, igaz, utóbbi egyszer rendezőként. A koronavírus-járvány utáni időszakban viszont a szerbek és a horvátok is háromszor jutottak ki, előbbi kétszer bronzérmet nyert, a magyarok viszont csak egyszer, a hazai rendezésű 2023-as kontinensviadalon játszhattak. Meg kell jegyezni, hogy Románia 2015 óta egyetlen egyszer sem kvalifikált U17-es Eb-re, Szlovákia pedig egy alkalommal jutott ki, méghozzá 2024-ben.
mindenesetre az egyelőre nem látszik, mi hozná el a változást, vagyis mitől jutna be a következő években magyar korosztályos válogatott a legjobb nyolc európai csapat közé.
(Kiemelt képünkön: a 19 éves Tóth Alex már alapemberré vált a Ferencvárosban Forrás: fradi.hu)
