Biró Tamás: Elhivatottság és szenvedély nélkül nem érdemes edzősködni

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Biró Tamás cselgáncsmesteredzőt, a Ceglédi VSE szakosztályvezetőjét-vezetőedzőjét mutatjuk be.

A ceglédi műhely hosszú évek, évtizedek óta stabilan a hazai cselgáncssport kiemelt fellegvára és egyik legeredményesebb egyesülete. A CVSE szakosztályát az a Biró Tamás vezeti, aki 1990 óta megszakítás nélkül a klub kötelékében edzősködik és neveli a sikeres versenyzőket trénerkollégáival, így például öccsével, Biró Norberttel is közösen.

„Nagyon eleven, rossz gyerek voltam és szerettem verekedni, így hatévesen először elküldtek birkózni, ugyanis a városban akkor még csak annak voltak nagyobb hagyományai, így kézenfekvőnek bizonyult, hogy először én is a birkózással kezdtem, viszont nem annyira tetszett a közeg, az edző is túl szigorú volt nekem, így kisgyerekként hamar elment a kedvem tőle. Utána pinpongoztam és fociztam is, de mivel a verekedős énemet nem igazán tudtam levetkőzni, emiatt tízévesen azt javasolták, próbáljam ki a dzsúdózást. Utólag azt gondolom, a birkózás korainak bizonyult nekem hatévesen, viszont a cselgáncs már abszolúte ideális életkorban talált meg magának,

 – idézi fel a kezdeteket az 57 esztendős szakember az Utánpótlássportnak.

A Ceglédi Vasutas Sportegyesület cselgáncsszakosztálya ötven évvel ezelőtt, 1976-ban alakult meg, és a klub sportolói a nyolcvanas évektől kezdődően kapcsolódtak be az országos versenyrendszerbe.

„Amikor én tízesztendősen, 1979-ben odakerültem a tatamira, akkor még kifejezetten kezdetleges formában létezett a ceglédi dzúdós élet, de Pali bácsi személyisége annyira magával ragadott, hogy ott maradtam és lelkesen jártam az edzésekre. Az egyesület történetének az első serdülő magyar bajnoki címét is nekem sikerült megszereznem, majd nem sokkal később tizennégy éves koromban a fővárosba költöztem, az Újpesti Dózsához igazoltam, amely a korszak meghatározó klubja, legjobb nevelőműhelye volt. Az volt a célom, hogy sikeres felnőttversenyzővé váljak, de az érettségi idején beláttam, hogy valószínűleg nem lesz belőlem nemzetközi klasszis cselgáncsozó, így az edzősködés felé kezdtem fordulni. A saját edzéseim után mindig ott maradtam a Dózsánál a teremben, és elkezdtem azt figyelni, hogy a többi kiváló neves edző miként tartja a foglalkozásokat, és próbáltam ellesni, eltanulni a szakma csínját-bínját mind sportszakmai, mind pedagógiai szempontból. Ebből rengeteg gyakorlati tudást merítettem, és miután a elvégeztem a TF-et, illetve a katonaságon is végre túlestem, 1990-ben hazatértem Ceglédre, segítettem szakosztályvezető édesapámat, Biró Sándort, és a versenyzés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az edzősködés az életemben.

Hazai szinten a kilencvenes évek második felében kezdtek el az élmezőnybe tartozni a ceglédi cselgáncsozók, sorban nyerték a korosztályos bajnoki címeket, majd idővel elindult a nemzetközi sikerszéria is. Magyarország első junior-világbajnoki címét szerezte a CVSE színeiben 2002-ben Szabó Brigitta, mindeközben legismertebb versenyzője, Ungvári Miklós nemzetközi klasszissá érett, sorra nyerte az érmeket a felnőtt-világversenyeken a kétezres években. A 2002-ben megszerzett első Európa-bajnoki cím után 2009-ben és 2011-ben is a kontinens legjobbja lett súlycsoportjában, illetve további három ezüstje és egy bronza is van az Eb-kről. A világbajnokságon háromszor (2005, 2007 és 2009) is a dobogó harmadik fokára állhatott fel, míg a csúcs a 2012-es londoni olimpián jött el, amikor is Ungvári ezüstérmet nyert, amely mindmáig a legfényesebb magyar dzsúdós medál az ötkarikás játékokról.

