Miért „veszélyes” a juniorkor?

A junior férfi kézilabda-válogatott szövetségi edzőjének, Sótonyi Lászlónak a segítségével annak jártunk utána, miként épülnek egymásra az utánpótlás nemzeti csapatok, illetve hogy milyen kihívások várnak a szakemberekre a korosztályváltásnál.

Korosztályváltáshoz érkeztek el idén nyáron a magyar utánpótlás fiú kézilabda-válogatottak, amelyek a világversenyük befejeztével „léptek szintet”; a világbajnokságukon tizennegyedikként záró, 2004-es és 2005-ös születésű játékosok alkotta juniorok elbúcsúztak az utánpótlásévektől, és immár a felnőttek közé tartoznak, a helyükre a vb-7. ifjúságiak (2006-2007) érkeztek meg, míg az EYOF-on negyedikként záró serdülőkre immár ifiként kell utalnunk.

Az nem kérdés, a korosztályváltások mérföldkőnek számítanak a játékosok pályafutásában, a nemzeti csapat tekintetében pedig ez különösen igaz. A junior férfi kézilabda-válogatottat 2020 óta szövetségi edzőként irányító Sótonyi László már a harmadik ilyen váltására készül, amikor a legidősebb korosztály nemzeti csapatának vezetőjeként új keretet üdvözölhet. A kérdés rögtön felmerül: edzői és játékos szemszögből milyen kihívásokat tartogat ez az időszak?

„A juniorkor az utolsó lépcsőfok a felnőtté válás, a felnőttválogatottság felé vezető úton. A junior-világversenyeken elért eredményeket még inkább szám tartják, egy jól sikerült világbajnokságnak köszönhetően akár a Bundesligába is eligazolhat a fiatal játékos, ráadásul az A-válogatott szövetségi kapitánya is ebből a korosztályból keres utánpótlást, új embereket – mondja Sótonyi a honlapunknak. – A juniorok esetében nekem azt kell szem előtt tartanom, hogy

Nem lesz mindegyik évjárat olyan extra, mint a 2002-es (amelyet többek mellett az U21-es vb-ezüstérmes Imre Bence és Fazekas Gergő képvisel – a szerk.), de a cél, hogy minden évben legyen olyan fiatal, aki odakerülhet a nagyok közé. A korosztályváltásnál az első feladatunk az, hogy megfelelő csapatösszhangot alakítsunk ki, hiszen a srácok új stábhoz kerülnek, a megfelelő együttműködés pedig kulcsfontosságú. Ez nem mindig könnyű, hiszen minden sportoló más. A különböző korosztályok azonos tengelyen és irányban haladnak előre, vannak olyan alapvetések, amik minden válogatottra vonatkoznak. Alapvető, hogy meglegyen a játékértés, védekezésben és támadásban egyaránt, legyen szó visszarendeződésről, indításról, minden apró elemről, ami a felnőttkorban is kiadhatja az eredményességet. Ennek kapcsán állandó a kommunikáció a szakemberek között, én is közelről figyeltem idén nyáron az ifjúsági vébét; nem ismeretlen játékosokat kapunk. Persze, az edzőknek megvannak a saját tulajdonságaik, elképzeléseik, amik megjelennek az együtteseknél.”

Ahogyan a szakember említette, korosztályos viszonylatban a junioroknál a legnagyobb az „eredménykényszer”, ami azonban kétirányú.

„Minden világversenyen kettős célrendszerrel dolgozunk, ez a juniorokra is igaz. Egyrészt tapasztalja meg, milyen világversenyen szerepelni, tanulja meg a rendszerünket, illetve azt, hogyan kell kezelni az ekkor érkező akadályokat. Ez a hosszabb távú cél, de természetesen a minél jobb eredmény kiharcolása is ott lebeg a szem előtt. Ezt a kettősséget nehéz kezelni, a mentális felkészítés ebből a szempontból is kulcsfontosságú. A játékosban ne az maradjon meg, hogy a dánok ellen mennyire nehéz szerepelni, hogy ők az esélyesek, hanem az, hogy ha betartják a taktikai utasításokat, bárkit legyőzhetnek.”

Az idén juniorkorba lépő ifisták nem dőlhetnek hátra, ha a válogatott kerettagságról van szó, Sótonyi ugyanis hangsúlyozza, kiemelt fontosságú időszak ez a sportoló pályafutásában.

„Minden korosztályban hasonló szemlélet alapján dolgoznak a játékosok, így a váltás után sem összeszokatlan csapatról beszélünk, hozzátéve, hogy senkinek sincs bérelt helye a keretben. Fogalmazhatunk úgy is, hogy

aminek köszönhetően könnyedén bekerülhet új kézilabdázó a látószögünkbe, ugyanakkor ki is kerülhet belőle, ha olyan klubnál van, amelynél kevésszer kap lehetőséget. Ráadásul a tapasztalat az, hogy más országokban több időt kapnak a bizonyításra a juniorok, ami aztán a későbbiekben előnyt jelent nekik. Igaz ez például az északi országokra, ami fizikális különbséget eredményez a javukra, nekünk ezt taktikával és technikával lehet ilyenkor kompenzálni.”

(Kiemelt képünkön: az „új” juniorválogatott Forrás: NEKA)