Mennyit profitálnak az NB I-es szereplésből az akadémista fiatalok?

A sportági elitakadémiák közül a Puskás (labdarúgás), az NKA Pécs (kosárlabda) és a NEKA (kézilabda) is immár évek óta az NB I-ben szerepel a felnőttcsapatával. Arra kerestük a választ: vajon élvonalbeli első csapat nélkül nem is tud jól működni egy elitakadémia? És összességében mennyit és miben tesz hozzá a fiatalok fejlődéséhez az adott klub NB I-es szereplése?

Az elmúlt nagyjából másfél-két évtizedben megalapítottak három kiemelt jelentőségű akadémiát a különböző csapatsportágakban: a futballban a Puskás Akadémiát, a kézilabdában a NEKA-t, míg kosárlabdában az NKA Pécset (vagy másik nevén Rátgéber Akadémiát). Ami szintén közös bennük, hogy mára mindhárom az adott sportág első számú akadémiája lett számos tekintetben. Mindhárom intézmény esetében a kezdetekben kizárólag az utánpótlás-nevelésre fókuszáltak, és az elitképzést tűzték zászlajukra, viszont idővel aztán Felcsúton, Balatonbogláron és Pécsen is alakult felnőttcsapat, amely pedig feljutott az NB I-be a férfi- és női szakágban egyaránt, és jelenleg is az élvonalbeli bajnokság mezőnyét erősíti.

Felvetődött bennünk a kérdés:

Miért és milyen aspektusból van szüksége leginkább az NB I-es szereplésre az akadémiáknak? És a nagyképet nézve, ez összességében mennyiben válik a fiatalok javára?

A balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia részéről Mocsai Tamás ügyvezetőt kérdeztük a témában.

„Azt tudni kell, hogy a férficsapatunk immár sorozatban ötödik éve szerepel az NB I-ben, míg a női alakulatunk tavaly nyáron jutott fel újból az élvonalba – kezdte Mocsai Tamás az Utánpótlássportnak. – Amikor 2013-ban elindult az akadémiánk, egyértelműen az utánpótlásképzést tűztük a zászlónkra, és manapság is ez a fő profilunk. Azonban az évek során azt tapasztaltuk, hogy az utánpótlásévekből kiöregedő, tizennyolc-tizenkilenc éves játékosoknak túl nagy ugrást jelent a felnőttmezőnybe való bekerülés, és nem tudják olyan könnyen megtalálni a helyüket a profi közegben.

Nagyon fontos, hogy a tizennégy-tizennyolc éves kor között lezajló képzés után a fiatalokat aztán megfelelően integráljuk a felnőttek közé, és

A NEKA-nál mi viszont azt az utat választottuk, hogy megadjuk a játéklehetőséget a fiataloknak, és a férfi és a női NB I-ben is egy igencsak alacsony átlagéletkorú együttessel szerepelünk. Mindezt pedig úgy igyekszünk megvalósítani, hogy egyébként együttműködünk a többi akadémiával is, és a fiúknál például a Veszprémből, a Szegedből vagy a Ferencvárostól is rendszeresen érkeznek hozzánk olyan tizennyolc-húsz éves játékosok, akiknek a saját klubjukban ugyan még túl nagy lépcsőfok lenne a felnőttcsapatban való szereplés, nálunk viszont szóhoz juthatnak és fejlődhetnek.

Ugyanis ezzel válik teljessé a képzési görbe.”

A NEKA NB I-es felnőttcsapataiban az elmúlt években számos olyan játékos kapott lehetőséget a „szárnybontogatásra”, aki aztán nemzetközi szinten is megállta a helyét, és akár nagyválogatottságig vitte (a teljesség igénye nélkül): Palasics Kristóf, Zoran Ilics, Andrej Pergel, Krakovszki Zsolt, Krakovszki Bence és Papp Tamás, illetve Faragó Lea, Csíkos Luca és Kajdon Blanka.

„Emellett az a tapasztalatunk, hogy amikor a fiatalok nálunk már két-három éven át az NB I-ben megedződnek a kellő mértékben, akkor a magasabban jegyzett csapatok is már sokkal bátrabban nyúlnak hozzájuk, igazolják le őket, és jellemzően az új állomáshelyükön aztán hamar jelentős szerephez is tudnak jutni – emelte ki Mocsai. – 

vagyis az egy-kettővel szemben mi akár tizenkét-tizennégy ifjú tehetségnek tudjuk megadni ugyanezt a lehetőséget. Majd mivel a legjobban teljesítő fiataljainkra a szezon végén rendre lecsapnak az erősebb csapatok, így évadról évadra újabb ígéretek tudnak feltűnni az első csapatunkban.”

Az NKA Pécs (Rátgéber Akadémia) részéről a klub két sportigazgatója, Zalay Zoltánt (férfi szakág) és Éles Pétert (női) osztotta meg a tapasztalatait.

