„Nem kifogásokat keresünk, tanulni akarunk” – Kovács Róbert az U18-asok vb-hetedik helye után
Kovács Róbert vezetőedző összegzett a magyar válogatott hetedik helyével záruló U18-as fiú vízilabda-világbajnokság után.
Mint arról beszámoltunk, a portugáliai Rio Maiorban rendezett U18-as fiú vízilabda-világbajnokság zárónapján a magyar csapat 16–13-ra legyőzte az olaszokat és a hetedik helyen végzett a globális seregszemlén.
A magyar csapat a vb-n a szerbek 17–10-es legyőzésével kezdett, majd a horvátoktól 12–9-re, a montenegróiaktól 20–13-ra kapott ki. Csoportharmadikként a keresztjátékban Új-Zéland ellen nyert a válogatott 25–13-ra, aztán a negyeddöntőben az amerikaiak 12–11-re bizonyultak jobbnak. Az 5-8. helyért vívott találkozón a görögöktől szenvedtek 18–13-as vereséget a mieink, ezt követően jött az olaszok elleni zárás.
A hazai szövetségi portál megjegyezte, 2021-től kezdve 25 korosztályos világversenyen sikerült rendre kiharcolni a négy közé jutást, majd 2025-ben becsúszott egy-egy 5. és 6. hely – ám
A nemzeti együttest az a Kovács Róbert irányította Portugáliában, aki az elmúlt években kétszer is világbajnoki címig vezette az aktuális korosztályos csapatát. A tréner 2022-ben az U18-asokkal Belgrádban, 2023-ban pedig az U20-asokkal Bukarestben nyert vb-aranyat. A szakember a világbajnokságot követően összegezte gondolatait.
„A világbajnokság hetedik helyével természetesen nem vagyunk elégedettek – kezdte Kovács. – Csalódottak vagyunk, ennél többet szerettünk volna kihozni magunkból. Edzőként a felelősség mindig az enyém. Ahogyan a két utánpótlás-világbajnoki címnél engem illetett az elismerés vezetőedzőként, most is én vagyok a felelős ezért a hetedik helyért. Ez a sport rendje, ezt nem fogom másként gondolni. A sport nem csak a győzelmekről szól.
Biztos vagyok benne, hogy ez a csapat is erősebb lesz ettől az úttól. Különösen fájó volt látni azt a rengeteg bántó és sokszor méltatlan kommentet, amelyet ezek a 17–18 éves fiúk kaptak a közösségi médiában. Néhány másodperc alatt könnyű ítéletet mondani, de azok az áldozatok, amelyeket ezek a játékosok, az edzők és a stáb nap mint nap meghoznak, nem látszanak a képernyőn keresztül egy kényelmes fotelben ülve. Lemondások, rengeteg edzés, sérülések, családtól távol töltött idő – ez mind része annak az útnak, amelyet ezek a fiatalok választottak. Mindezt úgy, hogy többen érettségi vizsgára is készültek a felkészülési időszakban. Ez a csapat korábban már bizonyította, hogy képes kiemelkedő eredményekre, ezért tudom, hogy egyetlen torna nem írja felül sem az elvégzett munka, sem egy sportoló vagy egy közösség értékét.”
A vezetőedző kiemelte, hogy ma már a vízilabdában is rendkívül kiegyenlített a nemzetközi mezőny, a teljesítmények hullámzóak és ezen a világbajnokságon is születtek olyan eredmények, amelyekre kevesen számítottak.
„Meggyőződésem, hogy azokból csapatokból is, amelyek most az 5–8. helyért játszottak – görög, szerb, olasz, magyar – néhány év múlva többen olimpiai érmekért fognak küzdeni. Kicsik a különbségek, nüanszok döntenek egy-egy pillanatban és nekünk azon kell dolgoznunk, hogy ezek a nüanszok a mi oldalunkra billenjenek majd, amikor ezek a fiatalok a felnőtt porondra lépnek. Az amerikaiak ellen egyetlen góllal kaptunk ki a negyeddöntőben. Ha ott nyerünk és éremért küzdhetünk, a hiányosságaink ugyanúgy fenállnak. Szándékosan nem nyilatkoztam eddig, hogy a sorsdöntő USA elleni negyeddöntős meccsünk előtt három perccel a centerünk súlyos sérülést szenvedett a parton, betört a koponyája, így nem állhatott a csapat rendelkezésére. Nem szerettem volna, hogy azt érezze a csapat, nélküle nem képesek nyerni. Lehet, hogyha ő is ott van a csapatban, továbbjutunk. Ez már nem fog kiderülni és azt is pontosan tudom, hogy a sportban nincsen „ha”, de ez is egy tény. Nem kifogásokat keresünk, tanulni akarunk. Elfogadjuk a kritikát, ha az szakmai és építő jellegű, de a személyeskedés, a bántás és a fiatal sportolók megalázása nem visz előre. Most ez így sikerült.
Mert a sportban nemcsak az számít, hogy valaki hányszor nyer, hanem az is, hogy egy vereség után is képes-e felállni, tanulni belőle és újra megpróbálni. Továbbra is ugyanúgy tisztelem, szeretem és becsülöm a játékosaimat, mint a világbajnokság rajtja előtt. Köszönöm a játékosaimnak és a stábomnak a beletett munkát, a szövetségnek a támogatást, a sok szülőnek és családtagnak a helyszíni szurkolást, továbbá az otthonról történő biztatást.”
(Kiemelt kép forrása: MVLSZ)
