Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
A legtöbb beszédtémát talán a futballban szolgáltatja, azonban más látványsportokban is létezik az úgynevezett fiatalszabály a felnőtt első osztályú bajnokságokban. Arra voltunk kíváncsiak, milyen utánpótláskorúakra vonatkozó rendelkezéseket, illetve ajánlásokat tartalmaznak az egyes csapatsportágakban az élvonal versenykiírásai.
A labdarúgókat érintő fiatalszabályról az NB I 2025–2026-os évadának indulása óta sok szó esik.
amely a nyár elején jelentette be, hogy új „magyar- és fiatalajánlást” vezet be az élvonalban. A rendelkezés lényege, hogy a klubok akkor kapják meg a szövetségtől a szponzori pénzek rájuk eső – 500 millió forintos – részét, ha minden mérkőzésen folyamatosan öt olyan magyar játékost tartanak a pályán, akik közül legalább egy 2005. január elseje után született.
A helyzetet bonyolítja, hogy az államilag kiemelt akadémiák munkáját a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet felügyeli.
Az intézet egyedi megállapodásokat kötött az egyesületekkel, és tisztázta, hogy azok abban az esetben sem veszítik el az akadémiai státuszukat, ha nem tudják teljesíteni a fiatalok játékperceire vonatkozó vállalásaikat, csupán a támogatásuk lesz kevesebb. Az NSMI figyelembe veszi a nemzetközi kupákban, illetve a negyeddöntőtől a Magyar-kupában szerzett játékperceket is.
Az intézkedésnek ugyancsak az volt a célja, hogy nagyobb teret kapjanak a magyar fiatalok. A szövetség nyolcra korlátozta a meccskeretbe csapatonként nevezhető külföldi játékosok számát – korábban az együttesek többsége 12-13 légióst alkalmazott –, továbbá két, a fiatalok szerepeltetését érintő előírás is bekerült a rendszerbe. Kötelezővé tették, hogy minden meccsre legalább egy U21-es és két U24-es magyar játékost nevezni kell. Mindemellett mostantól az állami akadémiák felnőttcsapataiban előre megszabott mennyiségű játékpercet kell adni a fiataloknak.
A kosarasoknál felemás a helyzet: a női NB I-ben már egy évtizede van érvényben a fiatalszabály, amely előírja, hogy csapatonként legalább egy U20-as játékosnak a bajnokik első félidejében mindvégig a pályán kell lennie. A férfiélvonalban is hasonló előírással próbálkozott az MKOSZ, de az U20-as helyett U23-as megkötéssel, ám nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Legalábbis erre ehet következtetni abból, hogy a szövetség négy szezon után 2024-ben megszüntette az elviekben a magyar fiatalok fejlődését szolgáló rendelkezést. Jelenleg az úgynevezett „kétmagyaros szabály” a követendő, vagyis életkortól függetlenül, egyszerre minimum két hazai játékosnak muszáj végig pályán lennie.
A férfi és a női vízilabda-bajnokságban a csapatoknak meccsenként legalább egy U20-as, saját nevelésű játékost kell szerepeltetniük. Saját nevelésű pólósnak az tekinthető, aki bármikor korábban legalább két szezonban játszott az adott klub országos bajnokságban részt vevő utánpótláscsapataiban.
mert a legtöbb helyen minőségi és széles utánpótlásbázist működtetnek, másrészt az egyesületek maguk is arra törekszenek, hogy a korosztályos játékosaikat beépítsék a felnőttcsapatba. A női élvonalban még inkább betartható a szabály, hiszen ott a felnőttpólósok csekélyebb száma miatt alapesetben is hamarabb lehetőséget kapnak a fiatalok.
Kézilabdában az akadémiáknak – amelyek szintén állami pénzből működnek – különböző vállalásaik vannak, és az anyagi támogatás egy része attól függ, hogy sikerül-e azokat teljesíteni. Fontos elem a fiatalok játszatása, az, hogy mennyi időt töltenek a pályán. A sportági szövetség évekkel ezelőtt azzal is próbálkozott, hogy az NB I-ben meghatározta a magyar játékosok csapatonkénti számát, a projekt azonban nem hozott sikert, mert érezhetően csökkent a bajnokságok színvonala.
(Kiemelt képen: a 16 esztendős, újpesti Baróti Bence a jégkorong Erste Liga legifjabb játékosa az évadban Fotó: Vörös Dávid/UTE)
