Nagy Attila: Sosem eredményekben, hanem játékosnevelésben gondolkodom

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Nagy Attilát, a békéscsabai női röplabdázás felemelkedésében kulcsszerepet vállaló, elismert szakembert mutatjuk be.

Gyerekkorában Szegeden versenyszerűen vízilabdázott Nagy Attila, aki aztán követve a szülői hagyományokat mégis a röplabdázás felé vette az irányt, és 20 évesen edzőnek állt a sportágban (édesanyja röplabdázó, míg édesapja edző volt). És milyen jól tette, hiszen az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb és legismertebb hazai női utánpótlásedzőjéről beszélhetünk a személyében. Megannyi korosztályos bajnoki címet nyert a csapataival, jó néhány válogatottjátékost kinevelt, és

„Tizennégy éves koromig pólóztam, viszont a röplabdasport is mindig része volt az életemnek, hiszen a tornatermekben nőttem fel, és a családi örökség rám is hatott – elevenítette fel a kezdeteket az 54 esztendős tréner az Utánpótlássportnak. – Az edzősködéssel tizenkilenc-húsz éves koromban kezdtem el kacérkodni, amikor is a szüleim segítőjeként kipróbálhattam magam a gyerekek mellett, és rögtön nagyon megtetszett a dolog. Aztán egy-két év elteltével a debreceni sportiskolához kerültem, és valójában ott indult el igazán az edzői pályám. Négy év múltán, 1996-ban a legendás szegedi edző és testnevelő tanár, Ducsai Géza invitálására visszatértem a Tisza partjára, és a Szegedi DRE-nél igazi villámkarriert tudtam befutni. Alapvetően az utánpótlás felkarolására hívtak a klubhoz, de gyorsan az extraligás felnőttcsapat vezetőedzői posztján találtam magamat, és egy-két szezonig szinte mindent én csináltam az egyesületnél, ugyanis a „nagyok” mellett még az U21-es, az U19-es és az U15-ös csapatot is vittem. Akkor még nem volt ekkora anyagi támogatottsága a sportnak, így akkor sok edzőkollégámmal együtt én is egyszerre több ember feladatát végeztem, csakhogy életben tartsuk a sportági életet. Összességében szép éveket töltöttem Szegeden, hiszen nyertünk országos ifjúsági kupát, illetve jó néhány érmet a korosztályos bajnokságokban. A gazdasági körülmények miatt aztán úgy hozta az élet, hogy a Szegedi DRE megszűnt, így új kihívás után néztem, és ekkor, 2000 őszén kerültem Békéscsabára, az akkor újonnan megalakuló BRSE-hez.

Nagy Attila és Kormos Mihály közös irányításával a BRSE a története során először 2005-ben szerepelt leányutánpótlás országos döntőben, amelyben mindjárt ezüstérmet is szerzett a gyermekkorosztályban. Ebben a csapatban játszott akkor mások mellett a két későbbi klubikon, sokszoros felnőttválogatott Molcsányi Rita és Pallag Ágnes is. Ami pedig igazán egyedülálló, hogy

tehát egyetlen egyszer sem hiányoztak a legjobb hatból az utánpótlás-bajnokságokban.

Az igazat megvallva, mindig is volt bennünk egyfajta dac, extra bizonyítási vágy, hogy itt, a Viharsarokban, kisvárosi klubként valami maradandót alkossunk, és megmutassuk, hogy van létjogosultsága az egyesületünknek. Mindig igyekeztünk úttörőek lenni a hazai röplabdázáson belül, keresni a megújulás lehetőségét, edzőként folyamatosan képezni magunkat, és ezáltal többet és többet adni a játékosoknak.

de a pillanatnyi eredményesség soha nem homályosítja el az értékítéletünket, és annak az oltárán soha nem áldozzuk fel a nevelőmunka szükséges lépéseit egyetlen korosztályban sem.”

A 2000-es évek második felében Nagy a BRSE felnőttegyüttesét az NB II-ből indulva feljuttatta az Extraligába, ahol négy évadon irányította még az első csapatot, mígnem 2011-ben leköszönt, és visszatért az utánpótlás-neveléshez. Az elmúlt 15 esztendőben már kizárólag a fiatalokkal foglalkozik, és

Időközben korosztályos válogatott szövetségi edzőként is dolgozott négy éven át, 2010 és 2014 között. A sokat látott szakember ma sem szakadt el az edzősködéstől, a BRSE U15-ös és U12-es csapatát irányítja, előbbivel bajnoki címet szerzett, míg utóbbival bronzérmes lett ebben az évadban. Mindemellett a klubnál az országos játékosmegfigyelésért és -toborzásért (scouting) is ő felel.

„Az elmúlt másfél évtizedben szinte minden évben kicsit más feladatot kaptam, és éppen azzal a korosztállyal dolgozom, ahol a legnagyobb szükség van rám, és a legtöbbet tudom segíteni abban a pillanatban. Voltam az U21-esek és az U19-esek vezetőedzője is, de ugyanúgy az U17-es, az U15-ös, az U13-as és az U12-es csapatnál is megfordultam. Hál’istennek elmondhatom azt magamról, hogy nemcsak egy korosztályhoz értek, hanem a teljes spektrumra van megfelelő rálátásom, a legkisebbektől kezdve a legnagyobbakig bezárólag.

Nagy Attilát a hazai szövetség (MRSZ) három alkalommal (2011, 2019, 2021) is megválasztotta az év utánpótlásedzőjének. Adódik a kérdés: vajon mégis mi motiválja manapság a három és fél évtizede a pályán lévő trénert?

„Azt gondolom, még nem értük el a célunkat. Akkor leszek igazán elégedett, ha – nyilván ez most álomszerűnek tűnik –

Szerintem ezt nem is elsősorban az eredményekben, olimpiai és világbajnoki részvételben kell mérni, hanem a sportági kultúra állapotában. Először is azt kellene elérnünk, hogy az extraligás meccsekre stabilan két-három ezer ember kilátogasson hétvégente, illetve legyen sokkal több olyan motivált, elhivatott fiatal, aki a tanulmányai mellett még magas szinten röplabdázik is.

Még mindig nincs elég olyan tehetséges, jó fizikumú játékosunk, amivel elégedettek lehetünk, és szükséges hátországot tudna biztosítani a sportági akadémia rendszernek. Ez persze nemcsak békéscsabai, hanem országos probléma, amelyen közösen, a Magyar Röplabda Szövetség vezetésével kellene javítanunk, és

Nem dőlhetünk hátra, sok a teendőnk, ugyanis a mércét a nemzetközi szint jelenti, ott pedig még van lemaradásunk.”

(Kiemelt képet készített: Csukás Zsolt/BRSE)