„Roppant motivált és eltökélt voltam az elején, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy megvalósítsam önmagam edzőként, ha már versenyzőként ez nem jött össze.

Az járt a fejemben a legelején, hogy nagyjából tíz évre lesz szükségem, hogy valakit felépítsek, és eljussak egy versenyzővel arra a szintre, hogy már nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket tudjunk produkálni. Végül a tíz helyett tizenkét év lett belőle, de beért a munka, hiszen 2002-ben Ungvári Miki felnőtt Eb-győztes lett, míg Szabó Brigitta junior Eb-t és vb-t is nyert még ugyanebben az esztendőben."

A Biró tanítványok közül az ifjabb Ungvári testvér, Attila is remek versenyző volt, háromszor nyert Európa-bajnoki bronzérmet, és az aktív versenyzői karrierje végeztével jelenleg már a fiú ifjúsági válogatott szövetségi edzőjeként tevékenykedik.

A mostani felnőttválogatottból a kétszeres Európa-bajnok és vb-harmadik Özbas Szofi, az ifjúsági olimpiai és junior-világbajnoki bronzérmes, U23-as Eb-második Vég Zsombor, a felnőtt Eb-ötödik, U23-as Eb-ezüstérmes Szegedi Dániel, illetve az U23-as Európa-bajnok Szeleczki Szabina egyaránt Cegléden nevelkedett utánpótláskorúként. Vég jelenleg is a CVSE-ben színeiben versenyez, ám azóta Özbas, Szegedi és Szeleczki is eligazolt más klubba. A párizsi olimpiát is megjárt Zsomboron kívül még húga, az EYOF-bronzérmes, korosztályos vb-ötödik Vég Luca és az újdonsült ifjúsági Eb-bronzérmes Nagy Áron útját egyengeti manapság mások mellett Cegléden.

A hetedik danos dzsúdómester jó néhány alkalommal elnyerte az év edzője címet a Magyar Judo Szövetségtől. Mesteredzői címét 2010-ben kapta meg, 2012-ben, a londoni olimpián elért siker után pedig a Magyar Érdemrend Lovagkereszt (polgári tagozat) kitüntetést kapta. 2009 és 2010 között szakágvezető-helyettesként, míg 2014 és 2017 között az MJSZ szakmai alelnökeként is tevékenykedett.

„Ami a saját eredménylistámat illeti, három érem hiányzik a sorból: az olimpiai bajnoki cím, illetve a világbajnoki arany- és ezüstérem.

Ötvénhét éves vagyok, több mint negyed évszada már az edzői pályán, de még mindig élvezem azt, amit csinálhatok, és még most is motiváltnak is érzem magam. Két olimpiai ciklus szerintem még mindenképpen bennem van, jó erőben vagyok, szóval remélem, még tartogatnak szép sikereket az előttem álló évek.

Azt szokták mondani, hogy klasszis versenyzőnek születni kell, de azt hiszem, hogy az edzői sors is hasonló. Kell hozzá a megfelelő érzék, mindemellett még megszállott módon is kell szeretni az adott sportágat, ugyanis enélkül az ember nehezen fogja megtalálni az élvezetet hosszú évek után is. Amikor én példál elmegyek nyaralni, akkor sem tudok igazán kikapcsolódni, folyamatosan a dzsúdón jár az agyam, és ha a helyzet úgy kívánja, tartom a kapcsolatot a versenyzőimmel.

Az edzőt igazából mindig a siker élteti. Ha van eredmény, az mindig motiváicót ad, hogy valóban volt értelme dolgozni. Hál'istennek időről időre sikerült megtalálni azokat a fiatalokat, akik szállították az eredményeket, és visszaigazolták, hogy érdemes volt befektetni a sok-sok időt és energiát az edzősködésbe."

(Kiemelt képen: Biró Tamás és legsikeresebb tanítványa, az olimpiai ezüstérmes Ungvári Miklós Forrás: judoinfo.hu)