Köstner Vilmos: 48 éve ugyanolyan szeretettel viszonyulok a kézilabdához

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten a DVSC kézilabdaklubjának mesteredzőjét, Köstner Vilmost mutatjuk be.

Az életművét tekintve nehéz elhinni, de nem kézilabdázással, hanem labdarúgással kezdte a sportpályafutását Köstner Vilmos. Tizennégy éves koráig a DVSC-ben futballozott, majd testnevelő tanára, Ökrös István invitálására próbálta ki magát, és ragadt meg a Debreceni Dózsa korosztályos kézilabdacsapatában, amelyben jobbszélsőként szerepelt.

Játékosként nem jött el a nagy áttörés: később fellépett a klub felnőttcsapatába, majd a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára került orosz-testnevelés szakra, közben pedig a helyi NB II-es klubban kézilabdázott. A diploma megszerzése után Ózdra vezetett az útja, ahol testnevelő tanárként kezdett dolgozni, 1978-ban pedig átvette a városi klub serdülőcsapatának az irányítását.

„Édesapám több sportágban, például úszásban és atlétikában is jeleskedett, majd labdarúgó-játékvezető lett belőle, FIFA-kerettagságig jutott, nemzetközi mérkőzéseket is vezetett. Az ő példájából merítettem az ötletet, hogy focizzak, ami már akkor is a legnépszerűbb sportág volt; a kevés tévék egyikén, ami akkoriban a magyar háztatásokban előfordult, olyan klasszisokat figyeltem, mint Mészöly Kálmán vagy Farkas János. A labdarúgás nagyjai is inspiráltak, hogy ezzel foglalkozzak – emlékszik vissza a kezdetekre Köstner. – Különösebb tehetségem azonban nem volt hozzá, így amikor a testnevelő tanárom, Ökrös István meghívott, hogy próbáljam ki magamat a kézilabdában, nem gondolkodtam sokat. Ez éles váltás, jó régen történt, manapság ritkább, hogy ebben a korban menjen át az egyikből a másikba a fiatal.

összejöttünk a szomszédokkal, futkostunk, rúgtuk, dobáltuk a labdát – nem volt jellemző ez a széleskörű, hamar történő sportágválasztás, amit sokszor korainak érzek. A játék a legfontosabb az óvodai életkorban, az alakítja ki az alap koordinációt.”

Köstner szerint a testnevelő tanári pálya és az edzősködés kéz a kézben jár; a párhuzamos munka addig működött, amíg nem vált belőle NB I-es vezetőedző.

„A tanári pályát választottam hamarabb, a gyerekekkel való foglalkozás már tizennyolc évesen, az érettségi idejében ott volt a képben, az edzői képesítés a főiskola közben jött: észrevettem, hogy jól tudom irányítani a gyerekeket, a tornateremben magamra tudtam vonni a figyelmüket, meg tudtam tanítani a különböző sportágak alapjait. Ebből nőtt ki az edzősködés iránti szerelem. Szerencsém is volt, hogy az Ózdi Kohász hamar felfigyelt erre a képességemre, így kaphattam meg a serdülőcsapat irányítását. Büszkén mondhatom, hogy abból a keretből többen is élvonalbeli játékosok lettek, az együttes tagjaival a mai napig jó a kapcsolatom, rendre szerveznek találkozókat, amire engem is meghívnak. Huszonnégy éves voltam, amikor elkezdtem velük dolgozni, ők pedig tizennégy, de nemcsak mint edzőt, hanem mint embert is elfogadtak, aki a kézilabdán túl az élet egyéb területeire is hatással van. Mondhatom, függőségi viszony alakult ki közöttünk, ami eldöntötte, hogy ezzel hosszútávon akarok foglalkozni. Hozzátenném,

Köstner később visszatért Debrecenbe, a Debreceni Közút női NB I/B-s csapatának kispadjára ült le, nem sokkal később pedig visszatért a DVSC-hez pályaedzőként, Komáromi Ákos mellé: ahogyan ő fogalmaz, „bakancslistás elem” volt neki, hogy szülővárosa klubjában dolgozzon. Három évvel később már vezetőedzőként segítette a Lokit, amellyel négyszer is magyar bajnoki ezüstérmet szerzett, 1995-ben és 1996-ban pedig EHF-kupát nyert. Később dolgozott Nyíregyházán, Székesfehérváron, a Vasasnál, a Derecskénél, 2014 és 2016 között pedig a magyar női kézilabda-válogatott másodedzője is volt Németh András szövetségi kapitány mellett. A DVSC-hez több alkalommal is visszakanyarodott, legutoljára 2018-ban, és 2021-ig irányította az első csapatot; azóta a klub akadémiájának a tiszteletbeli elnöke, jelenleg pedig az U16-os leányegyüttes vezetőedzője, amellyel vezeti az országos bajnokság felsőházának a tabelláját.

„A pályafutásom során felnőttcsapatokkal foglalkoztam több évet, de a köztes időszakokban, amikor utánpótlással foglalkoztam, ugyanolyan meghatározó volt, tele szép emlékkel. Az a legnagyobb öröm, amikor a korábbi korosztályos játékosoddal később NB I-es mérkőzésen találkozol, akár úgy, hogy a saját együttesednek a tagja, akár az ellenfélnél szerepel. Ahogyan az ózdi kezdetek kapcsán említettem, talán azt tartom a hivatásunk kapcsán a legfontosabbnak:

Immár negyvennyolc éve ugyanolyan szeretettel viszonyulok a kézilabdához, mint a kezdet idején; megtehetném, hogy lepihenek, de úgy érzem, még szükség van a tudásomra, a játékosok fiatalos lendülete pedig a mai napig engem is hajt, és mindig tanít valami újat.”

(Kiemelt képünkön: Köstner Vilmos Fotó: Dömötör Csaba)