És mit mond Marco Rossi?

A Varázsolj nekünk valami szépet című könyvben Marco Rossi szövetség kapitány elmondja, mit gondol a fiatal futballisták hozzáállásáról, képzéséről, beépítéséről.

Az Utanpotlassport.hu-t is működtető MediaBook Kiadó Varázsolj nekünk valami szépet címmel megjelentetett könyve az elmúlt huszonöt év huszonöt meghatározó hazai edzőjének szemüvegén keresztül meséli el a mögöttünk hagyott negyedszázad futballtörténetét. A kötetben szerepel Marco Rossi szövetségi kapitány is, akivel Pietsch Tibor újságíró beszélgetett egyebek mellett az új játékosok beépítéséről, a fiatalszabályról, valamint az utánpótlás-nevelésről.

„Korábban kritizáltam a fiatalok hozzáállását, de javulást látok, sokkal jobb a helyzet, mint tíz éve volt. A válogatottal készülő ígéretek magabiztosak, de nem nagyképűek, megvan bennük a kellő alázat. Készek arra, hogy beletegyék a melót, ami az előrelépésükhöz szükséges, elkötelezettek és elszántak. Úgy gondolom, ebből a szempontból jó úton járunk” – mondta Rossi. 

A könyvben az NB I-ben bevezetett fiatalajánlás hatásait is elemezte a tréner.

„A válogatásnál nagyobb lesz a merítési lehetőség tőle, ez igaz. Mindamellett senki ne feledje: az öt magyar labdarúgót nem kötelező játszatni, az csupán ajánlás. Akit nem ösztönöz az a pénz, amit ezért az MLSZ-től kaphat, eltekinthet tőle. Más lapra tartozik, hogy a legtöbb klubnak jól jön ez az összeg, ezért is játszatja a magyarokat.

Az, hogy egykét menedzser megpróbálja kihasználni a helyzetet, már kevésbé tetszik"

Felvetődött kérdésként, hogy ha csak egyvalamin változtathatna a magyar labdarúgásban, mi lenne az. Erre nevetve visszakérdezett: 

Aztán természetesen folytatta az olasz szakember.

„Az vitathatatlan, hogy a kormány és a Magyar Labdarúgó Szövetség ugyanarra törekszik, amire sokan mások: legyen minél erősebb a bajnokság, azáltal pedig a válogatott is. A különféle támogatások ezt hivatottak segíteni. Én az akadémiákon és a klubokban még nagyobb hangsúlyt fektetnék az egészen fiatalok képzésére. Ha valakivel tizenöt éves korában kezdenek el igazán komolyan foglalkozni, az már késő. Az alapokat nyolc-kilenc és tizennégy-tizenöt éves kor között kell letenni; ez létfontosságú ahhoz, hogy valaki idővel jó futballistává váljék.

A koordináción és a gyorsaságon dolgozzanak leginkább, a taktika és az erőnlét jöhet később is. És persze itt van az NB I: mondhatjuk, hogy esztendőről esztendőre javul a színvonal, de azt senki ne remélje, hogy a jövőben Európa tíz legerősebb bajnoksága között jegyzik majd a magyart. 

A tehetség persze önmagában kevés, a válogatottsághoz végképp. Aki szeretné felvenni a címeres mezt, aki messzire akar jutni, annak tudnia kell: azzal, hogy bemutatkozott az első osztályban, vagy azzal, hogy légiós lett, csak egyetlen lépést tett meg a  hosszú úton. Sajnos nem egy olyan játékossal találkoztam már, aki azok után, hogy szóhoz jutott élvonalbeli mérkőzésen, úgy hitte, megérkezett, a  pályafutása már sínen van."

És hogy manapság milyen a fiatal futballistákkal dolgozni?

„Egyáltalán nem könnyű. Ám meg kell érteni őket, hiszen egészen más környezetben nőttek fel, mint az én generációm. Rengeteg hatás éri őket, hosszasan lehetne sorolni, mennyi minden terelheti el a  fókuszt a sportról. Az edzőnek ezzel a helyzettel is meg kell birkóznia, ami nem hálás feladat.

(Kiemelt képünk forrása: MLSZ)