Tomanóczy Tibor: A szülő az utánpótlásedző legnagyobb ellensége

Egy nap az utánpótlásért címmel tizenötöször rendezett nagy sikerű konferenciát szerkesztőségünk. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott egész napos eseményen ezúttal is klasszis előadók beszéltek a korosztályos sportot érintő aktualitásokról, legfontosabb ügyekről. Tomanóczy Tibor, a dunaújvárosi röplabda-akadémia szakmai vezetője arról osztotta meg a gondolatait, hogyan érdemes bánni a korán és későn érő fiatalokkal, illetve a problémás sportszülők kezelése is szóba került.

Tizenötödik alkalommal rendezte meg az Utanpotlassport.hu szerkesztősége a Lurdy Ház Rendezvényközpontjában az Egy nap az utánpótlásért című konferenciát, amelyet szokás szerint nagy érdeklődés övezett. Az esemény „Kicsi vagyok, majd megnövök” című előadásán Tomanóczy Tibor, a korábbi 152-szeres válogatott röplabdázó, a DSE Röplabda Akadémia szakmai vezetője, a dunaújvárosiak U20-as és felnőttcsapatának vezetőedzője volt a főszerepben. A pódiumbeszélgetés első felében a korán és későn érő gyerekek csapatba építése, és az azzal járó problémák kezelése szolgáltatta a fő témát. Esett szó arról is, hogyan tarthatók meg a versenysportban a gyengébb fizikai mutatójú fiatalok, illetve miképpen motiválhatók és tarthatók a „földön” a kortársaiknál érettebb, ezért eredményesebb tizenévesek.

„A mi sportágunkban az érvényes – hasonlóan a kézi-, a kosár- vagy éppen a vízilabdához –, hogy az edzők mindig a magas, egyben tehetséges és ügyes gyerekeket keresik – kezdte Tomanóczy. – A tapasztalatom szerint azonban ez az együttállás nagyon ritka a fiatalabb korosztályokban.

A nyúlánk gyerekeknél sokszor tapasztaljuk, hogy a fejlődésük nagyon rapszodikus, mert amikor hirtelen növésnek indulnak, egyszerűen szétesik a mozgásuk, és időbe telik mire utolérik magukat. Ráadásul a magas gyerekeknél a hirtelen növekedés a kamaszkorban akár kétszer-háromszor is előfordulhat, és többnyire minden egyes ilyen alkalommal az alapmozgásokat – mint futás, ugrás és esés – is újra meg kell tanítani nekik. Ehhez képest az alacsony játékosoknál ezek a képességek gyakran természetesen jönnek maguktól, és szinte azt lehet mondani, hogy az ügyesség, illetve a könnyed, összeszedett mozgás is adottságnak tekinthető náluk.

Nyilván, a röplabdasport nem szeretné elveszíteni azokat a játékosokat sem, akik nem érik el a kétméteres magasságot, így nekik az évek során kitalálták a feladó és a liberó pozícióját, ahol az átlagos magasságúak is érvényesülni tudnak."

A szakember szerint a fiataloknál az is rendkívül fontos a sportágválasztásnál, hogy hol érzik igazán jól magukat, mert lehet, hogy bár valamiben nem annyira kiemelkedően tehetségesek, de ha jó társak és csapat veszi körül őket, akkor azt a sportágat attól még ugyanígy imádhatják, és szívvel-lélekkel űzhetik.

Szeretnénk mindenkit megfertőzni a röplabdasport szeretetével. A sportágunkban alapjában véve minden tanítható és fejleszthető, egyedül a gyerek magasságára nincs ráhatásunk, az puszta genetikai adottság. 

méghozzá úgy, hogy azt érezze: szerves része a csapatnak. Mivel csapatsportról beszélünk, így a sikerélmény is közös, amit az is magáénak érezhet, aki nem feltétlenül az előtérben szerepel, és tűnik ki éppen a tehetségével. Persze, gyakran okoz fejtörést, hogy mindenki esetében megtaláljuk, mire lehet alkalmas, a hitvallásom azonban az: nem igazi utánpótlásedző, aki csak azért mond le egy játékosról, mert az szerinte nem elég tehetséges. Lehet, hogy nem lesz mindenkiből válogatott röplabdázó, de a mi feladatunk ennél nemesebb: mindannyiukból sportembert kell nevelnünk." 

Az előadás második felében a sportszülőkkel való kapcsolattartás is terítékre került. Tomanóczy igencsak sarkos véleményt fogalmazott meg a túlbuzgó apukákról és anyukákról.

– summázta. – Számtalanszor előfordult nálunk is, hogy a szülők megpróbáltak beleszólni a mi munkánkba, de ez sosem vezetett még jóra. Ha már ránk bízták a gyereküket, akkor fontos, hogy ne kételkedjenek a hozzáértésünkben, illetve abban, hogy megfelelő szakmaisággal foglalkozunk a csemetéjükkel."

(Kiemelt képen: Tomanóczy Tibor Fotó: Vasas Attila)