Újvári Gábor: Biztonság, dicséret, humor

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Újvári Gábor labdarúgóedzőt, a Mészöly Focisuli alapítóját és alelnökét mutatjuk be.

„A grundon!” – vágja rá Újvári Gábor arra a kérdésünkre, hogy hol került közelebbi kapcsolatba a labdarúgással. Egyesületi szinten az MTK-ban, majd a Vasasban játszott, ám utóbbiból eltanácsolták, és kisebb csapatokban folytatta – végül a felnőtt BLSZ I. osztályig jutott, a karrierjének keresztszalag-szakadás vetett véget.

„Édesapám gyerekként levitt az MTK-pályára, és rögtön beleszerettem abba, ami ott fogadott. Egy ideig vele, aztán egyedül mentem minden mérkőzésre, kettős rangadókra, válogatottmeccsekre. Őrült szurkoló voltam.”

Újvári nem távolodott el a futballtól az aktív évei után sem, csak területet váltott: a sportmédiában találta meg a számításait.

„A tízévesek Lurkó-kupáját 1995 és 2002 között közvetítettük a tévében, utánpótlás-magazint is csináltunk, de a csúcsfutballal szintén foglalkoztunk: a Ferencváros, az MTK és a válogatott kulisszatitkait mutattuk be. Egy ideig a Góliát McDonald’s FC kommunikációs vezetője is voltam, bizonyára sokan emlékeznek, ez a klub szervezte azokat a fantasztikus rendezvényeket, amelyekre az egész országból érkeztek iskolai csapatok a fővárosba – sok későbbi válogatott labdarúgó tűnt fel ott.”

Közben született két fia, és érthető módon a futball a gyerekek életében is meghatározó lett.

„Először az iskolában kezdtek focizni, majd elvittem őket egyesületbe. Elég messzire kellett menni, úgyhogy mindig ott maradtam, néztem az edzéseket, és szép lassan megfogalmazódott bennem:

Sokat beszélgettünk az ottani edzőkkel, aminek az lett a vége, hogy felkértek segíteni. Azt mondtam, rendben, de gyerekekkel csak úgy szabad foglalkozni, ha megvan a licenc, ezért elvégeztem a megfelelő képzéseket. Eleinte egy csapatom volt, amiből gyorsan lett kettő. Éreztem, működik, amit csinálok, a gyerekek szeretnek edzésre járni, és eszembe jutott, hogy ebből külön klubot is létre lehetne hozni.

Újvári ekkor, 2009-ben kereste meg Mészöly Gézát, a korábbi válogatott futballistát és élvonalbeli edzőt, akivel még gyerekként futballozott együtt a Vasasban.

„Az ürömi óvodában és iskolában kezdtünk el gyerekekkel foglalkozni, aztán egy évvel később, 2010-ben egyesületet alapítottunk, ez lett a Mészöly Focisuli. Ezekben az években minden tudást magamba akartam szívni:

volt közöttük angol, spanyol, olasz, német, osztrák, török, cseh és lengyel csapat is. Rengeteg dolgot el lehetett lesni. Csak egy példa: amikor a Feyenoordnál jártam, láttam, hogy az edzés előtt a gyerekek egy mikrobuszból szállnak ki, úgy érkeznek a centrumhoz. Amikor bejött a tao, és lett rá pénzünk, meg is vettük a buszokat, és elindítottuk a fuvarozást, azért, hogy minden gyerek eljuthasson a mérkőzésekre.”

Ha már tao: Újvári nagyon lelkes lett, amikor másfél évvel a Mészöly Focisuli indulását követően elindult rendszer.

„Nagyon komoly anyagot adtunk be, három éves tervet készítettünk, az MLSZ-ben mondták, hogy ilyet nem láttak még mástól. Persze később keletkeztek bonyodalmak belőle, nem annyi pénzt kaptunk meg, amennyi – a vállalt, és teljesített fejlődés alapján – szerintünk jogos lett volna, de idővel hozzászokik az ember, hogy ellenszélben kell dolgoznia.”

A képzés mindenesetre jól működött, hamar népszerű lett a focisuli, eleinte hat bázison fogadták a gyerekeket, napjainkban pedig három telephelyen tartanak rendszeresen edzéseket.

