Légiósként jobb az élet?
A magyar fiatalok egyre nagyobb számban igazolnak külföldre már utánpótláskorban. Megnéztük, hogy a különböző látványcsapatsportágak közül melyekben a leggyakoribb ez a jelenség.
Megfigyelhető, hogy az elmúlt években jelentősen megszaporodott a külföldön játszó utánpótláskorú jégkorongozók száma, és a hazai tehetségek közül sokan már 14-15 évesen a légiós életet választják.
és a korosztályos válogatottakban is csupán egy-két ilyen játékost találtunk,
A két kiemelt korosztályban, vagyis az U20-as és az U18-as válogatottnál jellemzően nyolc-tíz vagy akár még több légióst találunk (a keret nagyjából felét), és jellemzően az ő játékukra is épülnek a nemzeti csapatok. Elég, ha csak az U18-as válogatottra gondolunk, amelynek a tavaly tavaszi, hazai világbajnokságon Szongoth Domán (KooKoo, finn), Vén Bendegúz (Södertälje, svéd), Schmidt Ágoston (TPS, finn) és Gyulai Benedek (Ilves, finn) volt a négy fő kulcsembere. Az előző évad U20-asai közül ugyanígy említhetjük Nemes Mártont (Bentley University, USA) és Horváth Alex (Ocelari Trinec, cseh) – mindketten utánpótláskorúként már állandó tagjai voltak a felnőttválogatottnak is. Évről évre nyaranta nagyjából húsz-harminc magyar fiatal dönt úgy, hogy a külföldi karrierutat választja, és ők jellemzően német, finn vagy észak-amerikai bajnokságba szerződnek.
A közös vonás mindannyiukban, hogy
De vajon valóban ez az egyetlen járható út a sikeres pályafutás érdekében, ha egy fiatalabb minél hamarabb külföldre megy? Korábban erről Jászai Dávid, a Budapest Jégkorong Akadémia szakmai vezetője osztotta meg a véleményét portálunknank.
Például tavaly ősz óta az U18-as fiú kosárlabda-válogatott csapatkapitánya, Rosta Péter is Amerikában folytatta pályafutását. A 2007-es születésű, 208 centis fiatal ettől az évadtól már a New Jersey-i középiskola, Blair Academy csapatát erősíti. Ugyanakkor nem Rosta az egyetlen, aki az elmúlt időszakban a tengerentúlra tette át a székhelyét, ráadásul a korábban jól megszokott gyakorlattól eltérően nemcsak egyetemistaként választják az amerikai kalandot, hanem már korábban, a középiskolás évek során. A tavalyi U18-as válogatottból Rosta mellett Nyikos Balázs, Palotai Máté és Tallós Levente (mindhárman Sopronban nevelkedtek), míg az U20-as nemzeti csapatból Maly Benedek választotta azt, hogy nem itthon, hanem az óceán túloldalán fejezi be a gimnáziumi éveket. Ugyanakkor a válogatottságot el nem érő fiatalok esetében is népszerű desztináció lett az Egyesült Államok – és, ha nem is a kiemelt iskolák valamelyikébe kerülnek, de másod- vagy harmadvonalbeli egyetemek csapatában jászhatnak és tanulhatnak egyszerre.
A leányszakágban is igencsak jellemző a kivándorlás Amerikába. A honi női toptehetségek közül az elmúlt egy-két évben Toman Dóra, Toman Réka, Csaplár-Nagy Lara, Babay-Bognár Kinga, Strausz Edina, Krasovec Lili és Telegdy Zsófia is neves amerikai középiskolában vagy egyetemen folytathatta a karrierjét.