– mondta Zalay Zoltán, a pécsi akadémia fiúszakágért felelős szakmai vezetője. – Enélkül a képzés akadémiai színvonala megállna tizenhét éves korban, és a tizennyolc-huszonegy éves kor közötti, legszenzitívebb időszak maradna ki. Abban az esetben, ha nem lenne saját felnőttcsapatunk, gyakorlatilag nem tudnánk a tehetségeinket itt tartani az akadémián. Ugyan van felvevő piaca a tizenhét éves játékosoknak is, de messze nem lenne ilyen sikeres a fiatalok felnőttek közötti beválás, mint jelen esetben.

Nem véletlenül ez az elnevezés, mert ott további egyéni, kiscsoportos és csapatedzésekkel, illetve versenyeztetéssel tudjuk az ígéretes játékosainkat megfelelően fejleszteni. Jelenleg a fiúvonalon a következő játékosaink mutatják meg ennek a projektnek a létjogosultságát: a felnőttválogatott Meleg Gergő, a korábbi korosztályos válogatott Rátgéber Tamás, Bor Gábor, illetve a még jelenleg is utánpótlás-válogatott Szita Márton, Emelieze Ágoston, Mezőfi Márk, Lukácsi Gábor és Burony Bálint – mindannyian a felnőttcsapatunk keretét erősítik, és az aktív rotáció tagjai.”

A pécsiek női szakágának a helyzete annyiból különbözik a férfiakétól, hogy itt már működött felnőttcsapat korábban is, és csak az utóbbi években lett a Rátgéber Akadémia az NB I/A-csoportos együttes többségi tulajdonosa.

– folytatta már Éles Péter, a női szakág sportigazgatója. – Ennek volt az a következménye, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk az egyéni képzésre, mint az utánpótláscsapatok eredményességére. Csakhogy egy példát említsek: akadémiánk két kiemelkedően sikeres neveltje, Juhász Dorka és Kiss Virág – mindketten oszlopos tagjai a mai felnőttválogatottnak – soha nem nyert semmilyen korosztályos bajnokságot, miközben egyébként az egyéni fejlődésük töretlen maradt, és manapság már meghatározó szereplői nemcsak a magyar, hanem az európai topszintű kosárlabdának is. Az NB I-es felnőttcsapat léte természetesen nagy segítség számunkra, hiszen a saját rendszerünkbe nyilván jobban, könnyebben tudjuk beilleszteni a saját nevelésű fiataljainkat – főleg úgy, hogy már U16-os kortól kezdve azon elvek mentén zajlik a képzés, amelyek egyébként a profi csapatnál is az irányadóak. Ugyanakkor ez érdekes kettőséghez is vezethet, és a legjobb példa erre az idei szezonunk. Miközben a megengedett négy külföldi játékos helyett csak kettőt foglalkoztatunk, felnőttcsapatunk tizenkilenc forduló után veretlenül vezeti a női NB I-es bajnokságot, és bejutottunk a Magyar-kupa négyes döntőjébe is.

Éles kiemelte, a mostani 16 fős NB I-es keretükben nyolc akadémista szerepel, s közülük kettő – a 19 éves Rátkai Eszter és a 18 éves Josepovits Kinga – már bemutatkoztak a felnőttválogatottban is.

Ebből a felsorolásból nem hiányozhat a jelenleg sérülésből visszatérő, szintén felnőttválogatott Wentzel Nóra, valamint a tavaly Sopronba igazoló neveltünk, Laczkó Sára, aki ugyancsak debütált már a felnőtt nemzeti csapatban. Az a tény, hogy ilyen sok saját nevelésű játékossal is versenyben tudunk lenni a bajnoki címért az élvonalban, az nagyon jó visszajelzés arra, hogy megfelelő szakmai munka mellett, a legfelső szintre is oda lehet érni az akadémia felnőttcsapatával. A fentiekben felsorolt hat játékos mellett további jó néhány reménységünk jelenleg is tagja a korosztályos válogatottaknak, és közülük többen már debütáltak is a felnőttcsapatunkban: Gréts Dalma, Halmágyi Kitti, Hőgye Petra, Halmágyi Kata és Kecsmárik Olívia. Ők egytől egyig sokat profitálnak abból, hogy a nagycsapatunk ilyen nívót képvisel, hiszen ezáltal napról napra bele tudnak kóstolni abba a munkába, ami majd bízunk benne, hogy őket is elvezeti majd a felnőttválogatottság kapujáig.”

(Kiemelt képen balról: a pécsi kosárlabdázó, Rátkai Eszter (19) és a balatonboglári kézilabdázó, Bozsodi Eszter (17) Forrás: NKA Universitas Pécs és NEKA)