Ez egy életforma, amit mellettünk a szülőknek is be kell vállalniuk azért, hogy a gyerekek boldogok legyenek, sokat játszhassanak.”

Amikor azt kérdezzük, mi az utánpótlás-nevelés legfájdalmasabb része, nem mereng sokat a válaszon.

„Amikor elviszik a gyereket a klubtól. Mi szívvel-lélekkel neveljük őket, ezért minden játékossal kialakul a kötődés, nekem persze leginkább azokkal, akikkel közvetlenül én foglalkozom. Nem kérdés: azt szeretnénk, hogy minél jobban alakuljon a gyerekek karrierje, és ha máshol sikereik lesznek, nagyon örülünk. Csak sajnos gyakran azt látjuk, hogy akár már két évvel később a harmadik klubban van, nem jött be az akadémiai lét, és arra gondolunk, ha nálunk marad, jobban alakulhatott volna a sorsa. Az indulásunk óta több mint négyszáz gyereket vittek el az akadémiák, ez félelmetesen magas szám…

Azon belül kellenek az új kihívások, izgalmasnak, érdekesnek kell maradni, de az alap a biztonság. Az utánpótlás-nevelés legfontosabb része a gyermekvédelem. Minden csak ez után következhet.”

A klubvezető szerint a játékosoknak szabadságot kell adni.

„Mi azt mondjuk a gyerekeknek, hogy

Egyebek mellett ezért vannak kreatív, a pályán látó, sokat futó játékosaink. Nem mondjuk nekik azt, hogy passzolni kell, nem szidjuk le őket, amikor önzők. Sőt szerintem legyen is önző a gyerek, amikor kicsi – nyilván közben jelezzük, hogy figyelj, ezt ide meg ide is adhattad volna, és akkor jobb helyzetbe kerültünk volna. Óvatosan kell a gyerekekkel bánni, nagyon oda kell figyelni rájuk, mert aki nem látja, hogy a futballban a játékosnál nincs nagyobb érték – mind emberileg, mind üzletileg –, az egyszerűen nem ért hozzá.”

Újvári nem méri szűken a dicséretet.

„Ha a meccsen látok egy jó átvételt, egy szép cselt, azonnal bekiabálok: gyönyörű volt! Nagyon sokat kell dicsérni őket, és a tudtukra adni azt is, hogy nyugodtan hibázhatnak. Ha üvöltenék velük vagy lecserélném őket, amikor elrontanak valamit, nem mernének többet próbálkozni, ez pedig teljesen ellentétes a céljainkkal. Mindeközben rendkívül fontos az őszinteség is, amibe beletartozik, hogy rámutatunk a hibákra. A másik kulcs a gyerekekhez a humor. Azt hiszem, elég jól tudok trollkodni velük, a kiélezett pillanatokban bemondok olyanokat, hogy mindenki dől a nevetéstől. A meccs előtti taktikai értekezleteink pedig nem arról szólnak, mit kell csinálni a pályán – hiszen rájuk bízzuk, mihez kezdenek a labdával –, hanem mesélek. Mesélek az életről, a sportszerűségről, a jellemről, a futballról.”

A támadófutball a Mészöly Focisuli védjegyévé vált.

„Nálunk nincs időhúzás, eredménytartás, ügyeskedés. Mi mindig rúgni akarunk még egy gólt. A szélsővédőnek fel kell futnia a támadással, akárcsak a hatosnak. A nyolcasnak minden akció végére meg kell érkeznie a tizenhatoson belülre. Folyamatosan letámadunk, azonnal labdát akarunk szerezni. A nemrégiben elhunyt futballtudóstól,

A számok is azt igazolják, hogy valamit jól csinálnak Újváriék.

„A tizenöt év alatt két felnőtt női és negyvenegy utánpótlás-válogatottat neveltünk, de úgy még valóságosabb a statisztika, ha azt mondom: az elmúlt hat-hét esztendőben negyven futballistánk került be a korosztályos nemzeti csapatokba. Nagy büszkeség az is, hogy három egykor nálunk nevelkedett labdarúgónk mellett tavasszal az U15-ös válogatott keretébe öt olyan játékos is bekerült, aki jelenleg a Mészöly Focisuliban játszik.”

(Kiemelt képünk forrása: Mészöly Focisuli/Facebook)