Arról viszont már sokszor megoszlanak a vélemények a hazai „szakmán” belül, hogy
Gyakran tapasztalható jelenség, hogy az USA-ba kikerülő tehetséges játékosok valamelyest elkallódnak, fejlődésük megreked, és a kosárlabda egyre inkább háttérbe szorul az egyetemi tanulmányok miatt. Ugyanakkor a szakemberek más tényezők miatt is problémásnak tartják az ilyen típusú eligazolásokat. Ezekről beszélt nekünk korábban két elismert szakemberrel, Mészáros Zalánnal és Dávid Kornéllal.
A labdarúgóknál korántsem újkeletű jelenség, hogy a játékosok akár már utánpótláskorban külföldre igazolnak, így például a mai felnőttválogatott tagjai közül is jó néhányan (Szoboszlai Dominik, Szalai Attila, Kerkez Milos és Csoboth Kevin) már a tinédzser éveik közepén légiósnak álltak.
Az elmúlt egy-két évben alapvetően Olaszország volt az egyik leggyakoribb célállomás a mieinknek. Így például tavaly nyáron egyszerre három magyar játékos igazolt az U17-es Serie A-ba: Jakab Mátyás a Juventushoz, Kilvinger Levente az AS Romához, míg Juhász Martin a Torino FC-hez szerződött. Egyébként Itália mellett még Belgiumba is nagy kedvvel igazolnak futballistáink: jelenleg öten is ott játszanak a a 21 éves vagy annál ifjabbak közül.
A pillanatnyilag is európai nívós csapatokban pallérozódó legnagyobb reménységek közül néhány:
Mindeközben egyébként egyre jellemzőbbé vált az is, hogy a külföldi nagycsapatok utánpótlásában szereplő fiatalok hazajönnek az NB I-be: az ősszel még egyaránt az ifi BL-ben is pályára lépő Fenyő Noah a Frankfurttól (kölcsönben) az Újpesthez, míg Szép Márton Leverkusenből a Győri ETO-hoz igazolt. (Az ilyen és ehhez hasonló hazajövetelek egyik legfőbb oka, hogy az élvonalbeli csapatok az ő játszatásukkal is szeretnénk teljesíteni a fiatalszabály, illetve az ötmagyaros ajánlás előírásait.)
A kézilabdázóknál már jóval kisebb a kivándorlási kedv, amelynek több oka is van. Az egyik, hogy a magyarok a férfi- és a női szakágban is Európa élmezőnyébe tartoznak, így a képzés minősége nagyon magas itthon, emellett pedig az akadémiai infrastukturális körülmények olyan kiválóak idehaza, amelyek az egész kontinensen is egyedülállónak számítanak. A szakemberek közül ugyanakkor sokan mondják azt, hogy emiatt megfigyelhető egyfajta elkényelmesedés, és ezáltal a játékosok sokszor nem tudnak kilépni a komfortzónájukból a fejlődésük érdekében.
Persze, akadnak ellenpéldák is:
amely talán jelenleg a sportág elsőszámú nagyhatalma felnőttszinten. A fiúk között még Józsa Ádám Vincent az a kiemelt ígéret, aki neves csapatnál szerepel külföldön, méghozzá a német Rhein-Neckar-Löwen játékosa.
Ami a másik két kiemelt csapatsportágat, a vízilabdát és a röplabdát illeti, alapvetően egyikben sem igazán jellemző az Európán belüli külföldre igazolás. Ami viszont gyakorta megtörténik, hogy az érettségit követően Amerika felé veszik az irányt az egyetemi tanulmányok miatt. A hazai reményteli vízilabdázók közül Szécsi Marcell, Biros Samu, Molnár Lóránt Hugó, Molnár Benedek Manó, Szegedi Panni, Kardos Laura, Kardos Dominika, Varró Eszter is megfordult (többen még jelenleg is ott játszanak) az USA-ban, míg a röplabdázóknál (a teljesség igénye nélkül) Tóth Sára, Nagy Sophia, Radnai Luca és Radnai Lili szintén az Egyesült Államokban találta meg a számítását.
(Kiemelt képen: Szongoth Domán Forrás: KooKoo)